Forrás: Múlt-Kor

A német fociszövetség 60 év után először szembesül sötét múltjával: egy most megjelenő könyv mutatja be a nácikkal önként együttműködő játékosok és edzők életútjait.

Egy rég várt könyv

„Már rég meg kellett volna írni ezt a könyvet” – sajnálkozott Otto Schily német sportminiszter a könyvbemutatón. „Úgy tűnik, mostanára elég idő eltelt, hogy Németország képes legyen tisztán látni a náci időszak eseményeit”. Schily szerint a Német Futballszövetség (DFB) a mai napig hordozta magával azt a szégyent, amit a kollaboráció évtizedekig tartó titkolása jelent, ám a szövetségnek semmi oka arra, hogy tovább titkolja múltját. „A náci időszakban a DFB messze került a hősies teljesítménytől: borzalmas emberek és szörnyű magatartásformák uralkodtak. A tények fájdalmasak és szomorúak, de szembe kell néznünk velük”. Schily azt reméli, hogy a könyv – amelynek borítóján a Hitlernek szalutáló focicsapat látható – széleskörű vitákat kezdeményez a német foci rajongótáborában is. „Segíteni fog a jövő évi Világkupában” – mondta. „El tudom képzelni, hogy több olyan külföldi látogató is érkezik majd, akik megkérdezik, mi történt 1933 és 1945 között. Nagyon sok minden felmerülhet. Ez a könyv sok mindenre választ ad majd”.

A Mainzi Egyetem történésze, Nils Havemann által írt „Fussball unterm Hakenkreuz” (Foci a horogkereszt árnyékában) megjelenésekor rögtön botrányt kavart bevezető fejezetével, amely a sötét múlt elkendőzését tárgyalja. A könyv Havemann hároméves kutatásainak eredményeként született meg a szövetség anyagi támogatásával.

A munka bemutatja, hogy a Német Fociszövetség (DFB) miként működött együtt a nácikkal azok 1933-as hatalomra kerülésétől, és hogy miként szorították ki a foci minden területéről – a játékosoktól, a klubtulajdonosokig és szponzorokig – a német zsidókat. „Bár a DFB-ben kevesen voltak a náci párt tagjai, vagy a fajelmélet elkötelezett hívei, a legtöbben személyes ambícióikat és kicsinyes vágyaikat kiélő megalkuvók voltak, akik kihasználták a kínálkozó lehetőséget” – írta Havemann. A DFB legtöbb tagja közvetett szerepet játszott a náci vezetők uralmának megszilárdításában, ám hagyták, hogy a náci módszerek „elcsábítsák” őket”, s így az elnyomás, az üldöztetések, a háború és a megsemmisítések támogatóinak oldalára kerültek – állítja Havemann.Mítoszok és életutak

Több híres zsidó, mint például a nemzeti válogatott híres játékosa Julius Hirsch végül náci haláltáborban végezte. „Julius Hirsch egyik nap még nemzeti hős volt, másnap pedig úgy bántak vele mint egy féreggel” – mondta el a DFB társigazgatója, Theo Zwanziger.

A könyv bemutatja Sepp Herberger, a német nemzeti ikon karrierjét is, aki sikeres focistaként 1933-ban lett a párt tagja, és így hamar emelkedett a csillaga: 1937-re a nemzeti válogatott edzőjévé avanzsált. „Minden lehetséges eszközt felhasznált állása megtartására és hatáskörének kiterjesztésére, még ha ehhez a hatalom borzalmas eszközeihez kellett is folyamodnia. Meghajolt a nácik akarata előtt, a 12 év alatt a legnagyobb lépést tette a nácik felé” – írta a szerző. Érdekes persze, hogy a focista élete és a pártban játszott szerepe máig homályos volt, leginkább azért, mert már 1945-ben rehabilitálták és a háború utáni NSZK első igazi hőse lett, akinek vezetésével a német válogatott 1954-ben megnyerte a focikupát. „Sajnálatunkra árnyék vetült Sepp Herbergerre is” – fogalmazott diszkréten a sportminiszter Schily. „Nem lett volna szabad elsiklanunk afelett, hogy ő engedélyezte a nemzeti válogatottnak, hogy egy 1941-es náci propagandafilmben szerepeljenek.”

A könyvtől a futballszövetségben azt remélik, hogy végre pontot tehetnek annak az évtizedek óta tartó vitának a végére, hogy a német focisták áldozatok, vagy pedig csak a nácik játékszerei voltak-e. „A témát sokáig elhanyagolták, ezért elég sok mítosz is keletkezett” – mondta Havemann. „Sokak szerint a DFB militarista volt, és közel állt a náci elképzelésekhez, míg mások szerint megpróbáltak semlegesek maradni, és megvédeni játékosaikat a náciktól. Az új könyv pontot tesz e spekulációk végére.”