Forrás: Múlt-Kor

www.mult-kor.hu

Holokauszt-emlékkonferencia Budapesten

2005. szeptember 14.

Az emlékezés, az emlékeztetés és a párbeszéd fontosságát hangsúlyozták a felszólaló egyházi vezetők az Evangélikus Hittudományi Egyetemen megrendezett holokauszt-emlékkonferencia hétfői megnyitóján, Budapesten.

Az „Emlékezés – híd a jövő felé” című esemény a negyedik állomása annak a sorozatnak, amelynek első tanácskozását 1998-ban tartották Pannonhalmán. „Emlékezünk, meghajtjuk fejünket, egyidejűleg elkötelezzük magunkat újra: soha többé” – mondta a háromnapos konferenciát megnyitva D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök. Hozzátéve: soha többé ne ismétlődjék meg sehol a világon, hogy egy népet faji, vallási hovatartozása, hite, meggyőződése miatt megaláznak, életétől megfosztanak. Rámutatott arra, hogy a XX. század a borzalmak százada volt a zsidó nép történetében: hatmillió zsidó pusztult el, köztük mintegy hatszázezer magyar, a mai Magyarország területéről pedig több mint 330 ezer. Kiemelte ugyanakkor, hogy a rettenet idején is voltak, akik mentették az üldözötteket. „Ezért sohasem egy nép bűnös, hanem azok, akik a bűnt elkövették; ezért nincs kollektív bűn és nincs kollektív felelősség, de ennél nagyobb a személyes felelősség és a személyes bűn” – mondta.

Bölcskei Gusztáv református püspök kiemelte: nem mondhatjuk azt sem Magyarországon, sem Németországban, sehol a világon, hogy erről eleget beszéltünk, felejtsük el, nem kell újra és újra feszegetni. „Felszabadító emlékezésre van szükség ma is” – hangsúlyozta a zsinat lelkészi elnöke.

Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke kiemelte: hatvan év elmúltával is sokan vannak köztünk, akik átélték e szörnyű időszakot, és élnek köztünk többen a közömbösek közül is, akik úgy hitték, hogy mindez nem az ő ügyük, távol maradhatnak a bűntől. „Még sokan élnek köztünk olyanok – ha nem is itt, Magyarországon, de jóval távolabb -, akik aktívan részt vettek a gyilkolásban, az ártatlan emberek üldözésében” – tette hozzá. Fontosnak mondta, hogy megemlékezzünk az áldozatokról, és megértsük a történteket, azok részleteit, mert – mint mondta – csak akkor lehetünk biztosak egy kicsit, de csak egy kicsit abban, hogy a következő nemzedékek okulnak majd mindebből.

Varjú Imre, a Mátyás-templom főplébánosa – aki az elhangzottak szerint Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek képviseletében szólt – a legerősebb motiváló erőnek a segítő, megbocsátó szeretetet nevezte.

Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a korábbi konferenciák témáit felidézve hangsúlyozta: szeretnék, ha a párbeszéd híd lenne a jövő felé, a sorozat a kiengesztelődést, a társadalmi megbékélést szolgálná. Mint mondta, az elmúlt bő évtizedben az egyházak közügyekben is megszólaltak, bár ritkábban közösen, gyakrabban egyenként. „Az elmúlt időket, évszázadokat az jellemezte, hogy a különbségeket hangsúlyoztuk. Azt gondolom, lassan megtanuljuk (…) a hitünk közös kincseit is számon tartani” – tette hozzá a püspök.

A konferencia további részében előadások hangzanak el, például Élni a traumával, valamint Értékek és veszteségek a magyar képzőművészetben címmel. Mindemellett kerekasztal-beszélgetéseket tartanak.

Múlt-kor/MTI)

www.mult-kor.hu?article=10682

Minden jog fenntartva