Forrás: HVG

Keddig befejeződik a 8000 zsidó telepes kiköltöztetése Gázából, a hadsereg egységei már a házakat bontják – a Palesztin Hatóság egyetértésével. A kényszer exodus olykor szívszorító jelenetei sem tudják feledtetni: másfél millió palesztín most új életlehetőséget kap. Remélhetőleg ebből nem a terror hívei fognak hasznot húzni. Beszámoló a kiürítésekről.

A hadműveletnek is beillő akció péntek estig sikeresnek mondható: az itt élt telepesek több mint 90 százaléka már a Gázai-övezeten kívül tartózkodik. A szombat államilag előírt tiszteletére való tekintettel a karhatalmi erők vasárnap korán reggel folytatják az áttelepítéseket. A Gázai-övezet 21 és Észak-Ciszjordánia 4 falvának az áttelepítését a hadsereg előrejelzése szerint keddig befejezik.

Gus Kátif (magyarul „szüretelés-tömb”) enkklávé 11 falvában, Rafah, Kan Junisz, Dir el-Balah, Bureidzs, Mugazi palesztin városok és menekülttáborok ellenséges gyűrűjében élt a gázai zsidó telepesek túlnyomó része. Emeletes, piros cseréptetős villák, pálmafás kiserdők, melegházak, gyümölcsösök jellemzőek ezekre a falvakra, lakóik évtizedes munkával a felső középosztályba dolgozták fel magukat. Többségük ideológiai céllal, az „Isten által megígért területek” benépesítésének a szándékával érkezett ide az 1967-es hatnapos háború után, amikor mind Ciszjordánia, mind a Gázai-övezet Izrael fennhatósága alá került.

Megosztott közvélemény

Létjogosultságuk kérdésében Izrael zsidó közvéleménye megoszlott. A baloldali szemléletűek nemzetközileg szavatolt békeszerződés fejében valamennyi telepet – a ciszjordániaiakat is – visszaadná a Palesztin Hatóságnak, egy jövőbeni demokratikus Palesztin Államnak. A vallásos felfogású zsidó lakosság többsége viszont még ma is a bibliai fogantatású „Nagy Izrael” híve, amelynek akár egyetlen négyzetméteréről istenkísértés lemondani, Isten akarata elleni lázadás.

A Gázai-övezet és Ciszjordánia megnevezése politikai beállítottságtól függően változik. A világi baloldal általában „megszállt”, a nemzeti-vallásos jobboldal „felszabadított” vagy „megváltott” területekről beszél.

A telepesek megítélésének, illetve az irányukban megnyilvánuló érzelmeknek van egy másik vetülete is – az irigység. Míg Izrael lakosságának a többsége zajos városokban, sokemeletes társasházakban él, a zömmel kertes, emeletes villákban élő telepesek jelentős állami támogatásokat élveznek, életszínvonaluk magas. Azt viszont még az irigyek is elismerik, hogy a telepesek állandó veszélyben élnek és gyakran testi épségükkel, életükkel fizetnek azért, hogy ellenséges környezetben jól élnek.

Szerdán a Katz család is kiköltözött házából – a három gyerek, Jiszráél, Orit és Tehilá Katz egy életen át a testén hordja a terror bélyegét. 2000 novemberében ők is azon a kfár-dáromi iskolásokat szállító autóbuszon utaztak, amely mellett palesztin terroristák pokolgépet robbantottak. A merénylet következtében a három testvér lábát részben amputálni kellett. Édesanyjuk, Noga sírva néz körül házuk üres falain. „Nem tudok a gyerekeim szemébe nézni. Ha ennyit elviseltünk és mindezt vállaltuk, miért üldöz el minket a kormány? „

Közelharc a háztetőn

Hasonló érzésekkel ült tegnap reggel, költözés előtt csomagjain a Biton család hat gyereke özvegy édesanyjukkal. A családfőt szélsőségesek gyilkolták meg. „Hárácáchtá vögám járástá?!” (Gyilkoltál és még örököltél is?!) – tör fel az özvegyasszonyból. Az ugyancsak költöző Ámitáj családból az édesanya hiányzik. Őt palesztin orvlövészek ölték meg. Efi Ijovi sofőr szintén egy palesztin golyójától lelte halálát. Öt árvát hagyott maga után, akik apjuk után most a házukat is elveszítik.

Kfár Dárom: Közelharc a háztetőn

Csütörtök este órákig tartó közelharc árán a rendőrök eltávolították a Kfár Dárom-i zsinagógában elbarrikádozott fiatalokat Kívülről beszivárgott tizenévesek a tetőről vegyi anyagokat fröcsköltek a rohamozó rendőrökre. A falu kiürítésére csütörtök reggel fél hétkor érkeztek meg az erők. A telepesek által behegesztett acélkaput eltávolítva, mintegy ezer katona szállta meg a „kemény magnak” számító községet.

