Az őszi-tavaszi bajnokságok végeredményei

Az őszi-tavaszi bajnokságok végeredményei – 2005

sofar, 2005. július 13. 10:33 JNA24 médiafigyelő, Origo Add comments

Albánia

Az őszi listavezető SK Tirana nemhogy megőrizte előnyét, hanem még növelni is tudta, és így sorozatban harmadszor szerezte meg az aranyérmet. Pedig a fővárosi együttes a téli szünetben megvált legjobbnak tartott játékosától, Indrit Fortuzitól, aki a görög Irakliszba szerződött, de a helyére a kezdő tizenegybe bekerült Devi Muka remekül pótolta őt: a csatár tavasszal kilencszer volt eredményes, akárcsak az egykori klasszis, Altin Rraklli, a támadórészleg tehát különösebben nem érezte meg Fortuzi távozását. A címvédő aranyérme tulajdonképpen egyetlen pilanatig sem forgott veszélyben, a klub szurkolói mégsem lehettek teljességgel elégedettek, mert csapatuk tavasszal kétszer is kikapott hazai pályán: márciusban a Dinamo Tiranától, az utolsó előtti fordulóban pedig az SK Elbasanitól, igaz, utóbbi mérkőzést már bajnokként játszotta.

Igaz, annak a találkozónak az SK Elbasani számára sem volt különösebb tétje, a vidéki gárda ugyanis hasonlóan biztos lehetett ezüstérmében. Az együttes, amely fennállása során mindössze egyszer tudott aranyérmet nyerni (1984-ben), ősszel még tartotta a lépést a listavezetővel, az új esztendőt azonban valamivel gyengébben kezdte: a második idei mérkőzésen kikapott a KS Lushnjától, majd ikszelt a Dinamóval, két héttel később pedig a Vllaznia Shkodertől is vereséget szenvedett, azaz el is úsztak bajnoki reményei. Az utolsó kilenc fordulóban viszont veretlen maradt a gárda, és ennek köszönhetően a második pozíciót nagy fölénnyel szerezte meg. Az Elbasani elsősorban kiváló védelmének köszönhette sikerét: a klub kapta a legkevesebb gólt a ligában, és a mérkőzések több mint felét, 19 összecsapást megúszott anélkül, hogy a hálójába került volna a labda.

Az Elbasani remeklésével egybeesett a többi tradicionális nagycsapat mélyrepülése: a Dinamo Tirana és a Vllaznia Shkoder is elmaradt a várakozásoktól, és a tavasszal „természetesen” mindkét együttesnél edzőcserével szerettek volna javítani a helyzeten. A Vllazniánál Vasil Bici a 28. fordulót követően mondott le posztjáról, míg a Dinamónál egy héttel korábban a szakvezetőt, Pedro Pablo Pascullit „felfelé buktatták”, sportigazgatóvá nevezték ki, így innentől kezdve a csapat edzéseit Agim Canaj irányította.

Érdemes még megemlékezni a sereghajtó Laci együtteséről, amely egész Európában a legrosszabb teljesítményt nyújtotta az élvonalbeli együttesek közül: az újonc gárda nyeretlenül, mindössze két szerzett ponttal, viszont 124 kapott góllal zárta az idényt. A csapat a KS Lushnja és a Partizani ellen volt képes döntetlenre, utóbbi csapat ellen az utolsó fordulóban egy 5-5-ös mérkőzést játszott, vagyis azon az egy találkozón érte el góljainak több mint egyharmadát! A Partizani számára az ominózus 90 percen valószínűleg csak az volt fontos, hogy gólkirályjelöltje, Dorian Bylykbashi minél több gólt érjen el, és a csatár ötször volt eredményes, amellyel meg is szerezte a gólkirályi címet.

A bajnokság végeredménye

1. SK Tirana

82-32

2. SK Elbasani

58-27

3. Dinamo Tirana

51-30

4. Vllaznia Shkoder

81-48

5. Teuta Durres

46-49

Shkumbini Peqin

48-47

7. KS Lushnja

43-47

8. Partizani Tirana

60-59

9. Egnatia Rrogozhine

26-47

10. Laci

–

13-124

A góllövőlista élmezőnye: 24 gólos: D. Bylykbashi (Partizani Tirana), 21 gólos: D. Xhafa (Teuta Durres), 20 gólos: Abilio (Vllaznia Shkoder), 19 gólos: Rraklli (SK Tirana), 16 gólos: Salihi (Vllaznia Shkoder, időközben Panioniosz).

Andorra

A miniállamban a döntetlen meglehetősen ritka eredmény volt: az alapszakasz 56 mérkőzéséből mindössze három alkalommal született iksz, és a felsőházi rájátászás további 12 összecsapásából csupán egyszer osztoztak meg a pontokon a csapatok.

A reguláris szakasz végén még úgy tűnt, hogy három klub versenghet az elsőségért, ám a playoffban a legutóbbi két idényben aranyérmet szerzett Don Pernil Santa Coloma majd mindegyik mérkőzését elveszítette (egyetlen döntetlenjét a rájátszásban teljesen esélytelen Don Denis Principat ellen érte el még az első fordulóban), így az aranyéremről az UE Sant Juliá és a Ranger”s FC vetélkedett. Előbbi együttes az alapszakaszban hárompontos előnyt szerzett, ami azonban rögtön a rájátszás első fordulójában el is tűnt, mivel a Ranger”s idegenben tudott nyerni a listavezető ellen 2-1-re. A következő két játéknapon mindkét gárda begyűjtőtte a győzelmet, így a döntés az egymás elleni rangadóra maradt, amelyet a Ranger”s otthonában rendeztek. A Sant Juliá azonban ott is nyerni tudott 1-0-ra, így visszaszerezte hárompontos fórját, ami már nem is adott le. A klub ezzel három ezüstérem után története első bajnoki címét szerezte.

