Forrás: HVG

A nácikkal kollaboráló kormányfők önmentegetése Magyarországon nem követte mindenben a nemzetközi sztenderdet. A magyar Quisling-kormány címmel Sztójay Döme és társai népbírósági tárgyalását bemutató – Karsai László és Molnár Judit történészek által gondozott – 2005-ös monográfiában olvasható, hogy a német megszállás után hatalomra került kabinet tagjai egyrészt arra hivatkoztak, hogy ők nem politikusok, hanem szakemberek, és nem voltak antiszemiták, sőt zsidókat mentettek (jóllehet valójában regnálásuk idején, 1944. március 22-e és augusztus 29-e között deportálták a vidéki zsidóság százezreit). Mindehhez pedig hozzátették, hogy ahol csak lehetett, ellenálltak a németeknek. Amire úgy reagált a tárgyalásukat vezető népbírósági elnök: „Hihetetlen! Ennek a kormánynak a tagjaitól nem hallottam még mást, mint azt, hogy mindenki a fék szerepét töltötte be.”

A nyilas kormányt vezető Szálasi Ferenc nemcsak azzal döbbentette meg vádlóit és a per hallgatóságát, hogy a foglalkozását firtató kérdésre még 1946 februárjában is azt válaszolta, „nemzetvezető”, hanem azzal is, hogy mindvégig kitartott a történelmi tényeknek fittyet hányó hungarista álomvilága mellett, beleértve, hogy ő még 1944 végén is szilárdan hitt a végső német győzelemben.

A Pétain-típusú érvelés nem is náluk, hanem a végül – állítólag Sztálin kérésére (HVG, 2000. január 29.) – perbe sem fogott kormányzó, Horthy Miklós utólagos védekezésében bukkant fel. Az emlékiratait már Portugáliában papírra vető admirális önmentegetésének alapja szintén az volt, hogy politikájával a kisebbik rosszat igyekezett választani. Ennek alátámasztásaként említette egyebek mellett, hogy tőle telhetően késleltette a német megszállást, leállíttatta a budapesti zsidóság deportálását, és ha sikertelenül is, de megpróbált kiugrani a németek oldalán folytatott háborúból. Ez utóbbi érv súlyát igazolhatja, hogy – mint az 1946-ban Sztálinnál járó Nagy Ferenc miniszterelnök említi emlékirataiban – a generalisszimusz nemcsak az exkormányzó hajlott korával indokolta a per ötletének elejtését, hanem ezzel is.