Forrás: MNO96 éves korában, Bécsben meghalt Simon Wiesenthal, a „nácivadász”. Az önkényuralmi rendszerekkel Lengyelországban találkozott először: nevelőapját az NKVD különítményesei gyilkolták meg Lwówban. Miután tucatnyi német koncentrációs tábort megjárt, összesen 1100 náci háborús bűnös kutatott fel.
Wiesenthal halálát a róla elnevezett Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ jelentette be internetes oldalán. Marvin Hier rabbi, a központ alapítója legelső méltatásában elmondta: Wiesenthal volt a holokauszt élő lelkiismerete.
Wiesenthal 1908-ban, az ukrajnai Buczaczban született. Lwow (Lemberg; később: Lwów, Lengyelország, Lvov, Szovjetunió, majd Lviv, Ukrajna – a szerk) egyetemén tanult, majd 1932-től Prágában, ahol a zsidó hallgatóknak járó kvóta keretében folytathatott tanulmányokat. 1940-ben szerzett építész diplomát és ismét Lwówban élt. 1936-ban vette feleségül Cyla Muellert.
Az I. világháborút követően Lemberg Lwów néven Lengyelország területére került, ám 1939 szeptemberében a hitleri Németországgal kötött megállapodás, a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében a Vörös Hadsereg megszállta és elfoglalta Lengyelország keleti területeit.
A nagyhatalmak után Wiesenthal folytatta
Wiesenthal mostohaapját és bátyját ekkor az NKVD különítményesei gyilkolták meg Lwówban, s a szovjet megszállók arra kényszerítették, hogy zárja be gyárát és egy üzemben dolgozzon. 1941-ben Németország inváziót indított a Szovjetunió és az orosz kézre került területek ellen, így a város német megszállás alá került. Wiesenthal családját halálos veszéllyel fenyegette a náci „végső megoldás” politikája. Wiesenthal felesége leplezni tudta zsidó származását szőke hajával és hamis lengyel papírokkal, ám ő maga nem volt ilyen szerencsés. Tucatnyi náci koncentrációs tábort is megjárt, így a mathausenit is. Az amerikai erők szabadították ki fogságából 1945-ben, ekkorra 45 kilóra fogyott. (Felesége Lembergből Varsóba szökött, a gettóban élte túl a háborút.)
Felépülése után segédkezett az amerikai csapatoknak, hogy minél több dokumentáció gyűljön össze a náci háborús bűnösök elleni tárgyalásokra. 1947-ben mintegy 30 önkéntessel létrehozzák a Zsidó Dokumentációs Központot az ausztriai Linzben. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió részéről éveken belül megcsappant az érdeklődés a háborús bűnösök felkutatás után, s a központ beszüntette működését, ám az időközben Bécsben letelepedett Wiesenthal viszont 2003-ig aktívan folytatta a „nácivadászatot”.
Ki piszkít a saját fészkébe?
Wiesenthal döntő szerepet játszott Adolf Eichmann, a „végső megoldás” elmélete, a magyarországi zsidók deportálásának főbűnösének egyik fő kidolgozója elfogásában. Miután Eichmannt 1962-ben kivégezték Izraelben, Wiesenthal ismét megnyitotta a Zsidó Dokumentációs Központot, s tovább dolgozott. Kinyomozta többek közt az Anna Frankot letartóztató Karl Silberbauer Gestapo-tiszt tartózkodási helyét, s Nyugat-Németországban bíróság elé állított 9 felelőst a lwówi zsidóellenes náci bűnök elkövetői közül. Szerepe volt Klaus Barbie, a lyoni hóhér és Franz Stangl, a treblinkai haláltábor parancsnoka kézre kerítésében is. Összesen mintegy 1100 háborús bűnöst kutatott fel.
1970-ben politikai botrányt kavart Ausztriában: Bruno Kreisky baloldali kormányának több miniszteréről kiderítette, hogy politikai szerepet vállaltak a harmadik birodalomban. A szintén zsidó származású Kreisky Wiesenthalt „nestbeschmutzer”-nek nevezte (olyannak, aki a saját fészkébe piszkít – a szerk.)
Wiesenthal ellen több bombamerényletet is megkíséreltek, így 1982-ben osztrák és német újnácik robbantottak bécsi háza közelében. 2003-ban, amikor bejelentette visszavonulását, kijelentette: „Túléltem őket”, s ha még vannak is olyanok, akik felelősségre vonást elkerülték, már azok is túl öregek a bírósági eljáráshoz.
Wikipedia, CNN
