Forrás: MA

1913. október 22-én, azaz 92 éve ezen a napon született egy bizonyos Friedmann Endre, akit a világ csak Robert Capa néven ismert meg.

2005.10.22 08:01 sulinet.hu

Két testvér Robert és Cornell Capa. Mindketten világhírű fotóművészek voltak. És természetesen magyarok, akik Párizsban, New Yorkban, Londonban és a világ más tájain alkottak, dolgoztak. Robert Capa elsősorban a háború rémségeit fényképezte, öccse, Cornell pedig a békebeli életet, az örömöt és a fájdalmat, munkásságuk mégis összefügg egymással. Az 1930-as évektől az 1970-esekig a XX. század öt évtizedének páratlan dokumentációját hozták létre.

A 18 éves Robert Capa 1931-ben hagyta el Magyarországot, mivel a Horthy-rendőrség elől huszonnégy óra alatt kellett elmenekülnie. Akkor még Friedmann Endre volt a neve. Később, külföldi barátai nevezték el Capának, mert az állandóan éhes magyar fiatalembernek olyan nagy volt a szája, mint egy cápának. Berlinbe, Bécsbe, majd Párizsba ment, s ott már csatlakozott hozzá testvére is. A második világháború New Yorkban érte őket.

Első sikerét Robert alig egy évvel Párizsba érkezése után aratta Trockijról, a száműzött szovjet forradalmárról készített felvételeivel. Csakhamar világhírű fotóriporter lett belőle, a háborúnak nagy elismeréssel övezett haditudósítója. Egy párizsi lap megbízásából fényképezett a spanyol polgárháborúban. Szubjektív látásmóddal örökítette meg a háború borzalmait, az öldöklést, a halált és az emberi pillantásokat. A Life magazin tudósítójaként 1939-től New Yorkban dolgozott. Aztán újabb hadszíntér, az észak-afrikai partraszállás következett Szicília (ahová ejtőernyővel ugrott le), és a normandiai partraszállás jött ezután.

A partra lépő katonákkal együtt ő is rohamcsónakba szállt, és hat órán át fényképezte a heves közelharcot, a szövetségesek és a német csapatok küzdelmét. Életét kockáztatva 106 felvételt készített, ám ezekből mindössze tíz maradt meg, mert az asszisztense túlmelegítette az előhívót. Működésének a háború után is Amerika maradt a kiindulópontja. Barátaival 1947-ben megalapította a Magnum fotóügynökséget. Ebben fiatal fotósokat gyűjtött maga köré, s hathatósan támogatta őket. Utazásai során többször visszatért Magyarországra. Járt a Szovjetunióban, Törökországban, Norvégiában, s a fényképezésen kívül élvezetes beszámolókat írt útjairól. Fényképezett Izraelben, az „Ágéret földjén”, majd végül 1954-ben Vietnamban, ahol – haditudósítósors – egy aknára lépett…

Életműve, az a hetvenezer negatív, amelyet hátrahagyott, háborús vagy a háborúkkal kapcsolatos kép. Mindebből halála után talán ötszáz jelent meg vagy volt kiállítva

Cornell Capa is sikeres fotós lett Amerikában. Első sorozata 1939-ben jelent meg a New York-i Világkiállításról. A Life magazinnak háromszáz megbízását teljesítve beutazta az Egyesült Államokat. Két esztendőre a Life magazin londoni tudósítója lett, majd visszatért az USA-ba, s ott az amerikai politika volt a fő témája. Fotós útjainak helyszíne: Dél-Amerika, a Szovjetunió, Izrael és Pápua Új-Guinea volt. Bátyja halála után gondozta és szerkesztette annak hagyatékát is.

Közben kamerájával végigkísérte az amerikai elnök- és polgármester-választásokat (Adlai Stevenson, John Kennedy és Robert Kennedy kampányait). Fényképészeti dokumentációt készített a latin-amerikai szegénységről. Attól kezdve, hogy 1974-ben megalapította az Internation Center of Photographyt (ennek ma is tiszteletbeli alapító igazgatója), nem maradt többé ideje, hogy saját fényképészi pályáját tovább folytassa.