Az alapszakasz végeredménye

1. UE Sant Juliá 14 13 – 1 42-8 39

2. Ranger”s FC 14 12 – 2 46-13 36

3. Don Pernil Santa Coloma 14 11 – 3 43-15 33

4. Don Denis Principat 14 6 1 7 19-21 19

5. CM Inter Escaldes 14 5 2 7 27-37 17

6. Gran Valira FC Encamp 14 2 2 10 11-32 8

7. FC Lusitans la Posa 14 2 1 11 13-37 7

8. Atletic Club d”Escaldes 14 2 – 12 11-49 6

A felsőház végeredménye

1. UE Sant Juliá 20 18 – 2 61-14 54

2. Ranger”s FC 20 17 – 3 59-15 51

3. Don Pernil Santa Coloma 20 12 1 7 50-26 37

4. Don Denis Principat 20 6 2 12 23-45 20

Az alsóház végeredménye

5. CM Inter Escaldes 20 7 4 9 36-44 25

6. FC Lusitans la Posa 20 5 2 13 24-48 17

7. Atletic Club d”Escaldes 20 5 – 15 19-58 15

8. Gran Valira FC Encamp 20 4 3 13 19-41 15

Ausztria

Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb bajnoki versengésére került sor a sógoroknál, és végül az az SK Rapid Wien nyerte a pontvadászatot, amely utoljára 1996-ban végzett az élen. A bécsiek a téli szünetben is vezették a tabellát, azonban tavasszal a csapat első három bajnoki mérkőzése is elmaradt, így aztán a zöld-fehérek számára az első találkozó ebben az esztendőben az FK Austria elleni rangadó volt, amelyet el is veszítettek.

A Rapid ezzel az eredménnyel visszaesett a harmadik helyre, két ponttal az Austria mögé, amely akkor egy mérkőzéssel már többet játszott – ám mindkét bécsi gárdát megelőzte az FC Superfund, amelynek újabb két ponttal volt több, mint az Austriának. Az előző szezonban még SV Pasching néven szereplő klub 1997-ben még az ötödik divizióban vitézkedett, és 2002-ben került fel története során először a legjobbak közé, első nekifutásra ötödik lett, a legutóbbi idényben pedig már a harmadik helyen végzett – a logika szerint most tehát az elsőség következett, ami hatalmas szenzációt jelentett volna az osztrákoknál. A kiscsapat még április közepén is az élen állt, azonban a hajrára teljesen összeomlott, és utolsó kilenc mérkőzéséből egyet sem tudott megnyerni, így végül csak negyedik lett.

A téli szünetben csak negyedik Grazer AK viszont egyre feljebb jött, és végül a címvédő vált a Rapid első számú vetélytársává, miután az Austria nem bírta a kettős terhelést (a lila-fehérek sokáig az UEFA-kupában is versenyben voltak). A bécsi zöld-fehérek a sok elmaradt mérkőzésük pótlását követően azért biztonságos előnyre tettek szert, és éppen ősi riválisuk, az Austria döntötte el a számukra a versenyfutást azzal, hogy idegenben gól nélküli döntetlent játszott a graziakkal – na meg persze az is sokat számított, hogy a GAK és a Rapid rangadóján márciusban a bécsiek nyertek 1-0-ra. A grazi gárda ezt követően veretlen maradt ugyan, de annyit már nem tudott faragni a hátrányán, hogy utolérje a bécsieket, az utolsó fordulóban a már bajnok Rapid ellen aratott 3-1-es győzelme csak szépségtapasznak volt jó.

A Rapidnál sem nagyon bánkódtak ezen elveszített mérkőzés miatt, mint ahogyan az sem okozott túlságosan nagy csalódást, hogy a kupadöntőben a gárda kikapott az Austriától, a lényeg a bajnoki aranyérem és az ezzel járó BL-indulás volt. A zöld-fehérek egyébként végig rendkívül egységes gárda benyomását keltették; jellemző, hogy bár ők szerezték a legtöbb gólt a pontvadászatban, szó sem volt arról, hogy lett volna egy kiemelkedő gólvágójuk: összesen 13-an voltak eredményesek a csapatból. A házi gólkirály Alex Lawarée mellett kilencszer talált be például a csek Marek Kincl, az uruguayiból osztrák válogatottá vált Sebastian Martinez, és a német származású, ám szintén honosított Steffen Hofmann pedig nyolc alkalommal volt eredményes.

A bajnokság végeredménye

1. SK Rapid Wien 36 21 8 7 67-31 71

2. Grazer AK 36 21 7 8 58-28 70

3. FK Austria Wien 36 19 12 5 64-24 69

4. FC Superfund Pasching 36 17 9 10 53-48 60

5. SV Mattersburg 36 12 9 15 48-58 45

6. FC Wacker Tirol 36 11 11 14 48-48 44

7. Sturm Graz 36 10 10 16 37-47 40

8. Admira Wacker Mödling 36 10 8 18 36-63 38

9. SV Salzburg 36 9 9 18 37-51 36

10. SW Bregenz 36 4 9 23 30-80 21

A góllövőlista élmezőnye: 21 gólos: Mayrleb (FC Superfund Pasching), 19 gólos: Rushfeldt (FK Austria Wien), 15 gólos: Bazina, Kollmann (Grazer AK), 13 gólos: Lawarée (SK Rapid Wien), 12 gólos: Koejoe (FC Wacker Tirol, időközben SC Freiburg), Mair (FC Wacker Tirol).

Azerbajdzsán

Csak bajnoki finálé döntött az aranyérem sorsáról az azerieknél, mivel a pontvadászat végeztével a Hazar Lankaran és a Nyeftcsi Baki azonos pontszámmal végzett, és a kiírás értelmében ez esetben sem a gólkülönbség, sem pedig az egymás elleni eredmény nem rangsorol. Előbbi szempont alapján a Hazar, utóbbit figyelembe véve viszont a Nyeftcsi hódította volna el a bajnoki címet, elvégre a Hazar pályaválasztása mellett a csapatok 1-1-es döntetlenre végeztek, Bakiban viszont a Nyeftcsi nyert 2-1-re. Utóbbi együttes egyébként az utolsó fordulóban szabadnapos volt, riválisának pedig győzelemre volt szüksége ahhoz, hogy utolérje a fővárosi csapatot – és a lankarani gárda egy 87. percben megítélt tizenegyessel gyűjtötte be a három pontot.

Ágy következhetett tehát a finálé, amelyre Ganjában került sor, és egy félidő után úgy tűnt, hogy a Hazar ünnepelhet majd, hiszen a lankaraniak Alim Gurbanov találatával kevéssel a szünet előtt vezetést szereztek. A Nyeftcsi azonban a második játékrészben fordítani tudott: előbb Ruszlan Abbaszov egyenlített, majd Zaur Tagizade a győztes találatot is megszerezte. A fővárosi egyesület így megvédte címét, és összességében az ötödik aranyérmét szerezte meg, amellyel a legsikeresebb azeri klubnak számít.

