Forrás: Múlt-Korwww.mult-kor.hu
Meghalt Simon Wiesenthal
2005. szeptember 20.
Kilencvenhat éves korában Bécsben meghalt Simon Wiesenthal, a II. világháborús náci háborús bűnösök leghíresebb üldözője – jelentette be kedden Marvin Hier rabbi, a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ egyik alapítója és elöljárója.
Híres nácik nyomában
Feleségével 1936-banKilencvenhat éve, 1908. december 31-én született a galíciai Buczacz-ban (akkor Osztrák-Magyar Monarchia, ma Ukrajna) Simon Wiesenthal osztrák építész, publicista, aki főleg a náci bűnösök felkutatójaként vált ismertté. A prágai Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát 1932- ben, s a lengyelországi Lwówban (ma Lviv, Ukrajna) telepedett le. Amikor a Szovjetunió 1939-ben elfoglalta a várost, építészi tevékenységét fel kellett adnia. A német csapatok 1941-es támadása után zsidóként több koncentrációs tábort megjárt 1945-ig. Rokonságából 89-en veszették életüket a nácik terrorja következtében. Ő maga többször csodával határos módon menekült meg az agyonverés, kivégzés, éhenhalás elől. A mauthauseni lágerben 1945. május 5-én szabadult fel, s találkozott feleségével, aki szintén megmenekült. Kiheverve a nélkülözéseket és szenvedéseket, a túlélők beszámolóival kezdte az adatgyűjtést, s 91 SS-hóhér nevét szedte össze.
Az amerikai hadsereg háborús bűnöket kivizsgáló részlegénél folytatta a népirtások résztvevői ellen szóló dokumentumok összegyűjtését, a bűnösök bíróság elé állítása céljából, majd a CIA elődjének, az OSS-nek dolgozott. Adatait az 1946-os nürnbergi perben is felhasználták. 1947-ben harminc önkéntes társával létrehozták Linzben a Zsidó Történelmi Dokumentációs Központot, amely figyelemmel kísérte mind az üldözöttek, mind pedig az üldözők sorsát, elsősorban a rejtőzködő bűnösök felkutatását tekintette céljának. Az általuk gyűjtött anyagok bizonyítékul szolgáltak további háborús bűnperek számára.
Mauthausen felszabadításakor1954-ben Izraelbe ment, és a dokumentumokat átadta a holokauszt történetét kutató Jad Vasem Intézetnek. A Ben Gurion Egyetem díszdoktorává fogadta, ő pedig tovább nyomozott a bujkáló nácik után. Információi segítettek 1960-ban az Argentínában bujkáló tömeggyilkos, a Budapesten is tevékenykedett Adolf Eichmann nyomára bukkanni. Ezen felbuzdulva 1961-ben megalapította a bécsi Zsidó Dokumentációs Központot. A következő években számos Gestapo-ügynököt, SS-tisztet és más nácit kutatott fel, főleg a Német Demokratikus Köztársaságban – akik bíróság elé is kerültek. 1963-ban elfogatta Karl Silberbauert, az Anna Frankot letartóztató Gestapo-tisztet. A Stuttgartban bíróság elé állított 16 SS-tiszt közül, akik a lvivi 150 ezres zsidóság kiirtásáért feleltek, kilencet Wiesenthal nyomozott ki. Neki is köszönhető a treblinkai és sobibori hóhér, Fritz Stangl kézrekerítése 1967-ben. 1973- ban ítélték el Hermine Ryant, aki bűnrészes volt a majdaneki lágerben legyilkolt több száz gyermek halálában.
Tevékenysége révén 3000 náci háborús bűnöst állítottak bíróság elé, akik közül mindössze négy ismerte el bűnösségét, és a perek során a vádlottak 60 százalékát ítélték csak el. Az NDK megszűnése után a kilencvenes években – a napvilágra került Stasi-akták segítségével – további náci bűncselekményekre derítettek fényt. Nem bosszúra, hanem igazságra van szükség
Wiesenthal számos fenyegetést kapott, 1982-ben bomba is robbant a házában. Kartotékjai 160 ezer náci gyilkos vagy tömeggyilkos adatait tartalmazzák, a német állami irattárban 90 ezer olyan náci bűnöst gyűjtöttek össze, akiket sosem állítottak bíróság elé. Sokan köztiszteletben álló polgárok, különösen Ausztriában, ahol számos esetben „bizonyíték hiányában” hoztak felmentő ítéleteket. A nácik többsége 1948-1960 között, a hidegháború éveiben tűnt el, főleg Dél- Amerikában és Kanadában. Eichmann pere és 1962-es kivégzése irányította ismét rájuk a nemzetközi közvélemény figyelmét.
