Forrás: Origo

Szeptember 18-án tartják Németországban az előre hozott parlamenti választásokat. A szavazás kimenetele azonban nemcsak Németország, hanem az Európai Unió szempontjából is meghatározó. A kampánytémák között ugyanis a gazdasági és belpolitikai ügyek mellett hangsúlyos helyen állnak a külpolitikai kérdések is, és a két vezető erő éppenséggel nem egyformán vélekedik ezekről.

Schröder erősebb, mint pártja – erőviszonyok

A szociáldemokraták (SPD) és a posztért újrainduló Gerhard Schröder kancellár ellenében a győzelmet nagy valószínűséggel Andrea Merkel és a konzervatívok (CDU/CSU) szerzik meg az előre hozott szövetségi választásokon Németországban. Eredetileg 2006-ban lett volna, ám a kormány bukása miatt idő előtt ki kellett írni a szavazást. Az összevont eredmények szerint a bal- és a jobboldal szinte teljesen azonos támogatottsággal bír ugyan, ám a baloldali három szereplő – Schröderék, a Zöldek és az idén alakult Baloldali Párt – közül csak az SPD és a Zöldek koalíciója biztos. A múlt héten még úgy tűnt, hogy a szociáldemokraták kezdenek felzárkózni a konzervatívokhoz, ám egy keddi felmérés már azt mutatja, hogy a CDU/CSU visszaszerezte az az 1-1,5 százalékot, amit a múlt heti tévévita után elvesztettek.

A TNS Emnid keddi felmérései szerint a CDU/CSU támogatottsága 1,5 százalékponttal, 42 százalékra nőtt az előző hetihez képest. Az SPD pedig egy százalékpontot vesztett, és 33,5 százalékon áll. Ha nem pártokra kellene szavazni, hanem a kancellárt közvetlenül lehetne választani, akkor Schröder 54:35 arányban győzné le Merkelt az egyik közvélemény-kutatás szerint.

Ezek az eredmények és az, hogy a szavazók nagy hányada (harmada) még bizonytalan, azt vetítik előre, hogy egyik párt sem szerez elég szavazatot szövetségeseivel együtt ahhoz, hogy képes legyen kormányt alakítani. Hétfőn ugyanakkor – a sokak által visszavágónak tekintett – újabb tévévitán csatázott a két kancellárjelölt, ennek a közvéleményre tett hatásai egyelőre még ismeretlenek. Ami biztos, hogy egyre inkább patthelyzet alakul ki a választási küzdelemben. A találgatások szerint ennek végeredménye nagykoalíció lehet, amelyre a „60-as évek – Willy Brandt kancellársága – óta nem volt példa. Schröder ugyanakkor ennek lehetőségét többször is elhárította.

A baloldali politikus abban reménykedik, hogy pártja – akárcsak 2002-ben – eléri a 38 százalékot a választáson. Csakhogy míg akkori győzelmükhöz elég volt egy hajszálnyival verni a konzervatív szövetséget, ez most már nem lesz elég. A vezető pártoktól és szövetségeseiktől ugyanis jelentős számú szavazatot szerzett az egykori keletnémet állampárt romjaira épült Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS), amellyel – szocialista múltja és populistának tartott elképzelései miatt – nem akarnak szövetségre lépni az ugyancsak baloldali szociáldemokraták és zöldek. A konzervatívok ugyanakkor azzal riogatnak, hogy Schröderék mégis összeállnak a posztszocialista politikai erővel.

Sok múlhat a késve szavazó Drezdán

A főszereplőket szimbolizáló malacok egy szavazáson

A helyzetet csak bonyolítja, hogy egy – szélsőjobboldali – képviselőjelölt halála miatt egy jelentős választókörzetben, a drezdaiban két héttel később tartják csak meg a szavazást. Kerstin Lorenz, a Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) drezdai egyéni képviselőjelöltje szerdán hunyt el agyvérzésben, helyette egy másik, a szélsőjobbon jól ismert jelöltet, a 82 éves Franz Schönhubert akarják indítani.

A csúszó drezdai szavazás miatt késni fog a választások hivatalos végeredményének kihirdetése. Ez azonban csak a kisebb gond. Sokak szerint ugyanis sokkal aggasztóbb, hogy a több mint 200 ezer drezdai szavazó a voksoláskor már ismerni fogja azt, hogyan szavazott az összes többi német, ami befolyásolhatja, eltorzíthatja, taktikázássá silányíthatja a körzet szavazását. Szoros eredmény esetén pedig Drezda lehet a mérleg nyelve.

EU, adó, család… – kampánytémák

Munkanélküliség

A munkanélküliség visszaszorítása – az egyik kulcskérdés – ügyében Schröder türelmet kér a választóktól. Eredeti 2002-es ígéretét – hogy 3,5 millió alá szorítja a munkanélküliek számát – ugyanis nem sikerült teljesítenie, jóllehet augusztusban ötödik hónapja folyamatosan csökkent a munkát keresők száma.

