A 1740-es évek óta a Dél-Alföldön élő zsidóság legjelentősebb közösségének történetét páratlan szakszerűséggel és olvasmányosan mutatja be a Makói Zsidó Honlap. A hitközség nélküli virtuális makói közösségnek világszerte több ezer tagja van, akikről a társadalomtudományok eszköztárát jól ismerő fiatal kutatóktól tanulhatunk.
A makói zsidóság mintegy , és sokan – főleg ortodoxok – választották új otthonuknak a várost. A hitélet folytatásához – úgy tűnt – adottak a feltételek, a zsidóság létszáma 1946-ra ezer fölé duzzadt. 1947-től azonban „új exodus” kezdődött, elsősorban az egyre kedvezőtlenebb politikai klíma, a mindvégig jelenlévő antiszemitizmus és az erős cionista propaganda miatt. A makói zsidóság lélekszáma drasztikusan csökkent.
Az itthon maradtak 1953-ban egy szombattartó szövetkezet (Béke Ktsz) alapítottak, a kisipar elsorvasztása után biztosítandó a megélhetésüket és vallási igényeiket. 1956-ban a szövetkezet tagjainak többsége emigrált. Ma már nem működik hitközség a városban, csupán három idős zsidó férfi él Makón. Az elszármazottakban – és leszármazottaikban – azonban máig él a makóiság tudata. Ennek a „virtuális közösségnek” több ezer tagja van. Külföldön „makói” ortodox zsidó közösségek alakultak – pl. Asdodban, Bnei Brakban, New Yorkban és Bécsben – amelyek tagjai a rendszerváltozás óta zarándokolnak egykori szülőföldjükre. Egyedülálló, hogy e találkozókra minden évben több százan érkeznek, hogy láthassák .
2002-ben felújították és , amelyben egy kettős női karzat és mellette egy felújításra váró mikve (rituális fürdő) is látható.
Forrás:
