Forrás: Hírtv

A tizedik atomhatalom. Ezt a címet kaphatja Irán, ha sikerül nukleáris fegyvert előállítania. Az első iráni atomerőmű még amerikai-francia-német segítséggel épült, ám az 1979-ben történt fordulat után Teherán kegyvesztett lett. Az iráni atomprogramba később az oroszok segítettek be, sőt még ma is ők a partnerek.

A nyugati világ ellensége? A tizedik atomhatalom? A vallási fanatizmus melegágya? Vagy a neokonzervatív amerikai külpolitika következő áldozata? Irán: Amerika kegyvesztett csatlósa.

A perzsa állam az 1979-es iszlámista forradalom óta elszigetelődött a nyugattól. Komeini Ajatollah visszaállította a vallási vezetők hatalmát és zárt, iszlámista államot hozott létre. Mivel a forradalmat nem akarta exportálni, így a nyugat békén hagyta a perzsa államot. Egészen 2001. szeptember 11-ig, amikor minden gyanús lett, ami arab.

Közvetlenül a terror elleni háború meghirdetése után Bush máris az iráni kérdést kezdte piszkálni. Az amerikai külpolitika irányítói, a neokonzervatívok már ekkor azt firtatták: nem lenne szabad hagyni, hogy a világ negyedik legnagyobb olaj- és második legnagyobb földgázkitermelője egy megközelíthetetlen állam legyen. Irán azonban ekkor még megúszta. Irak, a második legnagyobb olajtartalékkal rendelkező ország egyértelműbb célpont volt.

Az iraki háború azonban mostanra lecsengett: nem kecsegtet több sikerrel. A diktatúra megdőlt, és ha döcögősen is, de kezdenek kiépülni a demokratikus intézmények. A figyelem most ismét Iránra irányul. Bushnak már csak okot kellett találnia, amiért Iránba beleköthetett. Ez lett a teheráni atomprogram, ami legalább annyira ellenőrizhetetlen a külföld számára, mint bármi más Iránban, viszont kívülről nagyon veszélyesnek tűnik. Azt pedig már úgyis mindenki elfelejtette, hogy Irán épp amerikai nyomásra kezdett bele atomprogramjába.

Az iráni atomprogram 1967-ben vette kezdetét. Ekkor állították üzembe az első kísérleti atomreaktort, Teheránban. A reaktort az Egyesült Államokban gyártották. Irán fél éven belül aláírta az Atomsorompó egyezményt. Ebben garanciát vállat arra, hogy nem gyárt nukleáris fegyvereket, és meglévő technikáját nem adja el más országnak.

A Fehér Ház a Stanford Egyetemet bízta meg azzal, hogy készítsen nukleáris fejlesztési tervet Irán számára. Az egyetem kutatása úgy találta: ha Irán anélkül akar lépést tartani a népességnövekedésével, hogy nem éli fel saját olajtartalékait, akkor tíz év alatt egy tucat atomerőművet kell építenie. A munka hamarosan meg is kezdődött. Az első atomerőmű Busherben épült. A kivitelezést a német Siemens végezte. Mivel az atomerőmű működéséhez dúsított uránra van szükség, így urándúsítót is építeni kezdtek, Iszfahánban, a francia Framatome segítségével.

Hogy megalapozza az iráni atomprogram tudományos hátterét, az Egyesült Államok 1975-ben 100 iráni fizikusnak adott ösztöndíjat a legnevesebb amerikai egyetemeken. Az iráni atomtudósok legjavát a világ leghíresebb műszaki egyetemén, az MIT-n, a Massachusetts Institute of Technology-n oktatták. 1978-ra elkészült az Amerikai-Iráni Atomenergia Szerződés is. Ebben az Egyesült Államok vállalta, hogy 5 év alatt 8 atomerőművet épít Iránban. A történelem azonban közbeszólt.

1979-ben Iránban győzött az iszlám forradalom. Az új vezetés a teljes atomprogramot leállította. Egy évvel később megkezdődött az Irak-Irán háború. Az egyetlen, 90%-ig kész atomerőművet Busherben az iraki hadsereg 1984-ben lebombázta.

A két ország háborúja 1988-ban ért véget. Az iráni infrastruktúra romokban hevert. Az áramellátás akadozott, az olajkitermelés sem volt biztosított. Mindeközben Irán népessége 20 év alatt megkétszereződött. Az új iráni miniszterelnök, Haszemi Rafszandzsáni 1990-ben ezért újraindította az atomprogramot.

A régi partnerek azonban magára hagyták Iránt. A Siemens a mai napig nem szállított le 5 és fél milliárd dollár értékű erőmű-alkatrészt a perzsa államnak, amit Teherán még a „70-es években kifizetett. Nem voltak hajlandók az újrakezdésre az amerikai cégek sem. 1992-ben és „93-ban Irán több mint egy tucat alkalommal kérte hivatalosan a Stanford és a Massachusetts tudósait, hogy legalább a romokban heverő busheri erőművet fejezzék be. Az amerikai tudósok, a Pentagon nyomására visszautasították a felkérést.

Irán azonban nem adta fel. Változatlanul nyugati szövetségeseket keresett. Az olasz Ansaldót, sőt a cseh Skodát is megkeresték. Washington mindkét esetben közbelépett, és szankciókkal fenyegette meg a vállalatokat, amennyiben társulnak Iránnal.

Miután nyugati tanítómesterei magára hagyták, Irán a kelet felé fordult. 1995-ben Oroszország vállalta, hogy befejezi Irán első atomerőművét Busherben. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a félkész reaktorok tervrajzait és működési leírásukat a Siemens nem volt hajlandó kiadni. Az oroszoknak így maguknak kellett kitalálni, hogy melyik gomb mit csinál. Hasonló gondok voltak Iszfahánban is, amely a busheri erőmű működéséhez szükséges uránt állította volna elő. A munkálatok ennek ellenére megkezdődtek. Amerika pedig szinte azonnal, pánikszerűen rohant az ENSZ-hez. Azt állították: az iráni atomprogram veszélyes, sőt, rosszindulatú is. Irán nukleáris fegyverek előállítására készül.

Irán tagadta a vádakat, és a béke érdekében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség megfigyelőit hívta az országba. A külföldi tudósok 2003 decemberében jelentették az ENSZ-nek: a nukláris fegyverek készítéséről szóló vádak teljesen alaptalanok.

A jelentést Washington kukába hajította, és továbbra is az iráni atomprogram leállítását követelte. Eközben Izrael, a térség egyedüli atomfegyverrel rendelkező országa bejelentette: nem tűrik egy újabb atomhatalom születését, és ha kell, bombázni fogják az iszfaháni urándúsító üzemet.

A vádaskodó Amerika és a védekező Irán között a brit-francia-német hármas próbál közvetíteni. A tárgyalások eredményeként 2004 novemberében Irán ismét felfüggesztette urándúsítást, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség megfigyelői pedig ismét Iránba érkeztek. Jelentésükben ismét alaptalannak nevezték az atomfegyverek vádját, Amerika pedig ismét a kukába dobta a jelentést.

Irán augusztus 8-10-e között újrakezdte az urándúsítást. Az új iráni miniszterelnök, Mahmud Ahmedinedzsád közölte: nem hagyják, hogy a világ rendőrségének a szerepében tetszelgő Amerika alaptalan vádakkal próbálja őket sarokba szorítani.

Az Egyesült Államok, amelynek jelenleg 104 atomerőműve van, továbbra is állítja: Iránnak nem lehet szüksége atomerőműve. Az ő álláspontjuk szerint az országnak elég olaja van ahhoz, hogy megoldják az energiahiányt. Irán azzal védekezik, ha már egyszer az amerikaiak félkész atomerőművet hagytak maguk után a perzsa országban, akkor azokat igazán lehetne használni, különösen, hogy az országban energiahiány van. Akár igaz ez az érvelés, akár nem, az Egyesült Államok már szankciókkal fenyegeti Iránt. Bush a háborút sem zárja ki. Annyi biztos, Amerika indított már háborút alaptalan vádak miatt egy arab ország ellen, és Izrael sem tűri már sokáig, hogy vetélytársa legyen a Közel-Keleten.

Comments are closed.