Érdekesség egyébként, hogy hat fordulóval a zárás előtt még a Karabag Agdam állt az élen, amely azonban a hajrában alaposan visszaesett, és végül csak hatodik lett. A Karvan Jevlah bajnoki reményei még korábban szertefoszlottak, egészen pontosan a 21. fordulóban, amikor is a Karabag elleni rangadón a csapat sztárja, Zaur Razamanov megütötte a partjelzőt, amiért a szezon végéig eltiltották. Jellemző, hogy a csatár még így is meg tudta szerezni a gólkirályi címet, pedig alig több mint a szezon felében lépett csak pályára… A Szafa Baki egyébként a téli szünetben visszalépett, és tavasszal minden egyes mérkőzését 3-0-s gólkülönbségével az ellenfélnek könyvelték el.

A bajnokság végeredménye

1. Hazar Lankaran 34 24 6 4 68-15 78

1. Nyeftcsi Baki 34 24 6 4 52-18 78

3. Karvan Jevlah 34 23 7 4 66-18 76

4. Turan Tovuz 34 22 7 5 64-21 73

5. FK Baki 34 21 10 3 60-14 73

6. Karabag Agdam 34 22 5 7 61-31 71

7. Inter Baki 34 19 9 6 44-24 66

8. MKT Araz Imiszli 34 16 9 9 35-23 57

9. FK Ganja 34 11 9 14 37-37 42

10. Karat Baki 34 12 4 18 40-62 40

11. Göjazan Kazah 34 9 6 19 30-52 33

12. Ganclarbirliji Szumkajit 34 9 6 19 32-58 33

13. FK Szamkir 34 9 5 20 34-48 32

14. Sahdag-Szamur Kuszar 34 8 8 18 29-51 32

15. MOIK Baki 34 7 9 18 24-34 30

16. Adlijja Baki 34 7 4 23 24-66 25

17. Bakili Baki 34 3 5 26 22-71 14

18. Szafa Baki 34 2 1 31 16-95 7

A góllövőlista élcsoportja: 21 gólos: Ramazanov (Karvan Jevlah), 20 gólos: Alijev (Hazar Lankaran), 17 gólos: Oktay (Hazar Lankaran), Iszmaijlov (Karvan Jevlah), 16 gólos: Nikiema (Ganclarbirliji Szumjakit), 15 gólos: Karimov (Turan Tovuz).

Bajnoki döntő (június 10.):

Nyeftcsi Baki – Hazar Lankaran 2-1

gól: Abbaszov (68.), Tagizade (73.), illetve A. Gurbanov (42.).

Belgium

Az FC Bruges tulajdonképpen rajt-cél győzelmet aratott a belgáknál, és bár a végső tabella alapján a klub fölénye nem tűnik nagynak, hiszen csak három ponttal előzte meg a második helyezett RSC Anderlechtet, a kék-feketék az egész szezon során magabiztosan futballoztak, és csak akkor engedtek ki, amikor már bebiztosították elsőségüket.

A bajnokcsapat hazai pályán megőrizte veretlenségét, és akadt néhány gólzáporos győzelme: a La Gantoise-t és a Cercle Brugest egyaránt 5-0-ra, a St. Trondot 5-1-re, a Germinal Beerschotot 6-0-ra, a KV Oostendét pedig 7-3-ra verte az együttes a Jan Breydel stadionban, nem csoda, hogy összességében a bruges-iek szerezték a legtöbb találatot. A házi gólkirály Rune Lange mellett tíznél többször volt eredményes Bosko Balaban, Gert Verheyen és Nastja Ceh is! De nemcsak a góllövés, hanem a védekezés is kiválóan ment a csapatnak: összesen 15 mérkőzést abszolvált kapott gól nélkül, így az élvonalban a kék-feketék hátsó alakzata bizonyult a legstabilabbnak.

Az RSC Anderlecht az őszi szezon csalódásai után (gyengélkedés a bajnokságban, szerzett pont nélküli kiesés a Bajnokok Ligájából) tavaszra összekapta magát, és az idény második felében mindössze egyetlen vereséget szenvedett – az viszont hatalmas csalódást jelentett, hiszen a gárda a sereghajtó KV Oostendétől kapott ki még februárban hazai pályán. Lehet, hogy ha az a vereség nincsen, akkor a bajnoki hajrá még izgalmasabb lett volna… A brüsszeliek teljesítménye összességében véve elmaradt a várakozástól, hiszen a klubnak tavaly nyáron sikerült megtartani legjobbjait, ami most már aligha fog összejönni, Aruna Dindane például szinte biztosan távozik, és a gólkirályi címet szerzett Nenad Jesztrovicsnak, valamint a fiatal középhátvédnek, Vincent Kompanynak is sok kérője van.

Mivel a harmadik helyezés egyben UEFA-kupa-indulást is ér, ezért a belga szövetség úgy döntött, hogy erről a fontos kérdésről nem dönthet a gólkülönbség vagy az egymás elleni eredmény, így az RC Genknek, illetve a Standard Liege-nek különmérkőzést kellett vívnia a bronzéremért. Mindez a Standard számára nagy csalódást jelentett, hiszen az utolsó forduló előtt még két ponttal vezetett a Genk előtt, azonban a már biztos kieső oostende-iek ellen nem sikerült nyernie a csapatnak, így a rivális utolérte a vallonokat, akik a playoffban ezek után „természetesen” lecsúsztak a nemzetközi szereplésről. Pedig a liege-iek a belga bajnokság egyik leglátványosabban futballozó együttesét alkották a két szélső, a horvát Milan Rapaic és a portugál Sérgio Conceicao vezetésével. A genkiek elsősorban fiatal csatáruknak, Kevin Vandenberghnek köszönhették a sikeres szereplést: a támadó tavasszal 12 gólt ért el, és az osztályozót is ő döntötte el.

