Hétfő reggelre kiürült a Gázai-övezet. Az izraeli csapatok is elhagyták a területet. Kedd reggelre azonban káosz költözött a tengerparti vidékre.
A Palesztin Hatóság fegyveresei nem tudták, talán nem is akarták megakadályozni az ünneplő tömegek beözönlését az egykori zsidó településekre, az ott hagyott zsinagógák felgyújtását, vagy szétszedését és széthordását. A központi hatalom gyengeségét jelzi, hogy a szélsőséges szervezetek szabadon vonulhattak fel saját zászlaik alatt egyenruhákban, fegyverekkel, dzsipjeikkel.
A Hamasz egyik vezetője, Mahmúd Zahar mohamedán imát mondhatott a volt kfarderomi zsinagógában. A tömegeket nem akadályozta meg a szinte észrevehetetlen palesztin hivatalos haderő abban sem, hogy a kettéosztott határvárosnál, egyiptomi területre hatoljanak, ahol a határ túloldalán ünneplő rokonaik és ismerőseik várták őket.
Még egy Hamasz-zászlós fegyveres csoport is betörhetett, ami kétségessé tette az izraeli-egyiptomi megállapodások jövőbeli sorsát, amelyek szerint Egyiptom nem engedi területére a szélsőséges fegyveres szervezetek tagjait. Az egyiptomi oldalon nem hiányzott a szándék a határ felügyeletére, de tehetetlennek bizonyultak a palesztin tömegekkel szemben. A határ védelmére lövéseket adtak le: egy palesztin életét vesztette, hárman pedig megsebesültek.
Shiri Zsuzsa (Jeruzsálem), MR

