Forrás: Híradó

XVI. Benedek pápa felkeresi a kölni zsinagógát is, amikor augusztusban részt vesz a Katolikus Világifjúsági Találkozón Kölnben

A városban legkevesebb 1700 éve élnek zsidók. Bizonyíték erre Nagy Konstantin császár 321-ben Colonia városvezetéséhez intézett rendelete, amellyel az ott élő zsidókat a város közösségi életében való részvételre kötelezték. A Rajna partján épült város az Alpoktól északra fekvő területek legrégebbi olyan településeinek egyike volt, amelyben zsidó közösség is élt.

A kölni zsidók kereskedéssel foglakoztak és már a kezdetektől fogva messzire utaztak Keletre. Mindenfajta árut importáltak és exportáltak – mivel kirekesztették őket a földtulajdonlásból, arra kényszerültek, hogy kereskedéssel keressék meg a betevő falatot. A császári védelmet és a szabad vallásgyakorlást úgy kellett megvásárolniuk. A Rajna-vidéken ennek ellenére viszonylag feszültségmentes kapcsolat állt fenn zsidók és keresztények között egészen addig, amíg a keresztes hadjáratok elindulása véget nem vetett ennek a helyzetnek.

„Krisztus kiontott vérének” megbosszulása ürügyén az első keresztes hadjáratot megelőzően a XI. század vége előtt Kölnben sok zsidót meggyilkoltak és fegyveres bandák kirabolták otthonaikat. A XIV. századi pestisjárvány idején azzal vádolták „a zsidókat”, hogy ők terjesztik a kórt azzal a céllal, hogy uralomra jussanak Európa fölött. Köln belvárosában lerombolták a mai városháza körül kialakult zsidó negyedet és akkor is sok zsidó vesztette életét. A kölni zsidó közösség azonban a céhekből való kizárás és a polgárjogok megtagadása ellenére is életben maradt.

A város térségében hat zsinagóga épült a XX. század első évtizedéig, és a Rajna-menti zsidó közösség mágnesként vonzotta az üldözött kelet-európai zsidókat. Zsidó iskolák nyíltak és létrejött az „Izraeli Menedékhely” elnevezésű, magas színvonalú orvosi ellátásáról híres jóléti központ idősek és betegek befogadására.

A nácik 1933 évi hatalomátvételekor a kölni zsidó közösségnek csaknem húszezer tagja volt. Amikor az 1938-évi „kristályéjszakán” zsinagógáikat és sok üzletüket felgyújtották, lerombolták és kifosztották, keresztény szomszédjaik alig nyújtottak nekik segítséget. A zsidó tulajdont kényszerrel „árjásították”, a jogos tulajdonosokat tulajdonuk eladására kényszerítették, ráadásul egyes kölniek farsang idején még tréfát is űztek egykori szomszédjaik szenvedéseiből és elűzéséből.

Azokat a zsidókat, akik nem tudtak idejében külföldre menekülni, szomszédjaik szeme láttára elhurcolták otthonaikból és koncentrációs táborokba szállították. 1939 tavaszán még csaknem 8000 zsidó élt Kölnben, amikor azonban az amerikaiak megjelentek a városban, számuk mindössze negyven volt, ennyinek sikerült túlélni rejtekhelyeken. Valamennyi zsinagóga romokban hevert, temetőiket meggyalázták, az egykori zsidó tulajdon más kezekbe ment át.

Röviddel a második világháború befejeződése után 80 férfi és nő újjáalakította a zsinagógai közösséget. Az „Izraeli Menedékhely” romjai helyén közösségi központot építettek fel, benne kis zsinagógával és hihetetlen erőfeszítések után 1959-ben felszentelték a Roonstrassén épült zsinagógát, amelybe XVI. Benedek pápa ellátogat majd. Abban az időben mintegy 1200 tagja volt a zsidó közösségnek, számuk a rá következő évtizedekben csak lassan növekedett, de van már újra jóléti intézmény az öregeknek és vannak programok a legifjabbak számára, meg sportrendezvények ás jótékonykodás.

A kölni zsidóság csaknem 1700 esztendős múltja ellenére sem érezheti magát természetszerűen és fenyegetettség nélkül otthon a Rajna-parti metropolisban. Intézményeit kamerák és sűrű kerítések védik a csak néha – például temetői firkákban – felszínre bukkanó látens fenyegetések ellen.

Augusztus 19-re tervezett látogatásával XVI. Benedek pápa a vallások közötti párbeszéd elsőbbrendűsége mellett talán tehet valamit Kölnben a szomszédság normalizálásának előmozdítására, felkeltheti az érdeklődést a zsidó hiten élők iránt, akik – a többi kölnihez hasonlóan – vendéglátói a Világifjúsági Találkozónak – írta a dpa német hírügynökség.