A bajnokság végeredménye

1. FC Bruges 34 24 7 3 83-25 79

2. RSC Anderlecht 34 23 7 4 75-34 76

3. RC Genk 34 21 7 6 58-37 70

4. Standard Liege 34 21 7 6 64-30 70

5. RSC Charleroi 34 19 7 8 47-34 64

6. La Gantoise 34 18 5 11 46-36 59

7. La Louviere 34 12 8 14 43-43 44

8. SC Lokeren 34 11 11 12 36-38 44

9. Germinal Beerschot 34 12 6 16 36-45 42

10. Lierse SK 34 12 5 17 57-60 41

11. Cercle Bruges 34 12 5 17 45-74 41

12. VC Westerlo 34 11 6 17 34-54 39

13. Excelsior Mouscron 34 10 6 18 40-43 36

14. St. Trond 34 10 6 18 40-58 36

15. FC Brussels 34 10 3 21 32-60 33

16. SK Beveren 34 8 8 18 43-59 32

17. KV Oostende 34 6 9 19 31-62 27

18. RAEC Mons 34 7 5 22 38-58 26

A góllövőlista élmezőnye: 18 gólos: Jesztrovics (RSC Anderlecht), 17 gólos: Vandenbergh (RC Genk), 15 gólos: Lange (FC Bruges), S. Bangoura (Standard Liege), 14 gólos: Aliyu (RAEC Mons), Dindane (RSC Anderlecht), Ma. Zewlakow (Excelsior Mouscron), A. Thompson (Lierse SK), Sanogo (SK Beveren).

Bosznia-Hercegovina

A bosnyákoknál új bajnokot avattak, hiszen a Zrinjski Mostar korábban sohasem nyert aranyérmet, sőt még a dobogóra sem tudott felkapaszkodni. A csapat fél távnál még csak két ponttal vezetett a szarajevói Zseljeznicsar előtt, és bár tavasszal a mostariak sokkal gyengébb teljesítményt nyújtottak, mint a bajnokság első felében, a rivális még jobban visszaesett.

A Zrinjski őszi egy vereségéhez a tavasszal még hatot (!) hozzátett, de aranyérme így sem forgott veszélyben, köszönhetően annak, hogy többi tíz találkozóját megnyerte a csapat, vagyis az idén egyetlen döntetlent sem játszott. A Zseljo ellenben mindössze öt mérkőzését tudta megnyerni a tavasszal, és már annak is örülhetett, hogy második helyét sikerült megőriznie. A jelek szerint az élcsapatok a bajnokság második felében egytől egyig visszaestek, legalábbis ami a szerzett pontok számát illeti, elvégre a Siroki Brijeg is kevesebb pontot gyűjtött tavasszal, mint ősszel – de még így is a dobogó harmadik fokán végzett.

A kiesés elleni küzdelem viszont elképesztően izgalmasan alakult, hiszen a hatodik helyezett Modricsa Maxima is csak két ponttal előzte meg az utolsó előtti Borac Banja Lukát, amely tulajdonképpen annak köszönhette az élvonaltól való búcsút, hogy még az ősszel levontak egy pontot a gárdától. Az Orasje például az utolsó játéknapon aratott győzelmével öt helyet ugrott előre…

A bajnokság végeredménye

1. Zrinjski Mostar 30 19 4 7 56-30 61

2. Zseljeznicsar 30 15 6 9 31-22 51

3. Siroki Brijeg 30 12 9 9 42-33 45

4. FK Szarajevo 30 13 6 11 39-37 45

5. Travnik 30 14 2 14 42-47 44

6. Modricsa Maxima 30 11 9 10 38-32 42

7. Orasje 30 13 3 14 45-43 42

8. Buducsnoszt Banovici 30 13 3 14 37-40 42

9. NK Posusje 30 13 3 14 34-43 42

10. Szlavija Szarajevo 30 12 5 13 36-34 41

11. Szloboda Tuzla 30 11 8 11 30-28 41

12. Zepce Limorad 30 13 2 15 33-36 41

13. Cselik Zsenica 30 13 2 15 29-37 41

14. Leotar Trebinje 30 13 2 15 35-45 41

15. Borac Banja Luka * 30 13 2 15 36-39 40

16. Rudar Ugljevik 30 7 4 19 26-43 25

* a Borac Banja Lukától egy pontot levontak

A góllövőlista élmezőnye: 17 gólos: Rajovics (Zrinjski Mostar), 13 gólos: Mehmedovics (Buducsnoszt Banovici).

Bulgária

A tavalyi bajnokságot nagy meglepetésre nem valamelyik fővárosi klub, hanem a Lokomotiv Plovdiv nyerte, a 2004-2005-ös pontvadászatra azonban a jelek szerint visszaállt a megszokott rend, hiszen a CSZKA Szófia és a Levszki Szófia nagy fölénnyel végzett a többiek előtt.

A télen a jobb gólarányának köszönhetően az első helyen állt CSZKA-nál voltak a nagyobb változások, elvégre itt négy nappal a bajnoki rajt előtt menesztették a trénert, Ferario Szpaszovot, akinek utódja a szerb Miodrag Jeszics lett – ő legutóbb a Szlavia Szófiánál tevékenykedett. A csapat persze új focistákat is igazolt, akik közül a legismertebb a veterán francia középpályás, Benoit Cauet volt. A Levszki is erősített a téli szünetben, elcsábította például a nigériai Ekundayo Jayeobát a legutóbbi bajnok Lokomotiv Plovdivtól.

Tavasszal a két együttes fej fej mellett haladt, bár a Levszki egy ponttal elmaradt riválisától, mivel nagy meglepetésre hazai pályán kikapott a Liteksz Lovecstől, a CSZKA pedig a Szlavia Szófia ellen veszített pontot. A szófiai rangadó eredménye tehát az aranyérem szempontjából is sorsdöntőnek ígérkezett, és a CSZKA idegenben el is döntőtte a bajnoki elsőség sorsát. A derbi tétje tehát a megszokott presztízsen kívül az aranyérem is volt, na meg az, hogy a két egyesület eltérő játékospolitikája közül melyik lesz eredményesebb.

