Forrás: Híradó

Egy új kutatás és újabb fosszíliák alapján, egy brit paleontológus úgy véli, hogy az ősi, repülő hüllők szárnyának fesztávja egy vadászrepülőével vetekedett

Azon hatalmas, repülő hüllők, melyek körülbelül 65 millió évvel ezelőtt népesítették be az egeket kétszer akkorára nőhettek, mint amekkora méreteket a tudomány eddig kikövetkeztetett a maradványokból. Ezen hüllők szárnyfesztávja legalább 18 méteres volt – mutatta ki egy paleontológiai kutatás.

Ez majdnem ugyanakkor, mint egy F-14-es Tomcat vadászgép szárnyának fesztávolsága és durván ötször akkora, mint egy albatroszé, mely jelenleg a legnagyobb fesztávolságú szárnnyal büszkélkedhet a modern világban.

Dr. David Martill brit kutató elmondta, hogy a kutatás során a pteroszaurusz szárnyait vizsgálta, melyek elmélete szerint megoldást nyújtanak azon problémára, hogy ezen hatalmas teremtmények, hogyan voltak képesek uralni az egeket és fenn is maradni a levegőben.

A nemrégiben Mexikóban és Izraelben talált leletek alátámasztják azon elméletet, mely szerint ezen prehisztorikus repülő hüllők, melyek körülbelül ugyanakkor haltak ki, mint a dinoszauruszok, sokkal nagyobbak lehettek, mint azt az eddigi maradványok sejteni engedték. A kutató hivatalosan még nem jelentette be eredményeit, de nem hivatalosan közölte, hogy az állatok legalább kétszer nagyobbak voltak a vélt méreteknél.

Martill elmondta, hogy egyik kollégája, a német Dr. Eberhard Frey nemrégiben Mexikóban egyedi, fosszilizálódott lábnyomokat talált, mely a jelek szerint egy 18 méteres szárnyfesztávval rendelkező állathoz tartoztak. Még ha csak töredékekről is van szó, azok hatalmasak. Találtak ugyanis egy ujjcsontot is, melynek átmérője szintén lenyűgöző.

A méret ellenére Martill úgy véli, hogy a csontszerkezeten és a pteroszaurusz szárnyának szövetén végzett kutatása azt mutatja, hogy az állatok igazán elegáns repülésre voltak képesek. A szárnymembrán ugyanis nagyon vékony volt, egyes minták alapján körülbelül fél milliméter vastag. Az érdekesebb leletek közé tartozik egy teljesen újszerű vállízület.

A szárny bonyolult szerkezete – mely inkább denevért, mintsem madarat idéz – üreges csontokkal és egy olyan testtel kombinálódott, mely nem volt nagyobb, mint egy emberi torzó, így a szállítandó tömeg a minimálisra redukálódott.

Martill elmondása szerint a szárny inkább a test alsó részéhez csatlakozott, mint a felsőhöz, ezzel nagyobb felületet nyújtott, mellyel az állat kihasználhatta a meleg levegőáramlatokat, melyek repülés közben nagyobb magasságokba juttatták.

Azonban nyakuk sokkal ormótlanabb volt, körülbelül 3 méter hosszan nyúlt el és olyan koponyához csatlakozott, mely további két métert jelentett. Bár mindezen elrendeződés nem hordoz igazán aerodinamikai előnyt, mégis lehetővé tette, hogy a pteroszaurusz anélkül kapja ki zsákmányát a tengerből, hogy túl közel kellett volna merészkednie a vízfelszínhez.

hirado.hu/Paleontology News