Ted Rubin, Holocaust túlélő, a koreai háború hőse, pénteken kapja meg a régóta esedékes elismerést, a Becsület Rendet.

Amikor a Fehér Ház felhívta Tibor „Ted” Rubint, hogy megkapja a Kongresszusi Becsület Rendet, azt gondolta, valamelyik öreg barátja viccel vele. Bush elnök a 76 éves koreai háborús veteránt, az egyik legnagyobb zsidó katonának nevezte, akit Amerika valaha ismert. De Ted szerény személyiség: – Csak egy vidéki fiú voltam, mondta nekem – és a jövő héten kitüntetnek az ország legnagyobb díjával. Ez hihetetlen!

Ted Rubin figyelemre méltó életében más kalandok sora volt, mint a becsületrend birtokosának lenni. Magyarországon születet 1929-ben, és 15 évesen deportálták az ausztriai mauthauseni koncentrációs táborba. Az első nap az SS kapitány azt mondta nekik: Egyikőtök sem fog élve kikerülni innen. Ted a mellette lévőhöz fordult és azt mondta: Kedves fickó. Ted túlélte a következő 14 hónapos rettenetes fogságot, de a legtöbb családtagját elveszítette. Az apja Buchenwaldban halt meg. 10 éves húgát Elonját gázkamrába küldték Auschwitzban, az anyja Róza, akit kijelöltek munkaszolgálatra, követte a lányát a halálba. Mauthausent az amerikai 11. Páncélos hadosztály szabadította fel 1945. május 5-én.

Mivel senkije sem maradt Magyarországon, Ted kivándorolt az Egyesült Államokba. Megfogadta magának, hogy kifejezi megbecsülését az ország iránt, amely szabadságot adott neki és megmentette az életét.

1950. februárjában belépett a hadseregbe, és öt hónappal később partra szállt Koreában a 8. Lovasezred 3. zászlóaljával. Egyike volt az első amerikai egységeknek, amelyeket azért küldtek, hogy visszaverjék az Észak-Koreaiak támadását. Ted hamarosan részt vett a Pusan vonalhoz való visszavonulásban. A Chirye falu környéki harcokban Ted százada egyik dombról a másikra vonult. Önként jelentkezett, hogy félrevezeti az ellenséget, ott marad a dombon, amíg a többiek átvonulnak. Leonard Hamm tizedes emlékezik: az észak koreaiak azt hitték, hogy az egész század tartja a dombot, és ezért minden rendelkezésre álló egységükkel támadásba lendültek. Az első osztályú katona Tibor Rubin teletöltött minden rókalyukat gránáttal, és a másnap reggeli támadás alatt egyik lyuktól a másikig szaladgált, gránátokat hajigálva az ellenségre, majdnem hisztérikusan de tartotta a dombot.

Ezért és más akciókért Tedet, közvetlen felettesei felterjesztették a Becsület Rendre, de mielőtt a papírokat megcsinálhatták volna, ezek a tisztek elestek és az őrmester, akinek a feladata lett volna, hogy felküldje a papírokat, visszautasította azzal, Ted zsidó. Addig nem, amíg én itt vagyok!- mondta. Az Inchon invázió után, az 5. Lovasezred Északra vonult a kínai határ felé, és az ENSZ offenzíva első vonalában voltak, amikor a kínai Vörös Hadsereg beavatkozott a konfliktusba. Ted zászlóalja megsemmisült az unsani csatában, 1950. november elején. Miközben a Yalu folyótól délre fekvő területről beáramló kínai erőket tartotta fel.

Több száz amerikai fogságba esett, köztük Ted is, aki egy géppuskával tartotta vissza az ellenséget, amíg a többiek megpróbáltak visszavonulni. Ted a Pukchin hadifogolytáborban találta magát, amit Halál Völgyként is neveztek, később Pyoktongban, sok száz amerikaival, törökkel és másokkal együtt. A tábort először az észak koreaiak vezették, majd később a kínaiak, akikről Ted azt mondta, jobban bántak velük. Mindamellett a foglyoknak az élet rémálom volt. Fáztak és éheztek, betegség tombolt közöttük. Egészséges emberek olyanok voltak, mint a gyerekek, segítség nélkül. Ted azt mondta, minden bűzlött, halál, ez borzasztó, borzasztó volt. 30-40 ember halt meg naponta. „Főleg az amerikaiaknak volt nagyon nehéz, mert nem szoktak hozzá. Ted hozzátette: – De én nagyon komoly alapkiképzést kaptam a németektől.