A Levszki ugyanis új koncepcióval vágott neki az idénynek: a gárda mestere, Sztanimir Sztoilov a saját nevelésű fiatalokra építve szerette volna elérni, hogy a klub 2001 után végre ismét aranyérmet nyerhessen. Munkáját a holland Jan Derks segítette, aki korábban dolgozott a Rangers FC-nél Dick Advocaat mellett, és neki is köszönhetően olyan ifjoncok kerültek fel az első csapathoz, mint a 16 esztendős Marian Ognjanov, a 17 éves Nyikolaj Dimitrov, valamint a 18 esztendős Valerij Domovcsijszki – utóbbi focista immár alapembernek számít a gárdában. A CSZKA ezzel szemben továbbra is a megszokott receptet követte, vagyis igyekezett összegyűjteni a többi bolgár egyesület tehetséges fiataljait, és ezt rutinos légiósokkal egészítette ki – a legjobb példa erre Cauet megszerzése volt, aki pályafutása során megfordult már a Paris-SG-ben és az FC Internazionaléban is.

A mérkőzésre a Levszki stadionjába több mint 17 ezren látogattak ki, és némi meglepetésre a hazai csapatból éppen a fent említett fiatalok maradtak ki, ott volt viszont a kezdők között a veterán Daniel Borimirov, valamint a télen igazolt horvát védő, Igor Tomasic. A vendégek csapatában az egyetlen hiányzó az észt védő, Joel Lindpere volt, őt Valentin Iliev pótolta – a CSZKA kezdő tizenegyében így is csak öt bolgárnak jutott hely, szemben a Levszki nyolc hazai labdarúgójával. Maga a mérkőzés meglehetősen kiegyensúlyozott küzdelmet hozott, de a helyzetek többsége a hazaiak előtt adódott, a CSZKA moldáv kapusa, Evgeni Hmaruc azonban mindent védett. Negyedórával a lefújás előtt aztán jött a váratlan fordulat: a Levszki védője, Elin Topuzakov szabálytalanul szerelte a tizenhatoson belül Hriszto Janevet, a sértett pedig értékesítette a tizenegyest – ez volt a 19. gólja a szezon során. A hajrában a hazaiak már hiába cserélték be a volt válogatott csatárt, Hriszto Jovovot, nem sikerült egyenlíteniük, és a CSZKA ezzel a győzelemmel nagy lépést tett az elsőség felé, hiszen előnye immár négy pont volt, a bajnokságból pedig csak hat forduló volt hátra.

A fór a bajnokság végére csak egy egységnyivel csökkent, a CSZKA pedig az utolsó fordulóban veszítette el veretlenségét a tavalyi bajnok Lokomotiv Plovdiv ellen, amely most így bronzérmes lett, és soraiból került ki a gólkirály is Martin Kamburov személyében.

A bajnokság végeredménye

1. CSZKA Szófia 30 25 4 1 81-16 79

2. Levszki Szófia 30 24 4 2 76-19 76

3. Lokomotiv Plovdiv 30 18 4 8 65-34 58

4. Liteksz Lovecs 30 16 4 10 45-27 52

5. Szlavia Szófia 30 13 9 8 43-33 48

6. Lokomotiv Szófia * 30 14 7 9 43-35 46

7. Beroe Sztara Zagora 30 9 8 13 32-36 35

8. Cserno More Várna 30 10 5 15 30-38 35

9. Marek Dupnica 30 9 8 13 34-44 35

10. Nafteksz Burgasz 30 10 5 15 24-38 35

11. Belaszica Petrics 30 9 7 14 25-47 34

12. Pirin Blagoevgrad 30 7 12 11 31-40 33

13. Rodopa Szmoljan 30 9 6 15 33-43 33

14. Vidima-Rakovszki 30 9 5 16 32-51 32

15. Neszebar 30 5 5 20 25-63 20

16. Szpartak Várna 30 5 3 22 18-73 18

* a Lokomotiv Szófiától három pontot levontak

A góllövőlista élmezőnye: 29 gólos: Kamburov (Lokomotiv Plovdiv), 23 gólos: Janev (CSZKA Szófia), 14 gólos: Zlatinov (Pirin Blagoevgrad), 13 gólos: Genkov (Lokomotiv Szófia), Jordanov (CSZKA Szófia), 12 gólos: M. Ivanov, Domovcsijszki (Levszki Szófia).

Ciprus

Fél távnál még az APOEL Nicosia és az Anorthoszisz Famaguszta is veretlen volt, és azonos pontszámmal vezették a tabellát – nos, tavasszal mindkét csapat szenvedett vereséget, de a famagusztaiak csak egyet, míg a nicosiaiak kettőt is, így aztán az aranyérem az Anorthosziszé lett.

A két csapat sokáig az idén is fej fej mellett haladt, a 18. fordulóban azonban mindkettő botlott, bár az APOEL kisebbet: a nicosiaiak a városi derbin döntetlent játszottak az Omoniával, az Anorthoszisz pedig kikapott az AEL Limasszoltól. Akkor tehát úgy tűnt, hogy a címvédő megint elhappolja az aranyérmet, de két héttel később fordult a kocka, akkor ugyanis az APOEL kapott ki, mégpedig az AEK Larnacától. A következő körben pedig az Anorthoszisz idegenben gyűjtötte be a három pontot riválisával szemben, a mérkőzés hőse a famagusztaiak játékos-edzője, a grúz Temuri Kecbaja volt, aki mesterhármast vágott, és a győztes találatot a 90. percben érte el.

A listavezetőnek innentől kezdve már csak arra kellett ügyelnie, hogy megőrizze előnyét, de rögtön a következő körben közönsége alaposan ráijesztett a csapatra: az Apollon Limasszol elleni hazai bajnoki 2-0-s vezetésnél szurkolói rendbontás miatt félbeszakadt, és félő volt, hogy a balhé miatt büntetőpontokkal sújtják a gárdát. A ciprusi szövetség fegyelmi bizottsága azonban salamoni döntést hozott: mivel mindkét együttest felelősnek tartották a botrányért, így egyik sem kapta meg a mérkőzés pontjait, vagyis a találkozót mintha le sem játszották volna… Az Anorthoszisz pedig a hátralévő összecsapásokon már csak egyszer veszített pontot, és így öt év elteltével ismét aranyérmes lett. A bajnokcsapatnál a játékos-edző Kecbaja mellett a házi gólkirály Nikolasz Frusszosz érdemel még kiemelést, illetve a szintén grúz középpályás, Klimenti Csitaisvili.

