A szarvasi Lauder-Joint Zsidó Ifjúsági Tábor idén újra megnyitotta kapuit Európa, Izrael és Amerika zsidó fiataljai előtt. A téma 2005-ben Izrael volt. A táborozók komplex képet kaphattak az ország történelméről, kultúrájáról, földrajzáról és társadalmáról. A virtuális utazás rögtön megérkezésünkkor elkezdődött, a tábor fontosabb helyei izraeli neveket kaptak, így lett a medencéből Kineret tó, a Kupola sportcsarnokból Hermon hegy, az ebédlőből Ági néni és Smuel bácsi Falafel Falodája, a homokozóból Negev sivatag. Az utcák és terek is nevet kaptak, sétálhattunk a Dizengoff utcán, reggelente pedig a Yichak Rabbin téren gyülekezhettünk a Mifkádra (reggeli gyülekező).
Az első nap szokás szerint az ismerkedésé volt, majd fokozatosan merültünk el mélyebben a témában. Régeszkedtünk a Negevben, megmérettettük magunkat az Izraeli Művészeti Akadémia versenyén ének, tánc és művészeti alkotás kategóriában. Megtaláltuk a hiányzó „hatodik elemet“ egy állomásos esti program keretében, és az idei erdei bátorságpróbán megmentettük a Menórát, s ezzel egész Izraelt a földön kívüliek zöld kicsi lényeitől. Megemlékeztünk, mint minden évben, a Holokauszt áldozatairól, megtekintettük az erre az alkalomra készített múzeomot, a nagyobb korcsoportok este saját emlékműveiket mutatták be. Volt még dilemma party a Knessetben (izraeli parlament), Tubisvát ünnepét Cfáton ismertük meg egy kedves történet keretében. Összemértük erőnket a Maccabia sportversenyen is, ahol a II. turnusban a fehérorosz csapat bizonyult a legjobbnak.
A sabatot hagyományainknak megfelelően ünnepeltük meg, pénteken barcheszt fontunk, imákat és énekeket tanultunk a zsinagógában, majd rendet raktunk a szobáinkban. A kabalat shabat előtt léggömbökön engedtük fel kívánságainkat és közösen énekeltünk. Az ima után várt minket a hagyományos péntek esti vacsora, a szarvason elengedhetetlen macesz gombócos húslevessel. Szombat este a Havdalával búcsúztunk az ünneptől, vasárnap a magyar csoportok szülőnapot tartottak, a külföldiek kirándultak. A Golánosok és a Hermonosok (legnagyobb korcsoportok) a második héten megismerkedtek Tótkomlós zsidó emlékeivel is.
2005 a változások éve volt a Szarvason, mindenki szeretett Yickóját (Yichak Roth), Mark Lazar váltotta a táborvezető posztján. Az új táborvezetés „leglátványosabb“ változtatása az volt, hogy most már nem csak az étkezés utáni áldást énekeljük el, hanem minden étkezés előtt áldást mondunk a kenyérre.
Nem hiányoztak természtesen a hagyományos szarvasi programok sem, gondolok itt az úszára, a sportra, kézműveskedésre, az izraeli táncra, a hórára és az éneklésekre. Ki kell emelni, a Yichak Roth vezetésével létrehozott Research centert – forrástárat, mely nagymértékben segítette az ifjúsági vezetők munkáját.
Az idei szarvisi két hét egy Yom Haacmaut (Izrael függetlenségének ünnepe) fesztivállal zárult, mely előtt egy perc néma csenddel adóztunk az izraeli háborúk és a terrorizmus áldozatainak emlékére. A fesztivál fénypontja egy 15 perces tűzijáték volt.
Szarvas hangulátát a változásoknak sem sikerült megtőrniük, idén is feledhetetlen élményekkel tértem haza! Aki teheti, annak 2006-ban is ott a helye Szarvason!