Az óvodában anyák ültek, kisgyereküket tartva kezükben. A katonák óvatosan kivették a gyerekeket az anyák kezéből és az autóbuszokban lévő katonalányok gondjaira bízták őket, majd az asszonyokat vezették ki az óvodából. Miután az édesanyák is elfoglalták helyüket az autóbuszokban, az iskola következett, ahol a tanulók bezárkóztak a tantermekbe. A katonák az ajtók feltörése után egyenként vezették ki a gyerekeket.

A karhatalmi erők délutánra hagyták a nagyzsinagóga kiürítését. A Kfár Dárom központjában épült impozáns zsinagógát nem csak Isten házának, hanem ezerfőnyi közönséget befogadó kulturális centrumnak, a régió szellemi központjának is szánták. A zsinagóga a Gázai-övezet zsidó betelepítésének egyik jelképe volt. A rendőrség és a katonaság összevont erői tudatában voltak, hogy ennek az épületnek a kiürítése kemény dió lesz.

Kfár Dárom lakóinak egy része csütörtökre virradóra elhagyta a falut, ám mintegy ezer, zömmel tizenöt-húszéves fiatal vette birtokba a zsinagógát, akik az utóbbi hetekben szivárogtak be. Sokan a lapos tetőn szögesdrótokkal barrikádozták el magukat. A közeledő katonákat már az első percben tojás- hagyma- és paradicsom-eső fogadta. Többórás küzdelemben a fiatalok deszkákkal, botokkal támadták a tetőre felmászni igyekvő rendfenntartó erőket, majd kinyitott festékes tartályokat dobáltak rájuk, amelyeknek tartalma a katonák arcára és felsőtestére ömlött. A zsinagóga tetején elkeseredett közelharc alakult ki. Amire a rendzavarás véget ért, 60 rendőr és katona került kórházba égési és savmarta sérülésekkel. A telepesek és az őket támogató aktivisták közül tizennégyen sebesültek meg. Növé D”kalim: a rendőrparancsnok könnyei

A Gázai-övezet déli részén, Gus Kátif településtömbben épült Növé D”kalim, a „Pálmák oázisa” a tömb legnagyobb községe volt. Uri Bar-Lév, a déli rendőrparancsnokság főnöke csütörtökön korán reggel jelentette be a település vezetői előtt, hogy kénytelen erőt használni a lakosok kitelepítéséhez. Ezután a jelenlévő rabbikat egyenként átölelve, könnyes szemmel vette át a parancsnokságot. A kitelepülésnek ellenállni próbálók itt is a zsinagógába zárkóztak. A katonák végül nagy nehezen, egyenként húzták ki őket az épületből és tuszkolták a várakozó autóbuszokba. Sokan a gyász jeléül megtépték ruháikat.

Tizenegy órakor a fiatalok táncolva és énekelve kihozták az utolsó Tóratekercset a zsinagógából az izzadt, kimerült katonák elé. A templom este nyolc órakor már üresen állt. Növé D”kalim kiürítése szimbolikus jelentőségű.

Egy távozó lakos este így öntötte ki szíve keserűségét a katonák előtt: „Ami a Hamasznak nem sikerült, ti véghez vittétek: Növé D”kalim elesett…”

Provokáció vagy elmezavar?

Áser Weissgan, 40 éves munkavezető Silo település egyik üzemében meggyilkolta négy palesztin munkását. Nem tudni, megfontolt terrorakcióval akarta szabotálni a kiürítést, vagy pillanatnyi elmezavarában követte el tettét? Szerdán délután a Nablusz és Ramallah között fekvő Silo település ipari övezetében, az Ortál aluminium-feldolgozóüzemben Wissgan agyonlőtte négy palesztin kollégáját, egy ötödiket pedig megsebesített. Eddig, munka után, Wissgan rendszeresen hazavitte kocsiján az üzem két palesztin dolgozóját a közeli Szándzsin arab faluba. Szerdán is így volt. Amikor a gépkocsi Silo település őrzött kijáratához érkezett, Weissgan kiszállt a kocsiból és a két arab munkás személyi igazolványát elkérte az őrtől. Miután megkapta, hideg vizet kért. Az őr erre nem reagált, mire Weissgan kicsavarta kezéből M16-os géppisztolyát és a kocsiban ülő két munkásra rontott. Rájuk lőtt, mindkettő meghalt.

A munkavezető folytatta ámokfutását. Kezében a még füstölgő géppisztollyal visszament az üzembe és a hazautazásra várakozó palesztinok sorába lőtt. Az itt álló emberek is egytől egyig régi kollégái voltak. A sorozatlövés egy munkást a helyszínen megölt, két másikat megsebesített. Ezek egyike később, a jeruzsálemi Hádásszá kórházban belehalt sérüléseibe. A lövések zajára biztonsági emberek lefegyverezték a gyilkost. Weissgan öt éve dolgozik az üzemben, valamennyi áldozatát évek óta ismerte, mindegyikükkel jó kapcsolata volt és néhány órával a gyilkosság előtt még egy asztalnál ebédelt velük.

A Hamasz bosszút esküdött és meglehet, hogy a Gázai-övezet kiürítését végző erőknek ellenséges tűz alatt kell folytatniuk tevékenységüket.

Halmos László (Tel Avív)

Comments are closed.