Az APOEL számára az ezüstérem egyértelműen csalódást jelentett, hiszen papíron a nicosiaiak játékoskerete volt a legerősebb, a csapatot négy olyan futballista neve fémjelezte, akik korábban megfordultak valamelyik topligában: a kolumbiai Hamilton Ricard, a görög Georgiosz Vakuftszisz, az angol Chris Bart-Williams és a szlovén Miran Pavlin – bár utóbbi nem számított alapembernek. A kispadon pedig a német Werner Lorant ült, aki szintén nagy név a szakmában – a sikertelenség nyomán őt „természetesen” menesztették.

A bajnokság egyébként nemcsak az Anorthoszisz aranyérme miatt maradt emlékezetes, hanem a játékosok áprilisi sztájkja miatt is. A focisták azért választották a tiltakozás ezen módját, mert majd mindegyik klub jelentős összeggel tartozott játékosainak, a sportminisztérium pedig csökkentette a labdarúgás támogatását.

A bajnokság végeredménye

1. Anorthoszisz Famaguszta 26 19 5 1 64-23 62

2. APOEL Nicosia 26 17 7 2 56-21 58

3. Omonia Nicosia 26 12 8 6 46-30 44

4. Digenisz Morfu 26 11 6 9 37-30 39

5. Olympiakosz Nicosia 26 11 6 9 36-38 39

6. Nea Szalamina Famaguszta 26 11 3 12 36-40 36

7. Apollon Limasszol 26 10 5 10 43-35 35

8. Enoszisz Paralimni 26 7 11 8 38-39 32

9. AEK Larnaca 26 7 11 8 26-34 32

10. AEL Limasszol 26 8 7 11 36-38 31

11. Ethnikosz Ahnasz 26 8 6 12 31-40 30

12. AE Pafosz 26 8 5 13 38-52 29

13. Alki Larnaca 26 8 5 13 39-55 29

14. Arisz Limasszol 26 1 1 24 22-73 4

A góllövőlista élmezőnye: 21 gólos: Sosin (Apollon Limasszol), 17 gólos: Jovanovics (AE Pafosz), Frusszosz (Anorthoszisz Famaguszta), 16 gólos: Kecbaja (Anorthoszisz Famaguszta), 14 gólos: Neofitu (APOEL Nicosia).

Csehország

A cseh pontvadászatban a Sparta Praha már a téli szünetre akkora előnyt szorgoskodott össze, hogy a bajnoki aranyérem sorsa jószerével fél szezon alatt eldőlt, így a tavaszi idény egyik legnagyobb kérdése az volt, hogy a prágai rangadón milyen eredmény születik.

A Slavia számára lassan kezd kínossá válni, hogy időtlen idők óta nem tudja legyőzni a bajnokságban ősi riválisát, és ez a sorozat most sem szakadt meg. A Slavia utolsó, Sparta elleni győzelme lassan a múlt ködébe vész: a bajnokságban 1999 novemberében, azaz öt és fél éve fordult elő utoljára, hogy a Slavia gyűjtötte be a három pontot. Sőt, az utóbbi időszakban a Slavia még csak gólt sem tudott szerezni városi riválisa ellen, a legutóbbi öt derbin játékosai képtelenek voltak betalálni. Ez ugyan most sikerült, de mivel a végeredmény 1-1 lett, a győzelem továbbra is várat magára – egészen pontosan 11 bajnoki óta.

A Sparta tehát nagy fölénnyel nyerte meg az aranyérmet, de ez már a téli szünetben is szinte biztos volt, így a klub vezetősége nyugodt szívvel válthatott edzőt a holtszezonban: Frantisek Straka helyére Jaroslav Hrebík került a kispadra, akinek számára a nagy feladat a Bajnokok Ligájába való bejutás és az ottani tisztes helytállás lesz – elődjének ez nem jött össze, ezért kellett távoznia. Prágában a jelek szerint most komolyan gondolják a jó nemzetközi szereplést, mert nem akarják eladni a legjobbakat, sőt, erősíteni szeretnének – máris megszerezték a cseh liga legjobb légiósának megválasztott szlovák Karol Kiselt a Slovan Liberectől, illetve Zdenek Pospechet a Baník Ostravától.

A rivális elleni győzelem ugyan megint nem jött össze, de a Slavia legalább az ezüstérmet begyűjtötte, ami az előző szezonban nem sikerült. Most sem volt egyszerű mindez, hiszen az FK Teplicét csak a hajrában sikerült utolérni, és a két gárda azonos pontszámmal végzett – a kiírás értelmében ilyenkor az egymás elleni eredmények döntenek, és a prágaiak hazai pályán 2-0-ra verték a tepliceieket, míg idegenben csak 1-0-ra kaptak ki. A Slaviának elsősorban a csatásorát kellene megerősíteni, hiszen a gárda legeredményesebb játékosa egy középpályás, Stanislav Vlcek volt, aki egymaga több gólt ért el, mint Pavel Kuka, Pavel Fort és a brazil Adauto együttvéve.

A bajnokság végeredményét jelentősen befolyásolta az előző idény is, hiszen a tavaly napvilágra került bundabotrány miatt három klubtól is pontokat vontak le. Az SFC Opava nem is tudta elkerülni a kiesést, a másik két vétkes, a Slovan Liberec és az 1. FC Slovácko viszont meglepően jól szerepelt – utóbbi például a pontlevonás nélkül a hetedik helyet szerezte volna meg.

A bajnokság végeredménye

1. Sparta Praha 30 20 4 6 53-28 64

2. Slavia Praha 30 15 8 7 39-25 53

3. FK Teplice 30 14 11 5 36-27 53

4. Sigma Olomouc 30 15 6 9 39-34 51

5. Slovan Liberec 30 14 10 6 45-26 46

6. FK Jablonec 30 12 9 9 33-27 45

7. Baník Ostrava 30 9 10 11 33-36 37

8. FK Drnovice 30 9 8 13 30-34 35

9. Marila Príbram 30 9 8 13 30-41 35

10. FC Tescoma Zlín 30 7 12 11 28-35 33

11. 1. FC Brno 30 9 6 15 30-42 33

12. 1. FC Slovácko 30 10 14 6 30-21 32

13. FK Chmel Blsany 30 7 11 12 25-38 32

14. FK Mladá Boleslav 30 6 13 11 26-35 31

15. SK Ceské Budejovice 30 6 7 17 28-39 25

16. SFC Opava 30 5 9 16 25-42 18

* az 1. FC Slováckótól 12, az SFC Opavától és a Slovan Liberectől hat-hat pontot levontak

A góllövőlista élmezőnye: 14 gólos: Jun (Sparta Praha), 12 gólos: Lud. Zelenka (1. FC Brno), 10 gólos: Vlcek (Slavia Praha), 9 gólos: Pospisíl (Slovan Liberec), Masek (FK Teplice), Kulic (SK Ceské Budejovice).