Az Andrea Merkel vezette konzervatívok a folyamat felgyorsításával kecsegtetik a választókat. Amit szerintük a munkáltatók szerveződéseinek és a szakszervezeteknek a munkabér megállapításával kapcsolatos hatalmának visszaszorításával és úgy lehet elérni, ha enyhítenek a munkabérkölcsönzést és az elbocsátásokat szabályozó törvényeken, illetve csökkentik a nem termelő munkakörök bérköltségét.

Adóreform

A konzervatívok két százalékkal emelnék az áfát, azt remélve, hogy ezzel a bevétellel csökkenthetik majd a munkaadók szociális kiadásait. Sokak azonban attól tartanak, hogy a megemelt adónem visszavetné a fogyasztást. A szociáldemokraták a gazdagok – s szegények kárára történő – előnyhöz juttatásának tartják, hogy Merkelék egységesen 25 százalékban akarják megállapítani a személyi jövedelemadó mértékét.

Paul Kirchhof heidelbergi professzor, aki egy konzervatív vezetésű kormány pénzügyminiszteri posztjára is esélyes, egységes jövedelemadó-kulcsot vezetne be, s adókedvezmények, adómentességek egész sorát szüntetné meg

Családügy

A csökkenő német születési ráta mindkét pártot arra késztette, hogy különböző megoldásokat vessenek fel ennek megoldására, a családok támogatására. Az SPD egy szülő éves jövedelmének háromnegyed részét folyósítaná, ha otthon marad a gyermek születése után. A CDU ehelyett adókedvezményt és csökkentett nyugdíjjárulékot javasol a gyermekvállalási kedv növelésére. A családügy hozta a kampány egyik rosszízű támadását – Schröder részéről. A kancellár azzal vádolta konzervatív ellenfelét, hogy nem képes átérezni az anyák problémáit, mivel magának nincs gyermeke.

Uniós reformot hozhat a konzervatív győzelem – külpolitika

A másik kulcskérdés külpolitikai jellegű, jelesen Törökország uniós tagságával kapcsolatos. A konzervatívok nem szeretnék a teljes jogú tagok között látni az iszlám gyökerű államot, hanem különleges partneri viszonyt ajánlanának neki. A törököknek azonban ez nem nagyon tetszik, jóllehet sok német körében népszerű a gondolat. Schröder ugyanakkor kiáll a török tagság mellett, és azzal vádolja ellenfelét, hogy a különleges partnerség szorgalmazásával végzetes külpolitikai hibát követ el. Schröder azzal érvel, hogy Európa biztonsága érdekében nélkülözhetetlen a törökök befogadása.

Fontos eltérés a két erő között az USA-hoz fűződő viszony kérdése. A konzervatívok szerint Schröder veszélyesen új területre lépett, amikor hagyta, hogy az iraki háború miatti nézeteltérések aláássák a kapcsolatot Washingtonnal, és helyette a franciákhoz és az oroszokhoz húz. Merkelék vissza akarják állítani a jó kapcsolatot a Fehér Házzal, és sokkal kritikusabbak lennének Putyin oroszországi hatalmi törekvéseivel kapcsolatban.

Az EU-n belül Merkelék inkább a brit álláspontot támogatják a franciák protekcionista gazdaságpolitikájával szemben, példaként a jelentős mezőgazdasági támogatások ügye említhető. London ezek visszaszorítását szeretné elérni. A német konzervatívok Nagy-Britanniával és a kisebb tagállamokkal működnének inkább együtt, szorosabban, mint Franciaországgal.

A BBC News elemzője szerint a német választás végeredménye egy jelentős fordulat előzménye lehet az uniós politikában. Ráadásul a betegeskedő Chirac elnök utódja is olyan személyiség lehet két éven belül – Nicolas Sarkozy -, aki ugyancsak Merkelhez hasonlóan gondolkodik a gazdasági reformokkal kapcsolatban. A jelenleg az uniós alkotmány kudarca és gazdasági reformok német és francia ellenzése miatt bénultnak tűnő Unió gondjait nagyban megoldaná egy ilyenfajta német-brit-francia egyetértés – írja a BBC News.

CDU, CSU, SDP, FDP és a többi párt

CDU

Kereszténydemokrata Szövetség

A II. világháború óta a CDU birtokolta a legtöbbször a hatalmat Németországban. 1949 és 69 között, illetve 1982-98 között volt kormányon az 1945-ben több kisebb katolikus és protestáns párt egyesülésével létrejött szövetség. Legmeghatározóbb vezetője Konrad Adenauer volt, aki a NATO és az európai integráció támogatásában határozta meg külpolitikáját. Helmut Kohl alatt a német újraegyesítés gondolata volt meghatározó. A pártot 1998-as választási veresége mellett a következő évben kirobbant adománybotrány sújtotta. Kohl, aki személyesen is érintett volt, nem volt hajlandó elárulni, hogy honnan származik 2 millió márka (1 milliárd euró) támogatás. A botrány Kohl kiszemelt utódját, Wolfgang Schäublét is magával sodorta. A párt vezetését ezt követően Angela Merkel szerezte meg.

