Forrás: Hitközségi Híradó Online

„Ma született a világ…Ma áll törvény előtt a világ minden teremtménye…Gyermekeid vagyunk?…Szolgáid vagyunk?…Ha gyermekeid vagyunk, akkor könyörülj rajtunk, mint az apa könyörül gyermekein!…Ha szolgáid vagyunk, akkor rajtad függnek szemeink, míg megkegyelmezel és napfényre hozod igazságunkat…Óh rettenetes Szent!”

Árja az imakönyv e mondatokat az 5766. zsinagógai év kezdetén. E mondatokkal is hitet tesz a zsidó ember, kinyilvánítja és hirdeti, hogy emberi létünk nem a vak véletlennek sorozata, hanem van egy hatalom, van egy erő, van egy legfelső erő, teremtő akarat. Hitet teszünk, kinyilvánítjuk, hirdetjük, hogy az egyének és a népek sorsa e legfelső erő által irányított akkor is, ha nem is mindig értjük sorsunk, a sorsok mikéntjét.

A világ születésének napja. A világ születésének napja a, az év feje, az új, az 5766. újév, a zsidó újév napja. A mi újévünk több szempontból is egyedülálló, mondhatnánk unikális ünnep. A nem zsidó világ általában antropocentrikus (emberközpontú) színezetet adott saját újévi napjának. Középpontjába az embert helyezte, aki vidámsággal, jókedvvel, zajjal, lármával, eszem-iszommal, önfeledt mulatozással búcsúzik el az elmúló esztendő minden bújától-bajától. Ezzel szemben, a hagyományait híven őrző zsidóság újévi napjai teocentrikusak (I.ten központúak). Az ünnep középpontjában a teremtő I.ten áll, ki e napon „megítéli az embert és eldönti sorsát az eljövendő esztendőre. Az embernek, a vétkeket, a bűnöket elkövető embereknek nincs oka a féktelen vidámságra és örömre, hiszen nem sejtheti, nem tudhatja, hogy mi vár reá az elkövetkezendő évben. Rosh Hasanakor, újévkor, a mai napon – amint azt az egyik legszebb és legmeghatóbb imakölteményünkben mondjuk – az Ö.való megírja minden egyes ember ítéletét. „Egyszerre megszólal a nagy sófár és halk, suttogó hang hallatszik, az angyalok szaladoznak, félelem és rettegés fogja el őket, s így szólnak: Itt van az ítélet napja! (…) akik világra jöttek, elvonulnak előtted, mint a juhnyáj. Amint a pásztor számba veszi nyáját, átbocsátván azokat pásztorbotja alatt, úgy bocsátasz át, veszel számba, megszámlálsz és megvizsgálsz minden élő lelket, kiszabod teremtményeid napjait és megírod ítéletüket. Újévkor lesz megírva (…) hogy hányan múlnak ki és hányan születnek meg, ki marad életben és ki fog meghalni, ki a maga idejében és ki idő előtt, ki a vízben és ki a tűzben, ki kard által és ki vadállatok által, ki éhségben és ki szomjúságban, ki földrengésben és ki járványban, ki megfojtva és ki megkövezve. Kinek lesz nyugta és ki kel vándorútra, ki él majd nyugalomban és ki hányattatik, ki él majd békében és ki szenvedésben, ki szegényedik el és ki gazdagodik mg, ki alacsonyodik le és ki emelkedik fel?”

