Forrás: Híradó

Egy izraeli kutató szerint a múltba történő időutazás problémája megoldható egy fánkkal…

Az időben visszafelé történő utazás egyik legnagyobb nehézsége oldódott meg – legalábbis egy izraeli elméleti fizikus szerint. A megoldás a kutató szerint fánk alakkal rendelkezik. Az időutazások elméletileg azóta lehetségesek, mióta Einsten kidolgozta azon elméletét, mely szerint a nagy tömegű objektumok mind az időt, mind a teret képesek meghajlítani, így az egyes, közel fénysebességgel utazó tárgyak megtapasztalhatják, mennyivel lassabban telik ilyen esetben az idő.

Az időben előre irányuló mozgás ilyetén módon igen egyszerű. Bizonyos rövid életű kozmikus részecskék például láthatóak a Földről. Utazásuk számunkra úgy tűnik, több ezer évig tart, ám a részecskék számára olyan, mintha néhány perc alatt száguldanának keresztül az űrön, és megérkeznének a Földre még azelőtt, hogy lebomlanának. Valójában ezek a részecskék a jövőben utaznak.

Az időben visszafelé történő utazás sokkal problémásabb. A kutatók elméletei szerint egy ilyen úthoz rendkívül furcsa dolgokra lenne szükség, többek között egy neutroncsillagra – melyről tudjuk, hogy létező objektum -, féregjáratokra – melyek egyelőre hipotézisek -, és egy bizonyos egzotikus anyagra, melyet eddig csak elképzelni tudtunk.

És itt lép be a képbe Amos Ori a haifai székhelyű, Izraeli Technológiai Intézet, a Technion kutatója. Elmondása szerint Einstein elméletei szerint a tér eléggé összetekerhető ahhoz, hogy egyfajta helyi gravitációs mezőt hozzon létre, mely bármekkora méretű fánk formát ölthet. A gravitációs mező a „fánk” körül köröket hoz létre, így a tér és az idő szorosan visszahajlanak önmagukba.

Bár nehéz leírni, hogy mindez hogyan is nézne ki valójában, Ori szerint a matematika felfedi, hogy a fánk létrehozása és a jelen pillanat között eltelt idő minden periódusa valahol a fánk belsejében uralkodó vákuumban ment végbe. Mindössze azt kell csak kitalálni, hogyan jutunk oda. Az elméletnek mindössze egyetlen hibája van, méghozzá az, hogy a kutató nem dolgozta ki annak modelljét, hogyan hozná létre a gravitációs fánkot. Orinak azonban vannak ötletei. Bár elmondása szerint is igen vad elméletet eszelt ki, megoldható, ha nagy tömegeket mozgatnak gyorsan, ráadásul keringő mozgással.

Paul Davies elméleti fizikus szerint az izraeli modell nem rossz, és jelentős előrelépés a korábbi modellekhez képest. Az időutazás eddigi vezető modellje szerint egy féregjáraton áthaladva juthat az ember az univerzum egyik pontjából a másikba. Ha a féregjáratot összekötnénk a Földdel és egy nagyon nagy tömegű objektummal – mondjuk egy neutroncsillaggal – akkor a két vége között időbeli eltérés állna fenn. Ez azon ténynek köszönhető, hogy a tömeg képes meghajlítani a teret és időt, így egy, a neutroncsillag felszínén lévő óra 30 százalékkal lassabban járna, mint társa a Földön.

Ám a féregjáratok igen trükkös szörnyetegek és szükség van valamire, amivel megakadályozható, hogy a járatok saját intenzív gravitációjuk alatt összeroskadjanak. Kip Thorne a Kaliforniai Technológiai Intézet elméleti fizikusa szerint egyfajta egzotikus, antigravitációs anyagra van szükség ahhoz, hogy a járat nyitva maradhasson. Sajnos egyelőre még senki nem talált bizonyítékot ezen anyag létezésére.

Egyéb nehézségek is vannak, melyeket a fánk-elméletben le kell küzdeni. Davis szerint a kompakt vákuum-mag instabilitása leküzdhetetlen probléma lehet. A zárt téridő görbületek természetüknél fogva instabilak. A kutató szerint a fánkon belül egy nagyobb energiahullám el is pusztítaná azt. Ori egyetért abban, hogy az energia flukutációk problémát jelenthetnek, ám úgy véli, erre találhatnak megoldást a jövőben.

Nature