Forrás: Híradó

Mivel az Unióban már a sokak által ellenzett bővítés nélkül is mintegy 20 millió muzulmán él – az összlakosság 5 százalékáról van szó – érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon mi a fontosabb: a kultúrák békés egymás mellett élése, avagy integrálásuk a többségi társadalomba? Azért kell beszélni erről, mert például az idei londoni és a tavalyi madridi merényletek elkövetői részben második generációs muzulmán bevándorlók voltak. Tűréshatárok és törésvonalak Nyugat-Európában

MUSZLIMOK EURÓPÁBAN

2001. szeptember 11-e új korszakot nyitott a terrorizmus történetében. A iszlám nevével takarózó merénylők azóta is sorozatban támadják a nyugati világ jelképeinek számító célpontokat. E „szent háború” potenciális „katonái” pedig itt élnek közöttünk.A hatvanas évektől egyre több bevándorló érkezett Nyugat-Európába. A befogadó országokban így mind több embernek lett olyan szomszédja, aki másképp öltözködik, más szokások szerint él, más nyelven beszél, és másban hisz. A multikulturalizmus jegyében a betelepülők megőrizhették saját életmódjukat és hagyományaikat. A toleranciának köszönhetően mára Nyugat-Európa nagyvárosaiban zárt etnikai és vallási közösségek jöttek létre. Az ilyen közegben felnövő fiatalok beilleszkedési nehézségei arra figyelmeztetnek, hogy a bevándorlók, de főleg gyerekeik nem hiszik, hogy valaha egyenrangú félként élhetnek a választott hazában. A kiábrándult kívülállók egy része ezért nem beilleszkedni akar a társadalomba, hanem megváltoztatni azt.A nyolcmillió londoni lakos csaknem 10 százaléka muzulmán. A különböző kultúrák békés egymás mellett élésére büszke briteket ezért is érte arculcsapásként, hogy a júliusi merényleteket pakisztáni bevándorlók angol iskolákban nevelkedett gyermekei követték el. A betelepülők társadalomba beilleszkedni nem tudó vagy nem akaró gyermekei és unokái nem ritkán a radikális hitszónokok gyűlöletkeltő beszédeiben vélik megtalálni elvesztett gyökereiket. Ez a fiatalember két hónapig látogatta a Megmentő nevű szekta gyűléseit.

AHMET: – Hallottam, amikor a hitszónokok egyike azt mondta, hogy Mohamed nem a béke prófétája, hanem az öldöklésé. És hogy a muszlimok kötelessége az emberek terrorizálása. Ez egyfajta szolgálat.

Anjem Choudry egyik vezéregyénisége volt a szeptember 11-i merényletet üdvözlő Al-Muhadzsirún nevű szervezetnek. A csoport azóta részekre szakadt, de a közös cél megmaradt: a brit állam szétrombolása.

ANJEM CHOUDRY: -Nem létezik békés forradalom. Minden forradalom végső célja a fennálló rendszer megváltoztatása. Nem arról van szó, hogy az egyik pártot lecseréljük egy másikra. A kapitalizmust kell felváltani az iszlám ideológiával. Ehhez pedig forradalom kell. Lehet az véres forradalom, vagy szellemi puccs is.

Az Al-Muhadzsirún egykori vezetőjét, az öngyilkos merénylőket hősként ünneplő Omar Bakri sejket a londoni merényletek után néhány héttel kitiltották az országból. Abu Hamza el-Maszri, az észak-londoni Finsbury Park mecsetjének volt vallási elöljárója ellen azért emeltek vádat, mert a „hitetlenek” megölésére buzdította híveit. A brit kormány augusztusban közzétette az elfogadhatatlan magatartásformák listáját. Ennek alapján kitoloncolhatók az erőszakra bujtogatók és a terrorizmus dicsőítői is.

AHMET: – Találkoztam velük a merénylet másnapján a pénteki imádságkor. Mindenki nagyon izgatott volt, a hangulat pedig ünnepélyes. Néhányan azt mondogatták, Allah áldása legyen az elkövetőkön, és hogy ez egy jó kezdet volt.

