Forrás: 168 ÓraSzerzők és jogok a hálón
2005/39 – E-világ
Lánczi Éva
József Attila és Örkény István művei után Weöres Sándor versei is eltűntek a magyar web legnagyobb olvasóterméből, a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) virtuális szabadpolcáról. Miért?
A digitalizált Corvina
(Monok István, a Széchenyi
könyvtár főigazgatója
és olasz kollegája,
Francesco Sicill)Az örökösök idén tavasszal vetették le a József Attila-összest, pár hete pedig több híres Weöres-kötet is kikerült a kínálatból. Olyan művek tűntek el így a könyvtárból, mint a gyermekverseket tartalmazó Bóbita, a 111 vers, a Tizenegy szimfónia, illetve az 1985-ben kiadott Weöres Sándor legszebb versei.
A „hardcore” Weöres-imádóknak jó hír: ma még felolvastathatják maguknak a Bóbitát a MEK-en elérhető Világhalló szolgáltatás segítségével. Ki tudja, talán azért maradhatott fenn a neten a hangos verzió, mert a hallgató úgyis kiszalad a világból, ahogy a falanszteri robothang elkezdi kántálni, hogy „béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek”.
A digitalizált kötetek eltűnésének oka, hogy a Magyarországon 1999 óta hatályos szerzői jogi törvény szerint a műveket a szerző halála után hetven évig védelem illeti meg: engedély nélkül senki nem publikálhatja őket. Míg József Attila esetében ez a védettség 2007-ben jár le, addig az 1989-ben elhunyt Weöres Sándor műveinek „moratóriuma” 2059-ig tart. Ha tehát az örökösök hajthatatlanok, jogdíjfizetés nélkül még jó darabig nem kerülhetnek vissza a webre a művek. A MEK ugyan nem lankad, folyamatosan próbálja beszerezni a szükséges engedélyeket a jogtulajdonosoktól, ám ezeket ma már egyenként kell megkérnie.
Az irodalmi művek netes közlésének joga az uniós jogharmonizáció miatt ugyanis kikerült a közös jogkezelés hatálya alól, amelyet korábban az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda végzett. Ma, ha valaki a weben akar szépirodalmi műveket közzétenni, közvetlenül a jogtulajdonosokkal kell egyezkednie. Ez a MEK-nek nem kis fejfájást okozhat, hiszen mintegy háromezer digitalizált kötetet tartalmaz a gyűjtemény. A MEK könyvtárának toplistáján egyébként az első tíz helyen lexikonok, szótárak, ismeretterjesztő művek állnak. Ez is alátámasztja, hogy a netezők nem a képernyőn folyatják ki a szemüket, ha Az ember tragédiáját akarják olvasni. A hálót sokkal inkább az információ minél gyorsabb beszerzésére használják.
„Information wants to be free” – mondta Stewart Brand, a net egyik guruja 1984-ben, az első hackerkonferencián. Azaz: az információ szabad akar lenni. Ennek a credónak megfelelően járnak el azok is, akik – a törvény ellenében – József Attila műveit „fű alatt” terjesztik a neten. Ágy kerülhetett fel egy kanadai egyetemi szerverre is a MEK teljes anyaga. És mivel Kanadában csak ötven évig védi szerzői jog a műveket, jogsértéssel sem lehet vádolni az egyetemet. Weöres Sándor esetében ezt még nem lehet „eljátszani”, ám versei a tiltás után így is „elszaporodtak” a weben és a különféle fájlcserélő hálózatokon. Úgy látszik, az örökösök azon célja, hogy a pénzért árusított könyveknek ne legyen „szabadpolcos” alternatívájuk a neten, gyakran épp ellentétes hatást vált ki.
