Forrás: Múlt-Korwww.mult-kor.hu
25 éve halt meg Vlagyimir Viszockij
2005. július 25.
Egyszerű, farmernadrágos fickóként, kezében az elválaszthatatlan gitárral álmodta Vlagyimir Viszockijt bronzba Alekszandr Taratinov neves orosz szobrász – a hatméteres emlékművet július 25-én, a legendás szovjet színész, költő, énekes halálának 25-ik évfordulóján avatják fel Novoszibirszkben.
1938. január 25-én született Moszkvában. Műszaki tanulmányait hamar abbahagyta a színészet kedvéért, a Moszkvai Művész Színház stúdiójában végzett 1960-ban. Először a Puskin, majd a Miniatűr Színházban játszott, 1964-ben Ljubimov híres társulatához került és élete végéig a Taganka Színház tagja volt. A színpadon eljátszotta Brecht Galileijét, Lopahint Csehov Cseresnyéskertjében, Raszkolnyikovot a Bűn és bűnhődésben.
HamletkéntTalán legkiemelkedőbb és leghíresebb alakítása Hamlet volt, amely tíz éven keresztül minden előadáson telt házzal ment. A művész az előadás kezdete előtt a bejáratnál kezében gitárral várta a közönséget, fekete nadrágban és garbóban, ahogy aztán Hamletként is a színpadra lépett. A Taganka bejárata egy szűk ajtó volt, így nem tódult befele a nép, és a művész mindenkit egyenként, személyesen üdvözölt. Az előadás végén lement a mindig tomboló közönség közé, ahol rajongói kézfogással, személyes érintkezéssel köszönhették meg az élményt. Moszkva imádta Viszockijt, akinek első dala 1960-ban született. Rövid élete során több mint 600 verset írt, ezeknek többségét megzenésítette és elénekelte. Énekelt klubokban, színházban, szabadtéren, utcán és sokszor lakásokban, ahol lehetett. Szövegei, dallamai amolyan utcai dalok, fő témája és élménye a szabadság volt. Megénekelte az örömet és bánatot, a háborút és a békét, kigúnyolta a hatalmat, az emberi gyarlóságot, éltette az egyszerű embereket, szabad érzéseiket és gondolataikat. Énekelt jellegzetes rekedt hangján, szinte tépte hozzá a gitárt. Dalaiban egészen különleges lendület, szeretet és gyűlölet volt, őszinte volt és kíméletlen.
Viszockij egész egyénisége maga volt a lázadás és felkiáltójel. A hatalom félt lázító erejétől, ezért inkább megpróbálták agyonhallgatni, de versei így is kézről-kézre jártak, szamizdatban adták ki őket, s dalait is kazettákon terjesztették. Ha valahol fellépett, a rendőrség nagy létszámban vonult fel, utolsó pillanatban betiltották koncertjeit, megakadályozták versei, dalai kiadását. A brezsnyevi idők agyonhallgatott nemzedékének vált képviselőjévé, aki mélyen átélte az orosz nép fájdalmát, küzdelmét. Ezt a zseniális művészt agyonnyomta az őt körülvevő világ, nem tudott, nem is akart máshol élni, igazi orosz volt, csak ott érezte otthon magát, ahol egyébként nem tudott létezni. Tizenhárom éven át volt felesége és társa Marina Vlady, az orosz származású francia színésznő. Házasságukat is megviselte a zaklatott, agyonhajszolt élet. Marina őszintén szerette, és próbálta segíteni férjét, halála után emlékeit közös küzdelmes életükről regényben írta meg. Tőle hitelesen is tudjuk, hogy Viszockij az állandó feszültséget sok alkohollal és droggal próbálta elviselni. Egyre több lett a botrány körülötte, mindez teljesen felőrölte idegeit és egész szervezetét. 42 éves korában, 1980. július 25-én, a moszkvai olimpia idején a harmadik infarktus végzett vele.