A brit muszlimok többsége hallani sem akar a szélsőséges nézetekről, és elítéli az erőszakos cselekményeket. Hogy korlátozzák a radikálisok térnyerését, ebbe a mecsetbe csak a helyi iszlám közösség tagjai léphetnek be. Ugyanakkor sok itteni hívő is úgy gondolja, hogy amíg a szigetország csapatai Irakban harcolnak, addig a hitszónokok uszító szólamai könnyebben jutnak el a célcsoporthoz, a mozgósítható fiatalokhoz. Főleg a másod-harmadgenerációs bevándorlók a veszélyeztetettek, hiszen ők már kiszakadtak őseik kulturális környezetéből, új közegükben viszont nem tudnak, vagy nem akarnak gyökeret verni. A feltüzelt fanatikusok terrorakcióira pedig nem késik a szembenálló szélsőségesek válasza. A félelem, gyanakvás légköre azoknak kedvez, akik a „globális dzsihádot”, az iszlám civilizációs háborúját hirdetik a hitetlenek és a muzulmán mérsékeltek, ahogy ők mondják: a hitehagyottak ellen.

ANJEM CHOUDRY: – Egy nap majd a saria, az iszlám törvénykezés uralkodik Nagy-Britanniában. És valóban, ahogy Mohamed próféta mondta: Allah megmutatta nekem keletet és nyugatot, és az én népem, a muszlimok uralkodnak majd mindezek fölött.

Senki sem tudja pontosan, hogy hány iszlám szélsőséges él ma a szigetországban, és közülük hányan készülnek merényletre. A kormány mindenesetre abban bízik, hogy a brit muzulmán közösség maga veti ki soraiból a békétlenkedőket. Franciaországnak a fejkendő-törvény néven elhíresült rendelkezéssel sikerült magára haragítania az iszlám szélsőségeseket.

DOUNIA BOUZAR antropológus, a Muszlim Felekezet Francia Tanácsának korábbi tagja: – A fejkendőtörvény előtt sok muzulmán nővel dolgoztam együtt. Azt mondtam nekik, minél inkább magukénak vallják Simone de Beauvoir örökségét, annál inkább új értelmet kell adniuk a fátyolviselésnek. De amikor elfogadták a törvényt, azt mondták nekem, Dounia, ez háború, és hogy úgy öltözködünk, ahogy akarunk. Franciaországban a kendő az iszlám szimbólumává vált. Ha a fátylam ellen harcolsz, akkor az iszlám ellen harcolsz.

A törvény a szembetűnő vallási jelképek viselését tiltja az állami alsó- és középfokú iskolákban. Azzal viszont senki sem számolt, hogy a tilalom túlnő az oktatási intézményeken. A kendőzetlen igazság az, hogy az állami hivatalokba csak fátyol és csador nélkül engedik be a muszlim nőket.

MOULOUD AOUNIT, elnök, MRAP antirasszista mozgalom: – Nem vagyok híve az iskolai kendőviselésnek, de a kitiltásnak sem. Amúgy épp a lényegi kérdéssel nem foglalkozunk. Nevezetesen azzal, miként teremtsünk megfelelő körülményeket ahhoz, hogy levegyék ezt a kendőt.

DR. RAIS HOCINE, Párizsi Mecset Moszlim Intézete: – A kendőkérdés, és egyáltalán az öltözködés ügye mesterséges probléma. Nem is lenne szabad foglalkozni vele. Ez hiba. Tiszteletben kell tartani minden vallást annak szellemiségével és szertartásaival együtt.

A fejkendőtörvény főként azokat a nőket érinti, akik a hagyományos vagy vallási viselet részeként fejkendőt viselnek, és akiket így kendőstül kitiltanak az iskolákból. Ágy épp oda taszítják őket vissza, ahonnan a tanulás révén kiszabadulhatnak: az elnyomás világába.Franciaországban közel ötmillió mohamedán él, a lakosság csaknem 10 százaléka. Sokuk szerint legfőbb vallási testületük, a Muszlim Tanács nem szentel elég figyelmet a francia muzulmánok második, harmadik generációjának. Gond az is, hogy az imámok külföldről – főként Marokkóból és Szaúd-Arábiából, tehát mohamedán országból – érkeznek, és nem tudnak mit kezdeni egy szekularizált ország életkörülményeivel. Radikális retorikájuk pedig a befogadó ország ellen tüzelheti a fanatizálható fiatalokat.

DOUNIA BOUZAR: – A legnagyobb különbség a fundamentalista és mérsékelt irányzatok között abban áll, miként viszonyulnak ahhoz a társadalmi közeghez, amelyben élnek. Vannak, akik nem érzik igazán otthon magukat, és azt mondják, hogy nem alkalmazkodnak, mert nem fogadják be őket. Mások azt mondják, hogy itt születtek, ezért megpróbálnak beilleszkedni. A lényeg a megértés üzenetének közvetítése azért, hogy együtt élhessünk itt, Nyugaton.

