Forrás: HVGAbraham Lehrer, a kölni zsidó hitközség elnöke sürgette, hogy a Vatikán a II. világháborúra, illetve a zsidóüldözésre vonatkozó összes levéltári anyagát szabadítsa fel a zárlat alól.
Lehrer a kölni zsinagógában, XVI. Benedek jelenlétében beszélt. A pápa személyében katolikus egyházfő először keresett fel németországi zsinagógát.
„A II. világháborúra vonatkozó összes vatikáni levéltári anyag megnyitása a történelmi felelősségtudat újabb jele lenne” – közölte Lehrer, s a pápához intézve szavait hozzáfűzte: „Ön Németországban nőtt fel, rettenetes időkben. Az Ön személyében nem csak a katolikus egyház vezetőjét látjuk, de a németet is, aki tudatában van történelmi felelősségének.”
XVI. Benedek, azaz Joseph Ratzinger a Hitlerjugend tagjaként időnként légvédelmi kisegítő szolgálatot teljesített a világháborúban.
A pápa hangsúlyozta, hogy a zsidósághoz fűződő viszony javításában folytatni akarja II. János Pál művét. Rá hivatkozott akkor is, amikor a koncentrációs táborok felszabadulásának 60. évfordulójára utalva azt mondta: „Fejet hajtok mindazok előtt, akik ezeket a borzalmakat elszenvedték.”
A római egyházfő beszédében nem tért ki a hitközségi vezető kérésére, ám a szöveg tartalmazott egy olyan részt, amely a még mindig vitatott történelmi kérdések kölcsönösen elfogadható értelmezésének a szükségességét vetette fel.
Lehrer a katolikus egyháznak, különösen XII. Pius pápának a náci korszakban játszott vitatott szerepére utalt. Ez a kérdés mind a mai napig fájó pontot jelent zsidók és keresztények viszonyában. A Vatikán azt állítja, hogy XII. Pius a színfalak mögött a zsidók megmentéséért fáradozott, s azért tartózkodott a nácik nyílt elítélésétől, mert megtorlásoktól félt.
A Vatikán csak 1939-ig szabadította fel a vonatkozó levéltári anyagokat a zárlat alól.
