Forrás: Magyar Rádió

A tengerentúl ezekben a napokban legtöbben azt figyelik, hogy meddig és hogyan bírja még. Mármint az elnök, George Bush. Aki nyugodtan elmondhatná, nem mindennapi rossz sorozat van mögötte. Népszerűsége mélyponton és saját tábora is lassanként már csak nevet rajta. Minduntalan felidézik furcsa szokásait, viselkedését. Persze az ilyesmihez az is kell, hogy ő maga is engedjen bepillantást életébe, és el kell ismerni, e téren az amerikai elnök igazán nem gyáva ember.

Ült az Úristen a mennyekben és unatkozva nézett körbe a földi árnyékvilágon, majd egyszeriben megszólalt, és egyenesen az amerikai elnökhöz fordult. George! Menj, és küzdj meg azokkal a terroristákkal Afganisztánban! Aztán pedig menj, és vess véget a zsarnokságnak Irakban!

Kezdhetném így is ezt a történetet, ha az istenkáromlás bűnébe akarnék esni. De nem akarok. Ágy hát csupán igyekvő krónikásként mondom el az amerikai elnök, George Bush legújabb történetét, amelyen enyhén szólva is élcelődnek az Egyesült Államok székesfővárosában.

Történt, hogy Nabil Saat palesztin politikus a napokban interjút adott a brit BBC-nek. És ebben a többi között kifecsegte, hogy két évvel ezelőtt egy jordániai csúcstalálkozón Bush elnök megvallotta neki, neki is, hogy közel-keleti politikájával tulajdonképpen Isten reá bízott küldetését teljesíti. „És most megint úgy érzem, hogy Isten szavai jutnak el hozzám, és azt mondják, menj és add meg a palesztinoknak az ő államukat, és add meg az izraelieknek a biztonságukat, és add meg a békét a Közel-Keletnek” – idézte a palesztin politikus az amerikai elnököt. És aki netán álmélkodással, sőt, kételkedéssel fogadta volna Nabil Saatot, annak kételyeit eloszlathatta Mahmud Abbász, aki szintén jelen volt azon a bizonyos jordániai találkozón, és aki szintén megerősítette Nabil Saat szavait. Ámbár, aki jelenleg miniszterelnöke a palesztinoknak, ugyancsak Bush elnök vallásos meggyőződéséből fakadó politizálásáról értekezik. „Erkölcsi és vallási kötelezettségem van. Tehát megteremtem nektek a palesztin államot” – idézte Mahmud Abbász George Busht.

Jóllehet, a két palesztin politikus interjúja a brit közszolgálati televízióban jelenik meg, de a napokban már a megjelenés előtt jókora vihart kavart Washingtonban. Akkorát, hogy még a Fehér Ház disztingvált szóvivőjének is meg kellett nyilatkoznia az ügyben. Ugyan, ugyan, ilyen mondatok nem is hangzottak el! – mondta néhány nappal ezelőtt a szóvivő.

Tény, hogy az amerikai elnökre mintha rájárna a rúd. Koppenhágában ugye a napokban mutatták be azt a zenés-táncos színdarabot, amely az amerikai elnökön és a többi között a dán kormány terrorellenes háborúján élcelődik. Az új album egyik nótája, az Édes neokonok című, szintén Bush elnököt támadja. És szegény elnöknek külön pechje, hogy még a Fehér Házban is akadt valaki, aki állítólag megorrolt rá. Tán még rá is rivallt.

Történt ez a Katrina hurrikán idején, amikor az elnök a stressz, a tanácstalanság, a váratlan zűrzavar okán állítólag ismét iszogatni kezdett, illetve kezdett volna. Mert az első pohár után megszólalt egy sztentori hang. George, ácsi! Tedd le a poharat! Igaz, ez a hang nem az Úr hangja volt, hanem egy sokkal kézzelfoghatóbb valakié. Nevezetesen a hitves, Laura Bush figyelmeztetése, amely legalábbis a lap szerint legalább olyan hatásos volt, mintha maga az Úr szólt volna Amerika elnökéhez.

Járai Judit (Washington)