A tolerancia mintaállamának, Hollandiának tavaly tartott tükröt egy marokkói származású fiatalember, aki meggyilkolta Theo Van Gogh filmrendezőt, mert szerinte az számos filmjében megsértette az iszlám vallást. A társadalmi önvizsgálat tárgya az, hogy fenntartható-e az aktív tolerancia a bevándorlókkal szemben.

JEROEN DIJSSELBLOEM, holland munkáspárti képviselő: – Főként bevándorlók második és harmadik nemzedékének vannak problémái, úgy tűnik, nekik gondot okoz beilleszkedni a társadalomba. Ezek az emberek nem fejezik be az iskolát, nem találnak munkát maguknak, számukra egyre inkább csak a hitük számít, csak az a fontos. Egyre erősebbé válik számukra a „muszlim vagyok” – identitás a „holland vagyok” – identitással szemben.

A holland állam eddig elismerte, sőt aktívan támogatta a bevándorlók etnikai és vallási azonosságának megőrzését. Mára viszont egyre többen gondolják azt, hogy a multikulturalizmus nevében hirdetett tolerancia elkülönüléshez vezet, az elkülönülés pedig az iszlám fundamentalizmus melegágya.

MARTIN SOMMER , újságíró, De Volkskrant: – Most kezdjük felismerni, hogy a fejkendő viselése egyben politikai állásfoglalás is. És ez a magyarázata a holland társadalmat olyan mélyen átható zavarodottságnak is. Hisz eddig olyan türelmesek voltunk. Most meg azt kellene mondanunk a lányoknak, akik fejkendőben dolgoznak a bevásárlóközpontokban, hogy ilyet nem viselhetsz. De hát nálunk ennek nincs hagyománya, nincsenek meg az alapok, amelyekre támaszkodhatunk, mint például a franciáknál. Ők azt mondják, hogy nyilvános helyen nem viselhetsz ilyet. Nálunk ilyen nincs.

Nem vitás, hogy a bevándorló muzulmánok túlnyomó többsége békés polgár. A gyűlölködő, gyilkolni akaró fanatikusok megfékezése viszont nélkülük lehetetlen. Nekik, az őket befogadó demokráciák jogállami intézményeivel karöltve talán sikerül. A béke vallásának is nevezett iszlám nevében, és mindannyiunk érdekében.

*

STÚDIÓVENDÉG: TÁLAS PÉTER BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKÉRTŐ

