Forrás: MNOAz Európai Unióba igyekvő Románia vezetői a francia titkosszolgálat, a DGSE (Direction Generale de la Securite Exterieure) kérésére és a nyugati közvélemény előtti jobb szereplés érdekében letartóztatták a román titkosszolgálat egyik volt tábornokát, akit most a Ceausescu és a Sakál kapcsolatáról faggatnak.
A nem is olyan régen még teljes mértékben elképzelhetetlen lépésre a bukaresti hivatalos közlemények szerint „a demokratikus fordulat előtt elkövetett törvénytelenségek felderítése” közben került sor. Nicolae Plesita tábornokot, a Securitate külföldi hírszerzéssel foglalkozó üzletágának vezetőjét jelenleg Bukarestben volt kollégái és beosztottjai Ceausescu és a Sakál nevű nemzetközi terrorista hajdan sok közös sikert felhalmozó kapcsolatáról faggatják.
A hírhedt Sakál Iljics Ramírez Sanchez néven látta meg a napvilágot 1949-ben Venezuela fővárosában. A felvilágosult marxista eszméket követő apja a művelődni vágyó fiatalembert Moszkvába, a KGB nemzetközi toborzóközpontjaként működő Patrice Lumumba egyetemre küldte. A sok tanulásnak és a kevés éjszakai mulatozásnak hamar meg is lett az eredménye és a Leninről elnevezett diák Londonba utazott, ahol 1973-ban decemberében, az év utolsó vasárnapján a saját lakásában egy méter távolságból fejbe lőtte Edward Sieffet, a Marks and Spencer nevű híres áruház igazgatótanácsának zsidó elnökét. „Cionista volt” – magyarázta az első kezdetleges lépéseket egy későbbi visszaemlékezésében Carlos, a Sakál.
Carlos ezzel a tettével a nemzetközi politikai életben nagy népszerűségre tett szert és egyúttal megalapozta tekintélyét az ideológiai nézeteltéréseket gyilkosságokal lezáró üzletemberek körében. Sorra kapta a megbízásokat, és a megrendelők között érdekes módon többségben voltak a szocialista béketábor hűséges szövetségesei: Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője, Szaddam Husszein iraki, Hafez Asszad szíriai, Fidel Castro kubai diktátor, George Habbasz, a Palesztina Felszabadításáért Küzdő Népi Front vezetője, a Sakállal különlegesen meleg kapcsolatokat ápoló Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet mélyről jött vezére, Abu Daud, a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorista szervezet főnöke, de elfogadta a felkéréseket az olasz Vörös Brigádoktól, a kolumbiai M-19 nevű terrorista mozgalomtól, a német Baader-Meinhof és a francia Action Directe bandától és nagyívű pályája megkoronázásaként a kelet-európai szocialista országok titkosszolgálataitól is.
Carlos benne volt a müncheni olimpián 11 izraeli sportolót lemészároló akcióban, de a függetlenségre vágyó szakember ezután már inkább a saját cégének munkáit helyezte előtérbe. 1975. június 27-én azonban egy kis apró homokszem került a gépezetbe és az egyik közeli harcostárs árulása következtében két úriember kopogtatott a kövérkés terrorista Párizsban bérelt lakásának ajtaján. Raymond Queneau-t és Jean-Luc Gabin-t, a DGSE két ügynökét és a mellettük álló libanoni informátort Carlos a háta mögül előkapott Uzi gépfegyverével az udvarias bemutatkozást követően szitává lőtte. Az incidens után El Chacal Ausztriába tette át székhelyét és példaképének, a több tízmillió ártatlan ember haláláért felelős Sztálin elvtárs születésnapján, 1975. december 21-én terrorista csoportjával megrohamozta és fogságba ejtette a bécsi Ringstrasse egyik patinás palotájában ülésező OPEC értekezlet részvevőit, majd 11 ország olajipari miniszterét túszul ejtve Algériába menekült. Az akció után Sakált némi kritika érte a munkatársai részéről, mert a váltságdíjat elfelejtette a többiekkel megosztani és a több millió dollárt zsebre tette.
Emiatt a feldúlt lekiállapotba került terrorista brigád tagrevíziót tartott, és a pénz eltűnését követő öntépő, de építő jellegű vitákat eredményesen lezárták, és Carlos brigádtagjai közül néhányan 1976. június 27-én felszálltak a francia légitársaság Athénból Párizsba tartó járatára. A gépet a terroristák elrabolták és az ugandai Entebbe repülőterére kényszerítették, ahol az izraeli állampolgárok kivételével az utasokat elengedték. Az izraeli kormány erősen nehezményezte és diszkriminatívnak tartotta a történteket és Rabin akkori miniszterelnök utasítására, Netanjahu, a nemrég lemondott izraeli pénzügyminiszter Yonatan nevű bátyjának vezetésével 200 fős kommandót küldött az ügy megbeszélésére. Az izraeli hadsereg amerikai importból származó Hercules óriásgépeinek ugandai leszállását alig félórás tűzharc követte, amiben 20 ugandai, 3 izraeli katona, 3 túsz és mind a 7 géprabló életét vesztette. Hálából Idi Amin ugandai elnök terroristákat támogató nyilatkozataiért, rejtélyes módon megsemmisült az ugandai légierő negyede, 11 félelmetes szovjet gyártmányú MIG vadászbombázó is.
