Forrás: HVGGyárigazgatónak szánták, mégis Kelet-kutató lett. Neve viszont csak mostanában, a József Attila-év kapcsán került szóba. Az éppen negyedszázada elhunyt, kalandos életű Hatvany Bertalan ígéretes pályáját a 20. század hányattatásai törték derékba.
,,Gyerekkorom óta érdekelt Ázsia történelme, bölcselete, műveltsége, de mivelhogy lusta és határozatlan ember voltam világéletemben, és fiatal éveimben némileg hajlottam a léhaságra is (ma sem vetem meg a legfelszínesebb élvezeteket egészen), sok bajom volt a pályaválasztással” – vallott 1959-ben meglehetős öniróniával a nehézkes indulásról az akkor már Párizsban élő Hatvany Bertalan a müncheni Látóhatár folyóirat kérésére készített önéletírásában. A családi hagyományok szellemében (lásd A dinasztia című írásunkat) az üzleti életbe irányított – ám ott nem különösebb sikerrel forgolódó – fiatal Hatvany pályájában az hozott döntő fordulatot, amikor 1925-ben, 25 évesen Ázsián keresztül tért haza New Yorkból. Az út során „feléledtek ifjúkori álmaim”, és bár hazatérve hivatalosan továbbra is a Concordia Gőzmalom Rt. névleges igazgatójaként dolgozott, szabad idejében a korszak egyik legjobb magyar Kelet-értőjévé képezte át magát.
Amilyen bizonytalan volt az indulás, olyan huszáros volt a folytatás. A fiatal Hatvany már első útján kvalitásos műtárgyakat vásárolt, autodidakta Kelet-kutatása és gyűjteményének gyarapítása röpke négy évvel később pedig oda vezetett, hogy kollekciója az egyik legrangosabb helyet foglalhatta el az 1929-es budapesti Keleti Művészeti Kiállításon. Az unalmas irodai órák után beiktatott szorgos önképzés egy évtized elteltével ritka gyümölcsöt termett: Ázsia lelke címmel Hatvany megjelentette – esszéisztikus, ám a korabeli nemzetközi szakirodalom élvonalát feldolgozó – fő művét, amelyért rögtön meg is kapta a pécsi tudományegyetem filozófiai tanszékének doktorátusát. Mindeközben betöltötte a Magyar Keleti Társaság titkári posztját, rendszeresen publikált az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyvében, valamint aktívan részt vett a Szép Szó című irodalmi folyóirat (1935-ös) alapításában és munkájában, nem mellékesen József Attilát patronálva (lásd Versenyen kívül című írásunkat).
A „züllött” Európával szemben műveiben, előadásaiban a Kelet (számára elsősorban a buddhizmusban és taoizmusban megnyilvánuló) erkölcsi magasságait dicsérő Hatvany tudományos pályája azonban az 1930-as évek végén váratlanul megtört. 1938-ban származása miatt távozni kényszerült Magyarországról, mert – mint utóbb írta – „nem vállalhattam a másodosztályú állampolgárság