– Elég merész kijelentéseket hallottunk az előbb. Vajon mi a helyzet Magyarországon? Kezdjük nálunk az iszlámmal. Vendégünk Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, jó estét kívánok!- Jó estét!- Nyilván emlékszik, mikor itt volt Kacav izraeli elnök, akkor egy palesztin fogorvost őrizetbe vettek. Máig nem tudjuk, hogy ez a Moszad PR ötlete volt, vagy pedig tényleg volt a dolog mögött valami? Nálunk lehet-e számítani ilyen szélsőséges megnyilvánulásokra?- Nem hiszem. Egyrészt azért, mert rendkívül csekély a muzulmán kisebbség száma, másrészt nagyon fontos látni azt, hogy muzulmán és muzulmán között is, sőt muzulmán közösség és muzulmán közösség között is nagy különbség van. Egyetlen példát hadd mondjak még, az al-Kaida ugye globális ideológiát és a muzulmán vallás globalitását hangsúlyozza, addig a Balkán muzulmán társadalomé kimondottan nacionalisták, tehát mondjuk boszniai muzulmánok elsősorban Bosznia függetlenségét, a koszovói albánok elsősorban Koszovó függetlenségét akarják elérni. És ennek megfelelően azt lehet mondani, hogy nagyon sok mindent figyelembe kell venni ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy egyébként az általános radikalizálódás mellett hát egyes országokban milyenek a muzulmán közösségek.- Mi hol állunk mondjuk így a muzulmán sűrűség tekintetében?- Azt kell mondanom, hogy nagyon hátul, gyakorlatilag ugyan 60 ezerre teszik a statisztikai adatok a magyarországi muzulmán közösséget, ez valószínűleg kicsit eltúlzott. De hát azt is látni kell emellett, hogy Nyugat-Európa jóval vonzóbb a muzulmán társadalmak számára, vagy a muzulmánok számára. Mindeközben Nyugat-Európán belül sem feltétlenül azok a társadalmak fenyegettek mondjuk a muzulmán radikalizmustól, amelyekben a legtöbben vannak, hiszen ha megnézzük azt, hogy Franciaország, Németország hát mondjuk a terrorfenyegetettség szempontjából hol áll, akkor azt kell mondanunk, hogy itt nem követtek el olyan merényleteket, ami muzulmán kapcsolattal rendelkezett. De hozzá kell tennem, hogy megítélésem szerint kicsit eltúlozzuk a muzulmán terrorizmust.- Azért Madridban és Londonban nem akármi történt, tehát…- Ez kétségtelen. Madridban és Londonban nem akármi történt, de azt is látni kell, hogy Madrid és London mi miatt volt. Ugye mindkét esetben gyakorlatilag az Irak-politika vezetett oda, hogy Spanyolországban, illetve Nagy-Britanniában ilyen típusú, al-Kaida típusú merényleteket követtek el. Én ezért mondanám azt, hogy a muzulmán közösségek megfigyelhető radikalizálása, radikalizálódása és a terrorizmus közé nem lehet lineáris vonalat húzni.- Tágítsuk a kört. Ugye azt mondják, hogy Törökországnak kimondottan árt – és nyilván ebben van is logika -, az, hogy terrorcselekmények, méghozzá muzulmán terrorcselekmények vannak Európa szívében. Törökország nem kívánt tagjelölt.- Fogalmazzunk úgy, hogy olyan terrorcselekmények vannak, amik valóban, amit valóban muzulmán szélsőségesek követnek el. De megint azt vetném fel, hogy nem mindegy, hogy milyen típusú terrorizmusról beszélünk. Ha végiggondoljuk azt, hogy mondjuk a nemzeti terrorizmusok, tehát IRA, ETA, a baszk szeparatisták, illetve hát mondjuk az olasz, görög anarchistákat hogy tudta megfékezni Európa, és olyan kicsinyre csökkenteni a veszélyességüket, hogy az 1322 elkövetett merényletből, amit az utóbbi négy évben elkövettek, hát fogalmazzunk úgy, a terroristák Nyugat-Európában, 34 ember esett áldozatul ún. hagyományos terrorizmusnak. És a másik 252, az viszont az ilyen al-Kaida típusú terrorizmusnak. Tehát én úgy gondolom, hogy ha a terrorizmus lokális, nemzeti jellegű, azt jobban lehet kezelni és másképpen kell kezelni, mintha a globális terrorizmusról beszélünk, amit nagyon sokszor tévesen a muzulmán vallással kötünk össze. Egész egyszerűen a nyugati világnak el kell gondolkodnia, hogy jó-e az a politika, amit a muzulmán országok felé folytat? Vajon nem lenne-e érdemesebb ezt az egész globális világot úgy berendezkedni, hogy integránsabb részévé, ha tetszik, kevésbé legyen vesztese mondjuk a nemzetközi munkamegosztásnak és a nemzetközi elosztási rendszernek.- Afganisztán lehet-e példa az integrálásra és – mondjuk így – a vallásmegtartásra. 69 óta először voltak parlamenti választások Afganisztánban most a hétvégén, nagyon alacsony részvétel, 50 %-os részvétel mellett, de ez egyfajta demokratizálódási folyamatnak a kezdete vagy akár a folytatása. Mégis egy muzulmán országról van szó, ahol eddig szélsőséges muzulmánok, a tálibok kormányoztak és nem tűntek el az országból.- Ez így van. A nagy kérdés, hát ha finoman akarok fogalmazni akkor az, hogy mi lesz ezután? Tehát az, hogy a mostani választás eredményes volt-e az én szempontomból, tehát biztonságpolitikai szempontból, az fogja bizonyítani, ha az ezt követő politikai berendezkedés normálisan fog működni. Azért azt mindenféleképpen szeretném jelezni, hogy egy-egy ilyen választásnak, hát hogy mondjam, az én szememben egy picit nagyobb a füstje, mint a lángja, tekintettel arra, hogy nyilvánvaló, hogy a választást kierőszakoló vagy a választást szervező politikai erők ezt egyfajta sikernek akarják bemutatni. De hát azt látni kell, hogy ez nem a mi mércénkkel mért demokratikus választás volt, és hát fogalmazzunk úgy, én magam szkeptikusan állok azzal szemben, hogy itt kizárólag a demokráciával és egyfajta demokrácia-exporttal meg lehet valósítani azt az integrációt, amire én gondolok. Én sokkal inkább fontosnak tartanám azt, hogy maguk a muzulmán társadalmak választhassák ki és maguk a muzulmán társadalmak dolgozzák, ha tetszik, szenvedjék ki azt a politikai rendszert, amiben a legnyugodtabban akarnak és tudnak élni. Ebben az esetben ugyanis nem lesznek ön- és közveszélyesek.- Tálas Péter, köszönöm szépen!- Én is köszönöm a lehetőséget!

Panoráma