CSU

Keresztény-szocialista Szövetség

A CDU testvérpártja, csak Bajorországban működik. 1946-ban alapították, a CDU-nál jóval konzervatívabb hozzáállás jellemzi. 1998-ban a párt adta a konzervatívok kancellárjelöltjét, Edmund Stoiber azonban nem vezette győzelemre a CDU/CSU koalíciót. A két párt között ugyanakkor vannak bizonyos ellentétek, amelyeken nem javít, hogy vezetőik – Stoiber és Merkel is – sok mindenben más véleményen vannak.

SDP

Szociáldemokrata Párt

Az eredetileg a XIX. század végén alapított párt eredetileg egy marxista ideológiájú szervezet volt. Hatalmának csúcsát az 1919-33 közötti weimari köztársaság idején érte el, de a náci időszak alatt betiltották. A háború után egyre higgadtabb politizálással és a marxista múlttal való szakítással elérték, hogy újra vezető szerepet játsszanak a német politikai életben. Eleinte ellenezték az uniós integrációt és a NATO-tagságot is, de utóbb megváltoztatták hozzáállásukat.

Fischer

A középbalra belőtt párt Willy Brandt és Helmut Schmidt vezetése alatt vált igazán komoly tényezővé. 1966-69 között nagykoalíciót alakított a CDU/CSU-val, 1969 és „82 között az FDP-vel közösen kormányoztak. Ezután 16 év ellenzékiség következett, amit 1998-ban tört meg Schröder vezetésével.

Zöldek

A párt 1980-ig helyi környezetvédő csoportok laza szövetsége volt. Párttá alakulása után is a környezetvédelem ügyét és a pacifizmust tette magáévá, ellenezve a nukleáris fegyvereket és a NATO-tagságot. Az 5 százalékos parlamenti küszöböt először 1983-ban lépték át, ám 1998-ig nem kerültek a hatalom közelébe. Akkor az SDP-vel léptek koalícióra. Eddigre az eredeti célok kibővültek, és sokan a német hadsereg külföldi szerepvállalását figyelve keseregve emlegették a párt pacifista örökségét. Joschka Fischer a párt vezetője, jelenlegi külügyminiszter az egyik legnépszerűbb német politikus.

FDP

Szabad Demokrata Párt

A liberális szellemiségű párt a szabadpiaci versenyt és a kormányzat csökkentett gazdasági beavatkozását képviseli. A pártot 1948-ban alapították, jóllehet előzményei már a XIX. században is voltak. Népszerűsége soha nem nőtt akkorára ugyan, hogy elérje az SPD-t vagy a CDU-t, ám koalíciós partnerként komoly befolyása volt arra, ki alakíthasson kormányt a nagyok közül. 2002-ben antiszemitizmussal vádolták meg alelnökét egy röpirat miatt. Jürgen Möllermant kitették a pártból, később öngyilkos lett.

Az FDP a „90-es években némileg veszített népszerűségéből, ennek növelése a 2001-ben megválasztott, fiatal, homoszexualitását nyíltan vállaló Guido Westerwelle feladata lett. A CDU/CSU párosnál is – melyekkel koalícióra lépne kormányzás esetén – átfogóbb gazdasági reformokat szorgalmaznak.

Linkspartei – PDS-WASG

Baloldali Párt

Gysi

A legfiatalabb német párt, idén jött létre a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) és a Munkás és Szociális Igazságosság Pártjának (WASG) szövetségre lépésével. Közös nyilatkozatot adtak ki, és megegyeztek, hogy azonos választókörzetben nem indítanak egymás ellen jelölteket. Ez könnyen ment, előbbi ugyanis elsősorban a keleti, utóbbi pedig a nyugati országrészben népszerű.

A PDS a volt keletnémet állampárt utódpártja, az országrészben a szavazatok közel egyötödét is magáénak tudhatja, nyugaton ugyanakkor minimális a támogatottsága, így 2002-ben – noha keleten 16,9 százalékot szerzett – országos átlagban nem érte el a parlamenti küszöböt. Két független jelöltje ugyanakkor bekerült a Bundestagba. Vezetője, Gregor Gysi ugyan népszerű, de múltjára a Stasi árnyéka vetül.

Más pártok

Három szélsőjobboldali párt számottevő még. A Német Népszövetség (DVU), a neonáci nemzeti Demokrata Párt (NDP) és a Republikaner. Az NPD 2004-ben bejutott a szászországi, a DVU a brandenburgi tartományi parlamentbe, miután megegyeztek, hogy nem indítanak egymás ellen jelölteket. Az NPD-t 2003-ban megkísérelte betiltatni a kormány – sikertelenül. Várhatóan egyikük sem éri el az 5 százalékos parlamentbe kerülési küszöböt.

[origo]