A kellemetlen helyzetbe került Sakálnak nem maradt más választása, mint felajánlani a szolgálatait a szocialista vezetésű országok kormányainak. Carlos a legmelegebb fogadtatást Kelet-Németországban, Bulgáriában, Kádár János kommunista Magyarországában és vele a közös történelem okán testvéri egységbe összeforrott Romániában kapta. Amíg a keletnémet és magyar szocialisták a nyolcvanas évek elején-közepén „csak” készpénzzel, kiképzőtáborokkal, hamis papírokkal és a jövőbeni terrorista akcíók zavartalan felkészüléséhez elengedhetetlen nyugodt életkörülményeket biztosították, addig a titkosszolgálati munkálatokban mindig kiváló román elvtársaktól dőlt a kemény valuta, fegyver és a megbízások tömege a Carlos vezette terrorista csoporthoz. A tisztakezű román diktátor távol tartotta magát a Sakáltól, helyette a most letartóztatott Plesita tábornok, Julian Vlad tábornok, a Securitate egykori vezetője, Vas Gizella, a romániai kommunisták központi bizottságának helyettes külügyi vezetője és Postelnicu belügyminiszter tartotta vele a kapcsolatot.
Plesita a Kárpátok Géniusza nevében a Romániából érthetetlen okokból Nyugatra disszidált katonatisztek, titkosszolgálati vezetők, írók és politikusok megölésére vagy megfenyegetésére adott utasítást. Carlos igyekezett a jól fizető román kuncsaftot kiszolgálni, de a sikeres merényletek mellett ügyetlennek bizonyult például Panescu volt belügyminiszter és Paul Goma író ellen indított akcíójában. Ion Pacepát is csak kerülgetni tudta, mert az Egyesült Államokba menekült volt Securitate főnököt az értékes informácíóiért cserébe a CIA nagyon erősen őrizte. A sok európai nyelvvel hadilábon álló Carlos 1981-ben robbantott a müncheni Szabad Európa Rádió csehszlovák szerkesztőségénél is, de mint kiderült, rossz helyre tévedt: a román iroda helyett a szerencsétlen cseheknél tette le a ketyegő csomagot. A sikertelenség nem vette el a kedvét és Sakál és bandája egyedül Franciaországban az 1980-as évek elején 13 ember életét oltotta ki és 130 másikat sebesített meg a bombamerényleteivel.
A Sakál Budapestről és Bukarestből rendszeresen utazott vöröscsillagos magyar vagy román útlevéllel Jordániába, Szíriába és Líbiába, ahol mindig alkalmat talált arra, hogy régi szerelmével, a jóképű Jasszer Arafattal egy-két pásztorórát eltöltsön. A két, Marx Tőkéjén nevelkedett és a nemzetközi munkás- és terroristamozgalomban összeforrott harcos szorosan állt egymás mögött az idők gyorsan változó viharában. A palesztin vezető és a Sakál hosszú éveken át tartó homoszexuális kapcsolatát Nicolae Plesita mostani vallomásában is megerősítette. Az életre-halálra keresett idősődő terroristát az Európa keleti felét végre felfrissítő szelek Szudánba fújták, ahol megöregedve és reflexeiben meggyengülve egy vályogviskóban tengette életét. A nagy szegénységben élő ország éppen hatalmon levő megvesztegethetetlen tábornokai egymillió dollár készpénzért cserébe 1994. augusztus 15-én engedélyezték a véletlenül arra sétáló francia ügynököknek, hogy Carlost egy khartumi kórházban megtalálják. Az elkábított világforradalmárt előbb egy krumplis zsákba gyömöszölték, majd éjszaka a halottak tárolására használt, hosszú zipzáros fekete plasztikzsákban magánrepülővel a Párizs melletti katonai repülőtérre szállították.
El Chacal-t, a franciák gyűlölt terroristáját egy párizsi bíróság 1997 decemberében a két DGSE ügynök és a libanoni informátor meggyilkolásáért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A vádirat szerint – nem bizonyíthatóan – Carlos összesen 83 embert, köztük 13 franciát személyesen ölt meg. Jelenleg a 872686/X számú rabként a hangulatos Sante börtön különleges figyelemmel kísért lakója, aki „az elkoptatott és idejétmúlt marxizmus-leninizmus” helyett áttért az iszlám hitre. A francia du Rocher kiadónál másfél évvel ezelőtt megjelent könyvében arra biztatta az iszlám vallás fiatal katonáit, hogy fogadják el vezetőjüknek és kövessék Osama bin Ladent. A kör bezárult.
(The Sunday Herald, BBC World News, Biography Channel, Jurnalul National, Newsweek, John Follain: Jackal: The Complete Story of the Legendary Terrorist Carlos the Jackal, David Yallop: To the Ends of the Earth, Tracking The Jackal, Colin Smith: Carlos: Portrait of a Terrorist)
