Forrás: Híradó

A laborban előállított emberi szervek egy nap kiválthatják az elöregedett és károsodott eredeti szerveket. Ám mindez nem olyan egyszerű, mint a sejtek Petri-csészében történő növesztése

A szívkoszorúér-megbetegedés a világ legtöbb országában vezető halálok. A szívrohamok után az orvosok általában olyan kezeléseket ajánlanak, melyek segítenek visszaállítani a normál véráramot a szívben, ezzel megelőzhetik az izmok további károsodását és csökkenthetik a jövőbeli szívroham esélyét. Ugyanakkor jelenleg igen kevés olyan lehetőség van, mellyel az orvosok magát a károsodott szívizmot hozhatnák helyre. Emellett annak ellenére, hogy a szív maga is megkísérli új sejtekkel pótolni az elhaltakat, a szívizom gyakran folyamatosan károsodik.

Egy szívroham alkalmával a szívizom megsérül és a vér-, valamint az oxigén hiánya miatt károsodik, így nem funkcionáló hegszövet marad vissza. Samuel Stupp kémikus szerint a megfelelő kezelés az újból növekvő szívszövetben rejlik. A kutató szerint talán az egyik legnagyobb kihívás, a „tömítés” – szerveinknek állandó vérellátásra van szükségük, hogy elegendő tápanyagot és oxigént szállítson azoknak. Szívroham után ezért a szívizom regenerálása nagyon fontos.

A kutatók olyan apró, bioaktív nanoszerkezeteket fejlesztettek ki, melyek több ezerszer kisebbek az emberi hajszálnál. Ezek egyfajta „állványzatként” működnek, így támasztják alá az ereket és előidézik azok fejlődését. Az állványzatok pálcikaszerű molekulákból, úgynevezett peptid-amfifilekből állnak. Ezek egyik olajos, víztaszító azaz hidrofób végét a hidrofil véghez kapcsolják.

Stupp olyan folyadékkal kezdett, melyet negatív töltésű amfifil molekulák alkottak, amelyek normál esetben taszítják egymást. A kutatók egy igen egyszerű elméletből indultak ki, méghozzá abból, hogy létre tudnak-e hozni egy olyan anyagot, mely kifejezetten önszerveződő nanoszerkezetekből áll. Amikor a negatív töltésű folyadék áthalad a pozitív töltésű molekulákon – melyek az élő sejtet és szövetet jellemzik (pl. kalcium vagy nátrium) – az amfifilek azonnal összeállnak és a folyadékot zselévé alakítják. A zselé apró szálakból áll. Ezek mindegyike öt nanométer széles és több száz nanométer hosszú, melyek képesek miniatűr vázzá összeállni.

Ha az elegyhez egy bizonyos gyógyszert adnak, akkor a nanoméretű vázak előidézik a vérerek növekedését, azaz az angiogenezist. Mindezt sikerült kivitelezni sejtkultúrákon és élő állatokban is. A nanoszerkezetek és bizonyos proteinek kombinációja a kutató szerint nagyon gyors érképződéshez vezetett.

Stupp szerint, ha sikerül rájönniük, hogyan idézhetik elő az erek növekedését, akkor a túlzott növekedés ellen is tehetnek valamit. Ez különösen a rákos daganatok esetén jönne jól, mivel a tumorok, a regenerálódó szövetekhez hasonlóan vérerekből táplálkoznak. A kutató szerint a regenerációs eljárás egy nap meggyógyíthatja a károsodott szívszövetet, sőt még idegsejtek és csonsejtek növelésére is alkalmas lesz.

További hírek a tudomány világából!Eurázsiai hódokat engedtek el a Tisza-tónálDráma a zürichi állatkertbenÚj karantén épül a Szegedi VadasparkbanHamarosan indulhatnak a zseb-műholdakTöbb tucat delfin pusztult el Ausztráliában a partonUjjcsontok igazolják a legősibb lábbelik létezését?Saját üzemanyagát termeli meg az izraeli autóVita a jégember felfedezőirőlHelyreállították két múmia szemét Kaliforniában

hirado.hu/ScienCentral