De a megtérés, az ima és a jótékonyság elhárítják a rossz végzést! -mondjuk majd. Nem kell tehát kétségbeesnünk! Itt van a recept! Ebben az imakölteményben megtaláljuk a gyógyírt, hiszen az Ö.való „jó orvos! „Jó orvos, mert nemcsak diagnosztizálja a bajt, a problémát, hanem megadja a gyógyulás, a megmenekülés módját is: a megtérés; az imádság, a hozzá szóló könyörgés, fohászkodás és a jótékonyság, a jó tettek azok, melyek annulálják, semmissé teszik a netalán rossz végzést, ítéletet, amelyet az Ö.való reánk kívánt kiszabni. Ebben az imakölteményben megtaláljuk a zsidó újév napjainak igazi célját is. Megtörni az emberi gőgöt és rávilágítani arra a tényre, hogy a halandó ember sorsa nem kizárólag a saját kezébe van letéve, azt egy magasabb, azt egy felsőbb, azt egy I.ten-i akarat vezérli, irányítja! …nem a saját kezébe van letéve… A kézhez, az emberi kézhez, az ember kezéhez kapcsolódik egy szép és tanulságos midrás is: Rabbi Méir nevében tanultuk: Az ember születésekor, akkor mikor e világra jő az ember, akkor kezei be vannak zárva, ökölbe vannak szorítva, mintha azt kívánná jelezni, hogy ide nekem mindent, mindent meg akarok fogni, mindent meg akarok ragadni, ide nekem az egész világot! Mikor pedig ez az ifjú ember felnő, majd megöregszik és eljő a pillanat, mikor eltávozik e világból, akkor izmai elernyednek, keze szétnyílik és nyitott tenyérrel távozik. Kezében semmit nem visz magával, üres a keze, üres a tenyere. Nem viszünk magunkkal semmi kézzelfoghatót a túlvilágra! Erre vonatkozik Salamon királyunk mondása a Kóhélet (Prédikátor) könyvéből: Ahogyan az ember kijött anyja méhéből, olyan mezítelenül fog visszatérni és semmit sem visz magával a kezében abból, amiért fáradozott. Mert kinyitod az emlékezés könyvét, mely magától olvasódik, s minden ember keze nyoma benne van. „…minden ember keze nyoma… – szó szerint: keze pecsétje. A zsidó néphit úgy tartja, hogy álmunkban lelkünk elhagyja testünket és lelkünk felszáll a magasságokba és az Ö.való I.ten előtt az „égi nagy könyvbe bejegyzi az ember aznapi tetteit, jó és helytelen cselekedeteit. E bejegyzést, beírást pedig keze nyomával, keze pecsétjével hitelesíti. Rosh Hasanakor, újévkor, a mai napon, mikor megnyílnak az „égi nagy könyvek, az emlékezés könyvei és számot adnak az emberről, akkor a tettek, a cselekedetek tanúskodnak rólunk. A kézről, az emberi kézről, az emberek kezéről szól egy mély értelmű talmudi példázat is: Lásd –szól a példázat– mennyivel értékesebb I.ten alkotása, mint az emberé! I.ten sokmillió, sok milliárd embert teremtett, alkotott, ám mindegyikük keze nyoma, keze pecsétje különbözik a másikétól, az más és más. Az ember pedig valahányszor leteszi keze nyomát, keze pecsétjét ugyanaz marad! E példázat is kiemeli, hogy minden ember egyedi lény, egy soha meg nem ismételhető teremtmény világunkban. Mivel egyedi lény, ezért kivételes érték is, nagy kincs, amit óvni, őrizni kell! És az ember azért is egy egyedi lény, mert ő az Ö.való társa, munkájának folytatója az I.ten által teremtett világ további alakításában, formálásában, építésében, jobbításában. Az építésben és nem a rombolásban, a béke megőrzésében és nem a viszályok szításában. ?”?, újév van ma. Mindnyájan azért imádkoztunk, fohászkodtunk, hogy jó esztendő köszöntsön ránk, hogy jó évünk legyen az 5766. esztendő. Azonban az imádságok, fohászkodások egyes-egyedül nem változtathatják meg a történéseket. Nem változtathatják meg a történéseket, de megváltoztathatják az embert, ki mondja azokat és elgondolkodik értelmükön. És az ember befolyásolhatja a történéseket, a sorsot, önön és az emberiség sorsát is.

E napon, az újév első napján és napjaiban –hagyományosan– így köszöntjük egymást: Jó évre legyetek beírva és bepecsételve! – beírva és bepecsételve az „égi nagy könyvbe, amelyben mindnyájónk keze nyoma, keze pecsétje benne van. Áldást kérek munkáitokra, terveitekre, vágyaitokra és egész életetekre! Gyógyulást a betegeknek, vigaszt a gyászolóknak, megnyugvást a felzaklatott lelkeknek! Hallgassa meg az Ö.való fohászunkat a nyugalomért, békességért, családért, fejlődésért! Adjon az Ö.való e közösség minden egyes tagjának: gyermekeinek, asszonyainak, férfiainak, idősebbjeinek és fiataljainak egészséget, a földi lét egyik legnagyobb értékét. Hozza el az elkövetkező év a békét, a békességet az emberek és népek között! Legyen a következő esztendő az egész szlovákiai, magyarországi, izraeli és a világ zsidósága számára a megelégedettség éve! Teljesedjék be rajtunk a zsoltáros-költő szava, miszerint:

„Az Ö.való adjon erőt népének, az Ö.való áldja meg népét békével!

Ágy legyen! Ámen!

Oláh János
Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem
Szentírás- és Talmudtudományi Tanszék