Vannak persze pozitív példák is. A Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagjainak műveit ugyan naponta tízezren töltik le, Faludy Györgynek vagy Esterházy Péternek nem kell tartania attól, hogy az ingyenes szolgáltatás miatt könyveiket a „papíralapú” piacon nem veszik meg. Kertész Imre Sorstalansága szépen „fogy” a neten, ugyanakkor a könyvesboltokban is a toplisták élén szerepelt, szerepel. Az akadémia tagjai közé azonban nem mindenki juthat be. A korábban „digitális halhatatlanokként” ismert írók közé évente egy új és öt posztumusz tagot választanak.
A jelenlegi szerzői jogi szabályozás a kulturális javak „közjószágként”, közkincsként való felfogásának ma egyértelműen gátat szab – állítja a Creative Commons (CC) magyar „tagozata”. A Budapesti Corvinus Egyetemen működő Kreatív Közlegelők mozgalom szerint a legnagyobb gondot az okozza, hogy minden művet automatikusan megillet a szerzői jogi védelem, amely a szerző engedélye híján megtiltja annak átdolgozását, felhasználását, terjesztését, többszörözését. Az ilyen felhasználásra vetemedők akkor is jogsértést követnek el, ha a szerzőnek édes mindegy művének további sorsa, vagy épp azt szeretné, ha szabadon felhasználható lenne. A CC erre a problémára reagálva jött létre – mára mintegy harminc országban megteremtve azt a lehetőséget, hogy a szerzők a számukra automatikusan megadott jogok egy részéről lemondhassanak a köz, vagyis a többiek javára.
A digitális világkönyvtár álmát dédelgető Google-nek is meggyűlt a baja a szerzői jogokkal. A múlt héten pert indítottak az online „keresőmonstrum” ellen, amiért digitalizálta és elérhetővé tette a szerzői joggal védett kiadványokat. (A cég amerikai egyetemekkel állapodott meg abban, hogy a könyvtáraikban található könyveket – mintegy tizenötmillió kiadványt – beszkenneli és digitalizálja. Legutóbb bővítették az érintett könyvek körét, gondolva immár Európára is.) A Google azzal védekezik, hogy programja újabb esélyt ad a kevésbé ismert kiadóknak és szerzőknek, akiknek művei már csaknem a feledés homályába merültek. Szerintük a szerzői jog megsértése már csak azért sem lehet indok, mert mindössze szövegrészleteket tettek elérhetővé, és teljes oldalakat csak a jogtulajdonos beleegyezésével közöltek.
Radikális webkönyvtárosok
A kinyúlt kardigános, pápaszemes könyvtáros sztereotípiájának ledöntése érdekében gomba módra szaporodnak a „radikális” könyvtárosok szervezetei. Az anarchista, a bodybuilder, a dühös és a hastáncos könyvtárosok weboldalain kívül gazdag tartalommal jelentkezik például a pucér és a rockabilly könyvtárosok szervezetének weboldala is. Igazi gyöngyszem a magát radikális anarchistaként aposztrofáló Librarian.net: működtetői az amerikai nemzeti könyvtárak számára tucatnyi letölthető figyelmeztető táblát gyártottak, amelyekkel jelezhetik, hogy az FBI éppen megfigyelés alatt tartja-e az olvasókat. A szeptember 11-e után életbe lépett Patriot Act ugyanis jóval több lehetőséget ad a személyes adatokhoz való hozzáférésre. A könyvtárakban is engedélyezi, hogy a nyomozók titkon bepillanthassanak a felhasználók olvasási szokásaiba. A kutakodáshoz nem szükséges, hogy bűntény gyanúja merüljön fel, azt pedig szigorúan bünteti a törvény, ha a könyvtárosnak eljár a szája. A Librarian.net szerint könnyen megtörténhet, hogy ha egy kutató az iszlámmal kapcsolatos könyvet keres online adatbázisban, másnap már tiltólistára kerül a repülőtereken. Pár éve például futótűzként terjedt el a hír, hogy egy brit kutatót azért tartóztattak le az egyik közkönyvtárban, mert olyan weboldalakról töltött le anyagokat, amelyek a világ első, elektromosságot előállító „kémiai generátoráról”, a gyanús nevű Bagdad-elemről szóltak.