Ted felhasználta minden tapasztalatát, amit Holocaust túlélőként szerzett azért, hogy életben maradjon, és másokat is megmentsen. Azért tettem, mert amerikai voltam. -mondta Ted nekem- és mert ez egy micva volt. Függetlenül a színüktől, nemzetiségüktől a testvéreim voltak.
Az élelem nagyon fontos volt a túléléshez, és ő ételt lopott az ellenségtől, bár annak is kevés volt. Carl Mc Clendon őrmester, a hadifogolytáborban bajtársa, állítja: – Mindennap, amikor sötét lett és mi aludni mentünk, Rubin a maga útját járta, hason csúszott, kerítéseken ugrált át, házakba tört be, miközben fegyverek szegeződtek rá. Összekötötte a nadrágja szárát, megtömte mindennel, ami a keze ügyébe került. Visszakúszott és szétosztotta az élelmet, amit az élete kockáztatásával lopott.

Ted mindent megtett a betegekért ás sebesültekért. De sokukon már nem tudott segíteni, és a betegségeket, mint a dizentéria, bárki elkaphatta. Senki sem tudta mikor fog meghalni. Ted megjegyezte: Ez a véletlenen múlott. Ha a foglyok közül valaki meghalt, Ted eltemette és elmondta a Kaddist. Eltemettem a barátaimat, a harcostársaimat, amerikai katonákat, és kértem az Örökkévalót, nyugodjanak békében.

Amikor a kínaiak megtudták, hogy Ted eredetileg magyar, felajánlották neki, hogy hazatérhet a szülőföldjére, ami ekkor szovjet érdekeltség volt. Munkát, jó ruhát és annyi élelmet ígértek neki, amennyit csak akar. De Ted nem akart a kínai propaganda bábja lenni és visszautasította. Kitartok az esküm mellett. – mondta. Ted a táborban maradt mindaddig, amíg a háború végén ki nem szabadították. A hadsereg adósa: a fogság két és fél éve alatt 40 életet mentett meg.

Amikor visszatért az Egyesült Államokba, végre megkapta az amerikai állampolgárságot. Én voltam a világ legboldogabb embere. – mondta. Ott hagyta a hadsereget és a fivére, Imre üzletében dolgozott. Megházasodott, felesége, Yvonne, két gyermekük született.
Ezekben az időkben nem beszéltek kitüntetésről, az élet ment tovább, és sokan Ted egységéből úgy gondolták, meg is halt. Amikor 1980-ban egy koreai háborús veterán találkozón megjelent, kész csoda volt.

Ted esete felkeltette a hadsereg figyelmét 1985-ben, de mindaddig lehetetlen volt, hogy megkapja a díjat, amíg 1996-ban a törvényt meg nem változtatták. Az ő esete csak egy a sok közül, amelyiket felülvizsgáltak, egy 2002- es törvény 552-es paragrafusa alapján. Ez előírja a hadseregnek, hogy vizsgálja felül a zsidó amerikai és spanyol amerikai háborús veteránok aktáit, hogy közülük, kik kaphatják meg a Becsület Rendet.

Sok kitüntetés, sajnálatosan már csak posztumusz lehetett. De szeptember 23-án. Bush elnök átadja Ted Rubin tizedesnek a nagyon rég esedékes elismerést a koreai konfliktusban végrehajtott sok bátor tettéért. Ted saját szavaival így konstatálja: – A legnagyobb kitüntetés a világ legjobb országától. Hogyan vélekedik erről? „Még mindig nem fogtam fel. Én egy vidéki gyerek vagyok. Egy álom megvalósult.

Az eredeti cikk a National Review Online -ban jelent meg.
A fordítás az aish.com oldalon megjelent írás alapján készült.