Elhunyt a leghíresebb nácivadász
Kilencvenhat éves korában Bécsben meghalt Simon Wiesenthal, a II. világháborús náci háborús bűnösök leghíresebb üldözője – jelentette be kedden Marvin Hier rabbi, a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ elöljárója.
Wiesenthalt, aki az antiszemitizmus és az előítéletek elleni harcnak szentelte életét, álmában érte a halál bécsi otthonában. „Azt hiszem, úgy emlékszik rá a világ, mint a holokauszt lelkiismeretére. Bizonyos szempontból ő lett a holokauszt áldozatainak állandó képviselője, akinek eltökélt szándéka volt az igazságszolgáltatás kezére juttatni a legsúlyosabb bűntett elkövetőit” – nyilatkozta az elhunytról Hier.
Simon Wiesenthal 1908. december 31-én egy galíciai kisvárosban látta meg a napvilágot. Ifjúkorában Prágában és Lembergben folytatott egyetemi tanulmányokat, 1940-ben szerezte meg építészi diplomáját.
A nácik elleni gyűlölete személyes élményből fakadt, hiszen 1941-ben a németek zsidó származása miatt egész családjával együtt elhurcolták Lembergből. Azután kezdte el hat évtizeden át tartó hajtóvadászatát a náci háborús bűnösök után, hogy az amerikai hadsereg 1945 májusában felszabadította a mauthauseni koncentrációs tábort. Akkorra már tucatnyi náci lágert megjárt, lefogyott 45 kilogrammra, és feleségével összesen 89 rokonukat vesztették el a holokausztban. Felesége a háború alatt Varsóban bujkált.
Mint később többször elmesélte, hamar rájött, hogy „nincs szabadság igazság nélkül”. A családját elvesztő Wiesenthal a második világháború után a „U. S. War Crimes Office”-szal dolgozott együtt a bújkáló náci bűnösök felkutatásában.Először úgy képzelte, hogy a háború után néhány évig a nácik üldözésével foglalkozik. Végül azonban, mivel az évtizedeken át bujkáló vagy bújtatott háborús bűnösök továbbra is bőven adtak munkát neki, 1961-ben Bécsben felesége segítségével megalapította a nácik zsidóüldözésével foglalkozó dokumentációs központot, mely később a Simon Wiesenthal nevet kapta. A központ elsődleges célja a még élő náci bűnösök felkutatása volt. Egészen tavalyi visszavonulásáig folytatta ezt a tevékenységet.
Hatvan év alatt mintegy 1100 háborús bűnöst kutatott fel és állíttatott bíróság elé. Szerepe volt Adolf Eichmann, a magyarországi zsidók deportálásának főbűnöse, Klaus Barbie, a lyoni hóhér, és Franz Stangl, a treblinkai haláltábor parancsnoka kézre kerítésében.
A nácik utáni hajtóvadászatban tanúsított elszántsága miatt a leggyakrabban a „nácivadász” jelzővel illették. Ezen kívül barátai, ellenségei, életrajzírói még számtalan jelzővel ruházták fel, úgy mint például „James Bond”, „a Provokatőr”, „az Igazságkutató”, „a Kényelmetlen Kortárs”. Wiesenthal magát szerényen kriminológusnak vagy egyszerűen csak diplomás mérnöknek titulálta.
Elszántsága, sikeressége és náciellenessége miatt 1982-ben a neonácik merényletet kíséreltek meg ellene, amit sikeresen túlélt.
Mindenkor és mindenütt felemelte szavát a neonácizmus, a rasszizmus és mindenfajta intolerancia ellen. „Azt akarom, hogy az emberek, ha visszatekintenek a történelemre, tudják: a nácik nem úszhatták meg büntetlenül, hogy milliókat gyilkoltak meg” – mondta egyszer.
National Geographic Online
2005.szeptember.20