Dánia

Amióta Michael Laudrup ül a Bröndby IF kispadján, a koppenhágai együttes két ezüstérmet gyűjtött be, és mindkét alkalommal az FC Köbenhavn előzte meg a sárga-kékeket. Úgy tűnt, hogy ebben a szezonban az egykori világklasszis futballista és csapata végre megtörheti az FCK sorozatát, hiszen a BIF az ősszel ellenállhatatlanul futballozott, 18 forduló alatt mindössze egy vereséget szenvedett, és nagy fölénnyel vezette a tabellát, miközben az ősi rivális csak a középmezőnyben szerénykedett.

A tavaszi idény elején azonban a Bröndbynek szinte semmi sem sikerült, első három idei találkozóján mindössze két pontot szerzett, és az FC Midtjylland elleni rangadót is elbukta – miközben a városi rivális egyre feljebb nyomult a tabellán. A címvédő mestere, Hans Backe ugyan váltig hangoztatta, hogy nem foglalkoznak az elsőséggel, csak azzal törődnek, hogy mindig a soron következő mérkőzésen szerepeljenek jól, ez utóbbi azonban olyan jól sikerült nekik (háromból három meccset nyertek, mindössze egy kapott, de tíz szerzett góllal), hogy a BIF elleni rangadó előtt már mindenki arról beszélt, a 90 perc fordulópont lehet a bajnokságban.

A mérkőzést az FC Köbenhavn ugyan meglepően simán nyerte meg 3-0-ra, rááadásul egy héttel később Rabóczki Balázs együttese tovább csökkentette hátrányát, és a 25. fordulót követően már csak négy pont volt a Bröndby előnye, azonban a következő játéknapon a Köbenhavn hatalmas meglepetésre hazai pályán kikapott a Silkeborg IF-től, újabb egy hétre rá pedig Michael Laudrup csapata egy 5-0-s győzelemmel vágott vissza riválisának, és ezzel el is dőlt az aranyérem sorsa. A bajnoki hajrában az FC Köbenhavn ki is engedett, és kis híján az ezüstérmet is elbukta, hiszen az FC Midtjylland utolérte Rabóczkiékat, de a fővárosi gárda jobb gólkülönbségének köszönhetően megőrizte a második helyezést.

Az arany nagy elégtételt jelentett Laudrup számára, akit a két ezüstérem után meglehetősen sokan kritizáltak, ám az egykori világklasszisnak remekül sikerült pótolnia a tavaly nyáron távozott két svéd kulcsemberét: a védő Andreas Jakobsson helyén a fiatal Daniel Agger remekelt, a csatár Matias Jonsont pedig honfitársa, Johan Elmander feledtette. A Bröndby ráadásul a kupagyőzelmet is begyűjtötte, vagyis duplázni tudott.

A bajnokság végeredménye

1. Bröndby IF 33 20 9 4 61-23 69

2. FC Köbenhavn 33 16 9 8 53-39 57

3. FC Midtjylland 33 17 6 10 49-40 57

4. Aalborg BK 33 15 8 10 59-45 53

5. Esbjerg FB 33 13 10 10 61-47 49

6. Odense BK 33 13 9 11 61-41 48

7. Viborg FF 33 13 9 11 43-45 48

8. Silkeborg IF 33 13 8 12 50-52 47

9. Aarhus GF 33 11 6 16 47-53 39

10. FC Nordsjaelland 33 8 6 19 36-59 30

11. Herfölge BK 33 6 7 20 29-71 25

12. Randers FC 33 5 9 19 30-64 24

A góllövőlista élmezőnye: 20 gólos: Höjer (Odense BK), 19 gólos: Berglund (Esbjerg FB), 16 gólos: Miti (Odense BK), 13 gólos: Mota (Viborg FF), Junker, T. Olsen (FC Nordsjaelland), Kahlenberg (Bröndby IF).

Észak-Árország

Az év elején még úgy tűnt, hogy a bajnoki versenyfutás háromszereplős lesz, hiszen a Linfield FC-t, a Glentoran FC-t és a Portadown FC-t mindössze egy pont választotta el a tabella élén. Utóbbi együttes azonban csak márciusig tudta tartani a lépést riválisaival, akkor egy öt mérkőzésből álló nyeretlenségi sorozatot produkált, és így le is maradt a többiektől, igaz, a harmadik helyét semmiféle veszély nem fenyegette, mert a mezőny csak tisztes távolból követte a triót.

A Glentoran és a Linfield eközben sorra nyerte mérkőzéseit, így aztán egészen a 26. fordulóig előbbi együttes vezetett két ponttal, akkor azonban a Glens 2-0-s vereséget szenvedett a Dungannon Swifts otthonában, riválisa így előnybe került. Ezután megint hibátlanul menetelt a két csapat, a döntés tehát az utolsó előtti játéknapra maradt, amikor a két bajnokesélyes a Glentoran otthonában, a The Ovalban találkozott egymással. A hazaiak remekül kezdték a rangadót, hiába szereztek azonban vezetést a 24. percben, a vendégek még a szünet előtt egyenlítettek, és a Linfieldnek a második félidőben megint sikerült egalizálnia. Minden jel arra mutatott, hogy marad a döntetlen, és a Linfield így megvédi címét, azonban az utolsó utáni percben jött a Glens csatára, Chris Morgan, és megszerezte a mindent eldöntő találatot.

Morgan egyébként az előző idényben éppen a Linfieldben futballozott, és a két csapat őszi mérkőzésén is betalált, vagyis egykori csapata ellen mindkétszer eredményes volt, és ennek köszönhetően két év alatt második bajnoki címét szerezte – mert a Glentoran természetesen az utolsó fordulóban már nem botlott meg -, ráadásul a gólkirályi címet is begyűjtötte. A bajnokság legjobb játékosának egyébként a Glentoran csapatkapitányát, a hátvéd Mark Glendinninget választották meg, aki védőmunkája mellett hat gólt is szerzett.

