Forrás: Magyar RádióA napi sajtórobot apró szigetének szánták azt a pályázatot, amelyre úgynevezett társadalmi ábrázolással, dokumentalista fotográfiával lehetett jelentkezni. Két fiatalember évekig fényképezte azt a választott közösséget, melynek életét most kiállításon mutatja be.
Lehet, hogy a fotóesszé csak amolyan bonyolult elnevezése annak, hogy nem a „kirohanok, kattintok, átlövöm a képet”-módszerrel kellett most dolgozni, hanem elismerték, ha valaki hónapokig, sőt évekig ücsörgött egy témán. Megérni persze semmiképpen nem éri meg a dolog, ha csak nem számít néha életmentőnek az az érzés, hogy az amúgy mindig a pillanatnak dolgozó ember valami időtállót is létrehozhat. A Gödörben most Kovalovszky Dániel és Domaniczky Tivadar kiállítása nyílt meg. Ők az előbb említett kategóriában első illetve második díjat kaptak.
Kovalovszky Dániel:elmondta, hogy a pályázatot a Sajtófotó Alapítvány hirdette meg. Az esszépályázatra olyan témákat kerestek, amelyek napjaink problémáiról és felfedetlen területeiről szólnak. Miután kettőjüket választották ki erre, egy évi munkához elegendő anyagi keretet kaptak. Domaniczky Tivadar ehhez hozzátette, hogy nagyon nagy lehetőség az, ha a fotósokat támogatják, de ahhoz, hogy ez a műfaj igazán élhessen, olyan helyekre is szükség van, ahol ezek bemutatásra kerülhetnek.
Mindkettőjük munkája fotóesszé, aminél Kovalovszky Dániel szerint nagyon lényeges a képek kronológiai és vizuális sorrendje is. A fotóesszének nagyon átgondolt sorozatnak kell lennie, több éven keresztül készül. Domaniczki Tivadar pedig úgy véli, hogy a fotóesszének mindenképpen vannak társadalmi vonatkozásai.
Mindkettőjük vágya az, hogy egyszer majd könyvben is megjelenjenek a képsorozatok, addig pedig mindketten folytatják a munkát, Kovalszky Dániel az idősek otthonával, míg Domaniczky Tivadar a zsidó közösségekkel foglalkozik.
Bihari Ágnes beszélgetése nyomán
