Forrás: HVGDél-Afrikában újra bíróság elé állíthatják az apartheid kormányzat biológiai- és vegyifegyver-programjának egykori vezetőjét. Wouter Bassont egyszer már felmentették, és könnyen lehet, hogy most is hasonló ítélet születik.
Wouter Basson biztosra veszi, hogy ezúttal is megússza. A sajtóban csak „Doktor Halálként” emlegetett, szívsebész képzettségű férfi, aki Pieter Willem Botha akkori miniszterelnök személyi orvosából lett 1981 tavaszán a Project Coast fedőnevű dél-afrikai biológiai- és vegyifegyver-program irányítója, úgy véli, nem sokat változtathat életén az alkotmánybíróság múlt heti döntése, amely hat vádpontban engedélyezte ellene a perújrafelvételt. Az 55 éves, Pretoriában és Fokvárosban ma is praktizáló Basson arra alapozza magabiztosságát, hogy 2002 áprilisában, két és fél évi tárgyalás után egyszer már felmentette a törvényszék, és egy évvel később a fellebbviteli bíróság is jóváhagyta az ítéletet.
Az 1999-ben indított perben 67 pontos, gyilkosságokat, drogügyleteket és gazdasági visszaéléseket is tartalmazó vádiratról kellett döntenie a bíróságnak. A terhelő adatok jelentős része az apartheid rezsim idején elkövetett bűnök erkölcsi elszámoltatására Desmond Tutu Nobel-békedíjas anglikán érsek vezetésével létrehozott Igazságtételi és Megbékélési Bizottság előtt tett vallomásokból derült ki. Ezek szerint a máig titkos, brit és amerikai közreműködéssel a hetvenes-nyolcvanas években felgyorsított biológiai- és vegyifegyver-program keretében olyan kísérletek és akciók is folytak, amelyek célja a fajüldöző rendszer ellenségeinek, fekete polgárjogi harcosoknak a likvidálása volt. A nyomozók a program eredményeit hivatalos anyagokból nem ismerhették meg ugyan, de találtak 153 olyan tanút, aki segített feltárni annak részleteit. Ők egyebek közt arról számoltak be, hogy a laboratóriumokban csak a színes bőrű emberekre ártalmas, „okos” mérgek kikeverésével is próbálkoztak, és olyan mennyiségben halmoztak föl kolera-, valamint lépfene-kórokozókat, hogy könnyen járványt robbanthattak volna ki. 1983-ban néhány fekete foglyon ki is próbáltak olyan, zselé állagú mérget, amely a bőrön keresztül fejti ki hatását. Dolgoztak titkos élelmiszer-fegyvereken is, ilyen volt például a szalmonellával fertőzött cukor, az ideg- és izomműködési zavarral járó botulizmus kórokozóját hordozó tej, az anthrax vírust tartalmazó cigaretta vagy éppen gyomirtóval kevert whisky. De készültek a program keretében méreginjekcióval preparált csavarhúzók, sétapálcák és más, kémfilmekbe illő gyilkoló eszközök is.
Noha a tanúvallomások szerint több esetben ki is próbálták ezeket, Basson mindent tagadott, illetve közölte, hogy amit tett, azt is parancsra tette. Végül valamennyi vád alól felmentette egy – utóbb elfogultsággal meggyanúsított – fehér bíró, Willie Hartzenberg. Az indoklás szerint az ügyészség nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani a vádakat. Nem állapítható meg például Basson felelőssége a terhére írt gyilkosságokban, mert – ha elkövették is őket – nem ő, hanem a titkosszolgálat ügynökei hajtották végre azokat. A férfit nem találták bűnösnek abban a vádpontban sem, amely szerint 37 millió rand (1 rand = 31,45 forint) közpénzt sikkasztott el. Elfogadták érvelését, amely szerint gyakorlatilag kitöltetlen csekket kapott a kormánytól munkájához, amely rengeteg utazással, titkos találkozókkal járt.
Mivel az ügyészi fellebbezés nyomán a legfelsőbb bíróság is jóváhagyta a döntést, perújrafelvételre csak az a hat pont adott alapot, amelyet a bíró még a per kezdetén töröltetett a vádiratból, mondván, külföldön elkövetett cselekmények ügyében nem ítélkezhet. Ezek szerint Bassonnak köze volt ahhoz, hogy 1981-1989 között a mai Namíbia területén elkábították, illetve megmérgezték, majd repülőgépről az óceánba dobták a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) kétszáz fogságba esett harcosát, 1988-ban Londonban megpróbálták meggyilkolni az utóbb hatalomra jutott Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) két vezető tagját, két későbbi minisztert, Pallo Jordant és Ronnie Kasrilst, Szváziföldön és Mozambikban pedig ANC-aktivistákat öltek meg – többet fertőzött sörrel. Az alkotmánybíróság végül azoknak adott igazat, akik szerint Dél-Afrika nemzetközi kötelezettségei nem teszik lehetővé, hogy szemet hunyjanak e tettek fölött, mivel azok emberiség elleni bűncselekményeknek számítanak.
Ágy is kétséges azonban, sikerül-e felelősségre vonni Bassont, aki büszkén állítja, hogy már lerázta magáról a sajtó által ráakasztott „Doktor Halál” gúnynevet, és köztiszteletben álló orvosként bőrszíntől függetlenül jó kapcsolatban áll pácienseivel. Letartóztatásának és perének körülményei arra utalnak, hogy a hatóságok kénytelenek kesztyűs kézzel bánni vele, mert túl sok túl veszélyes és titkos dologról tud. Ha kiteregetné a szennyest, valószínűleg számos fontos embernek okozna kínos perceket, nemcsak Dél-Afrika határain belül, hanem azokon túl is. Mint az amerikai légierő egyik, alabamai kutatóközpontjának tanulmánya írja, kiderülhetne például, miként működtek együtt a nyolcvanas években amerikai, brit, német vagy izraeli tudósok és fegyverszakértők dél-afrikai kollégáikkal. Ágy aztán az 1994-es hatalomváltás idején a leköszönő és az új elnök, Frederik Willem de Klerk és Nelson Mandela megegyezett abban, hogy a Project Coast aktái továbbra is titkosak maradnak, Bassont pedig 1995-ben – amerikai és brit sugalmazásra – újra állami alkalmazásba, sebészként a hadsereg szolgálatába vették, hogy könnyebben tudják szemmel tartani. Ágy – mint azt a BBC internetes hírszolgálata írta – még a jogi védelmének 10 millió randra rúgó költségét is az állam állta.
1997 januárjában ugyanis Bassont már le kellett tartóztatniuk a dél-afrikai hatóságoknak, miután az amerikai CIA-től olyan fülest kaptak, hogy meg akar szökni az országból. Őrizetbe vételekor nemcsak ezer ecstasy tablettát, hanem négybőröndnyi, a Project Coasttal kapcsolatos titkos iratot is találtak nála. A bűnügyi információkat tartalmazó amerikai internetes adattár, a Crime Library beszámolója szerint a legérdekesebb okmányok egyike egy olyan lista volt, amely a vegyifegyver-program során előállított eszközöket kínálta eladásra. Akkor azt gyanították, hogy Basson esetleg Irakkal és Líbiával vagy más országokkal is megosztotta széles körű ismereteit, a felmentésével végződött perben azonban – legalábbis a nyilvánosságra került beszámolók szerint – ez már szóba sem került.
POÓR CSABA