1992-ben egy osztrák temetőbenWiesenthal a legtöbb esetben nem maga nyomozott, csak gyűjtötte, összesíttette és elemezte az adatokat. A kutatások költségeit főleg magánadományokból fedezte, nagyobbrészt Amerikából. Izraeltől nem fogadott el pénzt, Ausztria pedig sohasem adott támogatást. A bécsi központ már nemcsak a holokauszttal foglalkozik, de a mai, neonáci csoportok és személyek adatait is gyűjti. 1978 óta Los Angelesben is van Wiesenthal Központ és Múzeum, amely minden nép és népcsoport elleni bűnökkel foglalkozik. Jeruzsálemben, Párizsban, New Yorkban, Torontóban és Buenos Airesben is működik Wiesenthal-intézet.
Sokan visszatetszőnek találják, hogy fél évszázados bűnökért aggastyánokat állíttat bíróság elé. Egyesek szerint félő, hogy a mai náci perek hozzájárulnak az antiszemitizmus erősödéséhez. Ő erre ezt válaszolja: „Nem szabad megengedni, hogy náci gyilkosok, bármily öregek is, önmagukkal megbékélve haljanak meg.” Kijelentette: „Azok szája vagyok, akik már nem tudnak beszélni”. Életéről film készült, A gyilkosok köztünk vannak címmel, Brian Gibson rendezésében. Nem a bosszú, hanem az igazság vezérelte – hirdette, s 2001-ben bejelentette: bevégezte feladatát. A Wiesenthal-központ azonban Utolsó esély névvel 2002-ben indított programot a Kelet-Európában élő nácik felkutatására. Az elmúlt években elítélte a koszovói és a szerb népirtásokat is.
Wiesenthal számos könyvet publikált, egyebek között saját felderítő tevékenységéről, a lágerélet borzalmairól, az 1944. évi lengyel felkelés tragédiájáról. Fontosabb művei: A mauthauseni haláltábor (1946), Vadásztam Eichmannra (1961), Szigorító rendeleteket (1964), A remény vitorlái (1972), Jaworska esete (1975), Menekülés a sors elől (1988). Visszaemlékezéseit Az igazság malmai címmel 1989-ben írta meg: „A táborokban elszenvedett négy év után csak kérdéseket tudunk feltenni az Istennek. Azt kérdezzük: Miért? Választ nem kapunk.” Megemlékezések az elhunytról
Wiesenthalt, aki az antiszemitizmus és az előítéletek elleni harcnak szentelte életét, álmában érte a halál bécsi otthonában. „Azt hiszem, úgy emlékszik rá a világ, mint a holokauszt lelkiismeretére. Bizonyos szempontból ő lett a holokauszt áldozatainak állandó képviselője, akinek eltökélt szándéka volt az igazságszolgáltatás kezére juttatni a legsúlyosabb bűntett elkövetőit” – nyilatkozta az elhunytról Hier rabbi.
Simon Wiesenthal, a II. világháborús náci háborús bűnösök leghíresebb üldözője mindent megtett, amit megtehetett az elpusztítottak emlékéért – közölte a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) az MTI-vel, a nácivadász halálának hírére reagálva kedden. Simon Wiesenthal „mélyen hitt abban, hogy a bűn nem maradhat büntetlenül, a bűnösöket felelősségre kell vonni, mert ezt követeli a meggyilkoltak emléke. Tetteit nem a bosszú, hanem az igazságszolgáltatásba vetett bizalom vezette” – írta a Mazsihisz az MTI-hez eljuttatott közleményben.
„A magyarországi zsidóság mély fájdalommal értesült arról, hogy elhunyt Simon Wiesenthal. Szeretett hittestvérünk a holokauszt túlélője mindanyuinknak példaképe volt” – olvasható a szövetség reagálásában. Mint írták, „nem csak nyomozó, hanem egyben bíró is volt, csalhatatlan ösztönnel követte korokon és földrészeken át a bűnösök nyomait”. Különösen igaz az ő esetében, amelyet halálesetnél mondunk az ősi szavakkal „Báruch, dajan há emet – Áldassék az igazságos bíró”, vagyis az Örökkévaló, aki ítél élet és halál dolgában. „Most ő áll (…) tiszta lelkiismerettel az égi bíró elé, mert mindent megtett, amit megtehetett az elpusztítottak emlékére. Személyét, tetteit sohasem felejtjük el” – zárul a közlemény.
Fájdalmas hírnek nevezete Simon Wiesenthal halálát Beer Iván, az Utolsó esély elnevezésű, a még élő náci háborús bűnösök felkutatására indított akció volt magyarországi koordinátora. A Magyarországi Holokauszt Emlékalapítvány elnöke kedden nyilatkozott az MTI-nek. Simon Wiesenthal a mauthauseni koncentrációs tábor felszabadítása után kezdett bele a náci háborús bűnösök felkutatásába, eredményes tevékenységét az 1960-as évek közepétől kezdték el támogatni – mondta Beer Iván. Hozzátette: mindenkit keresett, aki részt vett a gyilkolásban. Simon Wiesenthal – mint Beer Iván elmondta – úgy menekült meg a halál torkából, hogy a kivégzést vezető katona ebédidő miatt pont akkor hagyta abba a gyilkolást, amikor ő következett volna.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma-Fábri Ferenc)
www.mult-kor.hu?article=742
Minden jog fenntartva