A fekete macska bandájaViszockij 1959-től filmekben is játszott, bár nem kapott kirobbanó tehetségéhez igazán méltó szerepeket. Puskin-hősként jelent meg A párbajban (1973), feltűnt a Péter cár és a szerecsenben (1976), Alekszandr Mitta vígjátékában, Mészáros Márta Ők ketten című filmjében (1977) egy epizódszerepet játszott. Az egész ország megismerte A találkozó helyét megváltoztani tilos című négyrészes tévéfilmben (ezt Magyarországon A fekete macska bandája címen játszották). Dalai gyakran hangzottak fel kísérőzeneként filmekben és színpadon is.
Sajátos művészetéért halála után kapta meg az Állami Díjat, s csak a glasznoszty idején kezdték népszerűsíteni, jelentek meg lemezei, versei. Azóta szakadatlan a Viszockij-kultusz; emlékkoncerteket tartanak, Viszockij múzeumot nyitottak, a Taganka darabot mutatott be róla. Viszockij Magyarországon is ismert és népszerű, persze legközelebb azokhoz jutott, akik értették is szövegeit. A művész életét is mítoszok szőtték át, különféle feltételezések keringenek többek között arról, hogy halála nem volt véletlen, hanem szándékos kábítószer-túladagolás miatt következett be, amit azonban maga az orvosa adott be. Amikor tizenöt évvel halála után Moszkvában szobrot állítottak neki, Marina Vlady üzenetét olvasták fel, amely arra utalt, hogy a mai világban is szükség lenne Viszockij tiltakozó szavára. „Az elmúlt tizenöt év nem csitította a fájdalmat, hiányzik nekem, mint ahogy Oroszországnak és a világnak is hiányzik.”
Dalfesztiválok, színházi előadások, emlékműavatás: az oroszok idén is leróják tiszteletüket a költő-énekes-színész Vlagyimir Viszockij emléke előtt, aki éppen huszonöt éve távozott az élők sorából. „A halál napjának emlékei fájdalmasak, de nem gyászolni fogunk. Azért gyűlnek majd össze az emberek, hogy énekeljenek. Amikor meghalt, igen kevesen gondolták volna, hogy még huszonöt év múltán is időszerű lesz. A bányászok és az akadémikusok, a sofőrök és a rabok nevében szólt Kár, hogy már nincsenek hozzá hasonló személyiségek” – mondta egy sajtóértekezleten a költő fia, Nyikita Viszockij, aki az apja emlékének szentelt moszkvai múzeumot vezeti.
A következő napokban Viszockij-emlékünnepségek lesznek nemcsak Oroszország-szerte, hanem a volt szovjet köztársaságokban, Kelet-Európában, de még Izraelben és az Egyesült Államokban is. A Viszockij-múzeumban vasárnap A paradicsom almái című darabot mutatták be, amelyben egy színésznő – Viszockij életének összes nőalakját megszemélyesítve – monológban idézte fel a művész sorsát. Előzőleg, pénteken a dél-oroszországi Krasznodarban magánmúzeum nyílt a kerek évforduló alkalmából.
Hétfőn, Viszockij halálának évfordulóján az orosz fővárosban koncertet rendeznek Mentsétek meg lelkeinket címmel – ez Viszockij egyik dalának címe, amely egy tengeralattjáró katasztrófájáról szól. A most felavatandó alkotást a Hollandiában élő Alekszandr Taratinov készítette, akinek nevéhez már több Viszockij-emlékmű fűződik. A szobrot Moszkvában öntötték, a fehér márványból készült talapzatot pedig Kínából szállítják Novoszibirszkbe. Az ünnepségen a tervek szerint jelen lesz Nyikita Viszockij, a költő fia, s több művész a moszkvai Taganka Színházból.
(Múlt-kor/Panoráma – Bognár Anna, Sajtóadatbank)
www.mult-kor.hu?article=10358
Minden jog fenntartva
