Forrás: 168 Óra

Néger, zsidó, cigány

2005/41 – Háttér

Juhani Nagy János

Megintették az egyik kereskedelmi tévé humoros műsorát a minap, mert – egy szóval kifejezve a dorgáló testület cirkalmas indoklását – „cigányoztak” benne. A megrótt műsor vezetője szerint újabban mintha félve kellene kimondanunk ilyen szavakat: néger, zsidó, cigány. Nem a testület állásfoglalása, hanem a műsorvezető kommentárja ihlette szerzőnk szószedetét.

Woody Allen és felesége

Soon-YiMiféle elv munkálhat azokban, akik feketét, még eufemisztikusabban színes bőrűt, újabban pedig afroamerikait emlegetnek néger helyett, és izraelitát, ha zsidóról van szó, s romát, ha cigányokról?

Alább beláthatjuk: az említett lexémákkal semmi baj. Vörösmarty több mint másfél évszázada, 1854 nyarán írta utolsó nagy versét, A vén cigányt. Szép vers, jó vers ma is, akárcsak Arany Jánosé, az 1852-ben megjelentetett Nagyidai cigányok. A méltatlanul elfeledett marosvásárhelyi író, Petelei István (1852-1910) Mayer, a zsidó suszter című elbeszélése sem jobb, sem rosszabb, mint szintén tőle a Parasztszégyen. Virágos Zsolt kitűnő monográfiája, A négerség és az amerikai irodalom harminc éve jelent meg, és akkor nem szúrt szemet a kiadói lektornak meg a közízlésnek, hogy a címben nem afroamerikai szerepel.

Bicskanyitogató

Cigány, zsidó, néger: a hozzájuk tapadó jelentésárnyalatok, hangulati és jelentéstani képzettársítások, illetve a mindezeket generálók az okai, ha bárki is hibáztathatja az említett szavakat. De hibáztathatja-e? A kérdés szociolingvisztikai vizsgálatát nyelvészeknek, társadalomkutatóknak átengedve, alább csak annyit rögzítünk, amennyi egy igényesebb házi bibliotéka kézikönyveiből és használójuk általános műveltségéből amúgy is nyilvánvaló: maguk a szavak nem tehetnek használatuk mikéntjéről.

A néger szó egyébként feketét jelentő angol megfelelője (negro) kéttucatszor szerepel Harriet Beecher-Stowe Tamás bátya kunyhója című regényében; ennél jóval (két és félszer) gyakrabban azonban a – manapság pejoratív volta miatt bicskanyitogatónak tartott – „nigger”. Majdani, újabb fordítók figyelmébe is: egyszer sem fordul elő viszont a műben a színes bőrű és az afroamerikai kifejezés. Az afrikai négerek csak szeretnének afroamerikaiak lenni. „És messze viszi a Mississippi a néger bús dalát” – énekelte az amerikai feketék szószólója, a néger Paul Robeson a huszadik században. A huszonegyedikben egy szintén néger és szintén énekes már így vádolta az USA elnökét a New Orleans-i katasztrófa kapcsán: „Mr. Bush nem törődik a feketékkel.”

Paul Robeson

Hogyan lett a négerből fekete? Nyelvművelő kézikönyvünk (1980) szerint így: „A néger a 18. század végén tűnt fel s vált lassan általánossá, de újabban – különösen az amerikai angol nigger név gúnyos, megvető használata miatt – ellenszenvessé, sőt gyűlöletessé vált azok előtt, akiket e névvel jelöltek. Helyette a jelentésének megfelelő, semleges fekete (bőrű) megnevezést tartják helyénvalónak mintegy a fehérek (= fehér bőrű emberfajtához tartozók) párjaként.”

Aforizmák, szállóigék tanúsága nem épp ezt támasztja alá. „Szívesebben lennék néger, mint meleg, mert azt nem kell elmondani a mamának” – szellemeskedik Charles Pierce amerikai nőimitátor, s esze ágában sincs afroamerikait vagy feketét mondani néger helyett. Chamfort bölcs mondásának is csak így van értelme: „A szegények Európa négerei.” Eric Burdon szellemes megjegyzésében is nehéz más határozót elképzelni: „A felkelő nap házától négerül kezdtek beszélni a falak.”

Bántó mellékíz

Az említett Nyelvművelő kézikönyv Az izraelita-zsidó-héber szóhármasról ezeket írja: „A köznyelvi, de néha bántó mellékízzel használt zsidó szó mellett az izraelita hivatalos és választékos hangulatú, s főként a vallási hovatartozást szokták vele jelölni. A héber szó elsősorban a nyelvre és az írásra vonatkozik, s csak ritkán, gúnyos árnyalattal személyre.” A szócikk megemlíti: a tizenkilencedik század végén „használták a mózesvallású vagy mózeshitű megnevezést is, a bántó mellékízű szók helyettesítésére.” Zsidó szavunk egyébként már magyar nyelvű irodalmunk második jelentős emlékében, az 1300 körül keletkezett Ómagyar Mária-siralomban is olvasható. Bántó mellékíz nélkül.

„A zsidók félelemben élnek – írja Israel Zangwill. – Tizenkilenc évszázadnyi keresztény szeretet tönkretette az idegeiket.” Az angolellenes ír költő, Brendan Behan tovább árnyal: „Másoknak nemzetiségük van. Az íreknek és a zsidóknak pszichózisuk.” „Én elsőnek író, másodjára amerikai, harmadsorban zsidó vagyok” – hirdette az amerikai regényírók doyenje, a nyolcvankilenc esztendős korában nemrég elhunyt Saul Bellow. „Az zsidó