Forrás: National Geographic25 hónapig tartó rettegés – mindhiába
1944. augusztus 4-én a Frank család rejtekhelyére rábukkantak a nácik és különböző táborokba szállították a családtagokat. Egyedül csak az apa, Otto Frank élte túl a szörnyűségeket, aki később kiadta lányának, Annának a hosszú hónapokon át tartó bújkálás alatt született naplóját.
Miután Hitlert kancellárrá választották, majd pedig megszülettek a zsidótörvények, egyre inkább nyilvánvalóbbá vált, hogy a zsidók a „kiirtandó” csoport kategóriába esnek. Sokan ezért az 1930-as évek első felében elhagyták Németországot és a környező országokban kerestek menedéket. Ágy tettek a Frank család tagjai is, akik még 1933-ban átköltöztek Frankfurtból Amszterdamba, azt gondolva, hogy a náci fenyegetést így megússzák. 1940 májusában azonban a német csapatok bevonultak Hollandiába, ezért ott is rohamos gyorsasággal megkezdődött a zsidók vagyoni- és személyi biztonságának romlása.
Amikor Anna testvérét, Margo-t munkatáborba vitték, a családfő elhatározta, hogy egy korábban, az Opekta gyár udvarán kiépített rejtekhelyen húzzák meg magukat. Az ideköltözött Frank család a helyet Pelsékkel és Fritz Pfefferrel osztotta meg, így összesen nyolcan rejtőztek itt el. A külvilággal minimális kapcsolatuk volt: rádióból értesültek a politikai-katonai eseményekről, illetve két munkás, Kleinman és Kugler látta el őket élelmiszerrel.
Otto Frank legfiatalabbik lánya, Anna Frank a bújkálás előtt nem sokkal kezdte el a – 13. születésnapjára kapott naplójába – leírni a történteket. A napló 25 hónap rejtőzködésének minden kínját tartalmazta. Az álmok és a félelmek, a Peter van Pelshez fűződő vonzalma, a szülőkkel és a többiekkel kialakult konfliktusok egyaránt feljegyzésre kerültek. A „kényszerfogság” két éve alatt Anna idejének nagyrészét írással és olvasással töltötte. Naplójában az utolsó bejegyzés 1944. augusztus 1-ről származik.
Három napra rá, 1944. augusztus 4-én rábukkantak a nácik a rejtekhelyre és a hatóságok Frankékat, Pelséket és a két segítőt is elfogták. Kleinmant egészségügyi okokból később elengedték, Kugler pedig megszökött a fogságból. A többieknek azonban már nem volt ilyen szerencséje. 1944. szeptember 3-án mindenkit az Auschwitz-Birkenauba szállítottak. Megérkezés után Hermann Pelset elgázosították, felesége egy újabb átszállítás közben halt meg, Peter pedig a mauthauseni tábor felszabadítása előtt nemsokkal hunyt el.
A deportálások a Frank családot is szétszakították. Egyedül csak Otto Frank élte túl a szörnyűségeket. Felesége Auschwitzban éhen halt, a két lánya, Anna és Margo pedig a bergen-belseni táborban 1945 februárjában vagy márciusában vesztette életét, a láger felszabadítása előtt néhány héttel tífusz-járvány kitörése miatt.
Otto Frank kiszabadulása után lánya naplójának egy részét publikálta, így szerezve a 15 évesen meghalt Annának utólag világhírnevet. A 25 hónapon át rejtekhelyül szolgáló amszterdami épület pedig napjainkban múzeumként működik.
Kun Enikő
2005.augusztus.
