Forrás: 168 Óra

A svájci populista

2005/36 – Glóbusz

Heltai András

Miközben a francia és az osztrák populista jobboldalt, Le Pent és Jörg Haidert gyakorta állítják pellengérre, svájci elvbarátjukról kevesebb szó esik. Pedig Christoph Blocher igencsak sikeres: legutóbb minden ötödik helvét az ő Néppártjára szavazott, így annak a héttagú kormányban két hely dukál. Aminek talán szelídítő hatása is lehet: Blocher, aki hajdan sikerrel fúrta meg országa közeledését az EU-hoz, igazságügy-miniszterként immár maga is síkraszáll azért, hogy az új EU-tagállamok polgárai szabadon vállalhassanak munkát Svájcban.

Ezért is történhetett, hogy az idei nemzeti ünnepen jobboldali-radikális tüntetők tömege kis híján belefojtotta a szót Samuel Schmid védelmi miniszterbe. Aki egyébként Blocher mellett a kabinet másik néppárti tagja. „Jellemtelen félminiszter” – ordítozták felé a tüntetők. Ilyesmi a békés Svájcban ritka, még inkább a nemzeti ünnepen. Amelynek színhelye – a Rütli mezeje, a Vierwaldstätti-tó felett – egyfajta szent hely. A legenda szerint 1291. augusztus elsején ott tették le az esküt a három „őskanton” képviselői, akkor született meg a Svájci Államszövetség.

Varázsformula

Idén a nemzet még egy fontos napjára emlékeztek a Rütlin: 1940-ben, a franciák feletti hitleri győzelem után Henri Guisan tábornok, a svájci haderő főparancsnoka oda rendelte a csapatok ötszáz főtisztjét. Arról beszélt nekik, hogyan fogják minden erővel megvédeni a hazát – még akkor is, ha át kell engedni az ország nagyobbik részét a németeknek. Az Alpokba húzódnak majd vissza.

Svájcban aztán, mint ismeretes, nem kellett partizánkodni. Ám a bizalmatlanság, az elzárkózás sokszázados reflexei máig élnek, sőt az európai integrációval, a globalizálódással párhuzamosan erősödtek is. Némileg paradox jelenség, hogy ebben az országban, amely a globális gazdaság egyik korai szereplője, exportból és pénzpiaci befektetéseiből élő milliárdos „népvezér” áll a faji előítéletektől sem idegenkedő populisták élén.

A ma hatvanöt esztendős férfiú protestáns lelkész tizenegy gyermekének egyike. Christoph Blocher tizenöt évesen odahagyta a szigorú szülői házat, de jó alapokat kaphatott: később érettségizett, és harmincegy évesen jogi diplomát is szerzett. Majd kitűnt üzleti érzéke: átvett egy haldokló vegyi üzemet, és hitelből felvirágoztatta. Magánvagyonát 2-3 milliárd frankra becsülik. Ám Blocher már rég nem a pénzcsinálásban, hanem a politikában talál beteljesülést, ahol szintén igen tehetségesnek bizonyul. A Svájci Néppárt (SVP) hajdan gazdák, iparosok, kis- és középpolgári rétegek liberális-konzervatív, nem sok vizet zavaró pártja volt. Tagja a Svájcot a híres „varázsformula” alapján negyvennégy éve kormányzó állandó koalíciónak, benne a szocdemekkel, a nagypolgári szabadelvűekkel és a kereszténydemokratákkal.

Blocher a hetvenes években Zürich kanton parlamentjében kezdte, s fellépésével sikerült megdupláznia az SVP szavazóinak számát. Első látványos sikerét 1992-ben, az AUNS (Akcióbizottság a független és semleges Svájcért) révén aratta. Kampányuknak alkalmasint döntő szerepe volt abban, hogy a lakosság a népszavazáson elutasította az ország csatlakozását az Európai Gazdasági Térséghez. Ágy Svájc lett az egyetlen EFTA-ország, amely egyesítette piacát az EU-val. 1994-ben a Blocher vezette, több tízezres tagságú AUNS ismét sikeres: békefenntartó egységek felállítását utasítja el népszavazáson a többség. És a 2001-es referendumon a svájciak majd 77 százaléka az EU-csatlakozás ellen foglal állást. Igaz, a következő évben – végre – többséget kap az ENSZ-tagság.

Az SVP elnöke ügyes. Van gyűlésein potya „parasztreggeli” népi muzsikával, ám előfordul, hogy az ellentmondó résztvevőt a rendezők karhatalma kipenderíti. És a demokrácia egyik őshazájában sokan és sokszor ellentmondanak Blochernek. Amikor például azt hirdeti, a menedékjogot kérők 90 százaléka alaptalanul akar bejutni az országba, s különben is rengeteg bűnöző került már így az addig békés Svájcba. Amikor lelepleződött a holokauszt-áldozatok „alvó” svájci számláinak ügye, s a bankok szolidaritási alapot hoztak létre, fizettek – ez Blocher szerint a nép elárulásával volt egyenlő. Majd egy gyűlésén kijelentette: „A mocskos zsidónak (Saujude) csak a pénz kell…” Másnap ez állt a svájci Blikk címoldalán.

Blocher becsületsértés címén perelt. A bíróság megállapította: a pártvezér antiszemita, megkülönböztető kijelentést tett, ám a bulvárlap s a politikus mégis peren kívül megegyezett. Később egy bíró jelentette fel Blochert ugyanezen kijelentéséért. A parlament azonban – 96:51 arányban – elutasította a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését. Indoklás: a szólásszabadsággal élt, s nem a zsidó embereket támadta, hanem zsidó szervezeteket.

Eme előzmények tükrében is keltett óriási feltűnést a 2003. októberi parlamenti választás eredménye. Az SVP, amelynek 1995-ben 29, 1999-ben már 44 képviselője volt, most – a szavazatok 26,6 százalékával és 55 képviselőjével – a parlament legerősebb pártja lett. Blocher közölte: még egy miniszteri tárcára tart igényt a meglévő mellett a héttagú kormányban. Immár a maga számára. Ha elutasítanák (1999-ben sikertelenül próbálkozott), az SVP ellenzékbe vonul. Fontosabb kérdésekben népszavazás dönt a kormány javaslatairól, ekként azokat Blocherék rendre meghiúsíthatták, a kormányzást megbéníthatták volna.

Védzáradékok

Ágy lenyelték a békát. Christoph Blochert a parlament – a szabadelvűek támogatásával – beválasztotta a kormányba. „Idegengyűlölőnek, aki árkot ás, ellentéteket szít, csak a maga igazában hisz, nincs helye Svájc kormányában” – érveltek hasztalanul a szocialisták.

A néptribun miniszterként már nem szónokolhatott a kormány azon javaslata ellen, hogy az ország csatlakozzék az EU közös schengeni határvédelmi rendszeréhez, de pártja a nyári népszavazáson hevesen opponált. Hiába, a nép 54,6 százalékkal a belépés mellett szavazott.

Szeptember 25-én ismét egyszer szavaz a svájci. A bennünket is érintő kérdés: kiterjesszék-e Brüsszel megállapodását a tíz új EU-tagállammal a munkaerő szabad mozgásáról Svájcra is? Az ismert, igencsak korlátozó, a szabad mozgást csak sokéves átmeneti időszakok után, feltételekkel, védzáradékokkal engedő egyezményről van szó.

Blocher pártja

A svájci szavazás kimenetele mégis igen kétséges. Nemcsak Blocher pártja ellenzi ugyanis, a szociáldemokraták, a szakszervezetek nyomására további kemény biztosítékokat is bevezetnének. Az SVP kongresszusán attól óvtak, hogy elárasszák Svájcot az emberek „Európa szegényházából” (mi is idetartozunk), akik persze csak azért jönnének, hogy megszerezzék a szociális juttatásokat. Mások, Blocher-párti vállalkozók, másképp látták: Svájc csak így juthat a nélkülözhetetlen, képzett munkaerőhöz.

Azaz: a béke szigetén a helyzet igencsak bonyolult. Ám mielőtt sommásan elítélnénk Blocher milliós szavazótáborának tagjait, tudnunk kell: a hétmilliós Svájc lakóinak immár 20,4 százaléka külföldi állampolgár, miközben a közbiztonság romlik. S képzeljük el a magyar politikai palettát, ha – arányosan – kétmillió külföldi élne, dolgozna nálunk, köztük tömegével tamilok, koszovói albánok, feketék és arabok. A svájci demokráciából a nép nem enged, így az még Blocherestül is példásan működik. S lám, kormányba kerülve a populista tribunok is szelídülhetnek.