A bajnokság végeredménye

1. Glentoran FC 30 24 2 4 73-22 74

2. Linfield FC 30 22 6 2 78-23 72

3. Portadown FC 30 18 4 8 64-29 58

4. Dungannon Swifts 30 15 5 10 57-39 50

5. Limavady United 30 13 9 8 52-36 48

6. Coleraine FC 30 14 5 11 62-47 47

7. Lisburn Distillery 30 13 8 9 49-42 47

8. Ballymena United 30 11 12 7 40-37 45

9. Institute FC 30 11 3 16 36-50 36

10. Newry City 30 10 5 15 38-63 35

11. Cliftonville FC 30 9 7 14 29-44 34

12. Loughgall FC 30 8 6 16 34-53 30

13. Larne FC 30 7 7 16 31-60 28

14. Ards FC 30 6 8 16 33-54 26

15. Crusaders FC 30 5 9 16 27-48 24

16. Omagh Town 30 5 2 23 32-88 17

A góllövőlista élmezőnye: 19 gólos: Morgan (Glentoran FC), 18 gólos: Ramsey (Limavady United), 16 gólos: Tolan (Coleraine FC), 15 gólos: Dickson (Larne FC), Arkins (Portadown FC), Halliday (Glentoran FC).

Görögország

Tavaly a Panathinaikosznak sikerült megszakítania az Olympiakosz győzelmi sorozatát (a pireusziak hét bajnoki címet nyertek sorozatban), de nem tudott ehhez hasonló szériát indítani, az aranyérem ugyanis visszakerült a piros-fehérekhez.

A küzdelem rendkívül szorosan alakult, hiszen a címvédő és a korábbi bajnok mellett az AEK Athén is ott volt az élbolyban, alig lemaradva a másik két gárdától, de az Olympiakosz szinte végig vezette a tabellát, eltekintve egy rövid kitérőtől. A bajnokság 14. fordulójában, január 9-én ugyanis szurkolói rendbontás miatt nem lehetett megrendezni a Panioniosz-Olympiakosz mérkőzést: a vendégdrukkerek csak pár száz jegyet kaptak, azonban majd kétezren érkeztek belépő nélkül, és a játékvezető úgy ítélte meg, hogy a találkozót nem lehet biztonságos körülmények között lejátszani.

A görög szövetség pár nappal később példásan megbüntette mindkét egyesületet: mind az Olympiakosztól, mind a Panioniosztól levont három-három pontot, az egyesületek pénzbüntetést is kaptak (háromszázezer, illetve százezer eurónyit), ráadásul a határozat alapján az elmaradt 90 percet sem játszhatták le, vagyis az esetleges három pont megszerzésének lehetősége is elveszett a csapatok számára. Az ítélet ellen természetesen mindkét klub fellebbezett, mégpedig eredményesen: a Görög Labdarúgó-szövetség (EPO) fellebbviteli bizottsága visszaadta a levont pontokat a csapatoknak, és elrendelte, hogy a két egyesületnek a következő négy hazai bajnokiját zárt kapuk mögött kell lejátszania – ugyanakkor a határozatban az is szerepelt, hogy az elmaradt mérkőzést igenis meg kell rendezni. Az indoklás az volt, hogy a klubok nem felelősek a találkozó elmaradásáért, mivel a rendőrség képviselője az adott körülmények között is engedélyezte volna a meccs lejátszását – a felelősség így egyedül a játékvezetőt, Iraklisz Tszikiniszt terheli. Mindennek köszönhetően az Olympiakosz visszakerült az első helyre, sőt a következő játéknapot követően még növelte is előnyét, mivel a Panathinaikosz váratlanul 3-1-re kikapott a Skoda Xanthi otthonában.

Igaz, a xanthi gárda a következő körben az Olympiakoszt is megtréfálta, hiszen döntetlent játszott a pireusziakkal, így a különbség csökkent az első három helyezett között. Sőt, a zöld-fehérek megint átvették a vezetést, köszönhetően annak, hogy az Ergotelisz is nyerni tudott az Olympiakosz ellen, igaz, a különbség elhanyagolható volt az első három helyezett között: 23 forduló után a két éllovasnak ugyanannyi pontja volt, az AEK pedig csak egyegységnyivel volt lemaradva.

A 24. játéknapon a három gárda közül csak a pireusziak tudtak nyerni, de egy hétre rá megint fordult a kocka, akkor ugyanis a Panathinaikosz (amely kétszer is edzőt váltott a szezon közben, és a bajnoki hajrában már az olasz Alberto Malesani ült a kispadján) a nagy rangadón 1-0-ra legyőzte az Olympiakoszt, amely akkor a harmadik helyre esett vissza. A Pana azonban nem tudott élni a nagy lehetőséggel, pedig még három fordulóval a zárás előtt is vezetett, ám előbb a PAOK Szalonikivel, majd az AEK-kel is ikszelt, az Olympiakosz viszont az utolsó öt mérkőzésén nem veszített pontot, így végül megelőzte nagy riválisát. A siker első számú letéteményese a szezon előtt igazolt edző, a szerb Dusan Bajevics volt, aki azonban a bajnokság végeztével távozott a klubtól, akárcsak a brazil Giovanni.

A bajnokság végeredménye

1. Olympiakosz 30 19 8 3 54-18 65

2. Panathinaikosz 30 19 7 4 51-18 64

3. AEK Athén 30 17 11 2 46-22 62

4. Skoda Xanthi 30 14 8 8 43-29 50

5. PAOK Szaloniki 30 13 7 10 43-39 46

6. Aigaleo 30 11 12 7 31-26 45

7. Iraklisz 30 12 5 13 36-30 41

8. Halkidona 30 10 8 12 34-38 38

9. Kallithea 30 9 10 11 38-44 37

10. Ionikosz 30 8 12 10 22-32 36

11. Panioniosz 30 8 11 11 25-32 35

12. Apollon Kalamariasz 30 8 9 13 31-49 33

13. OFI Kréta 30 8 8 14 36-44 32

14. Arisz Szaloniki 30 5 13 12 26-37 28

15. Ergotelisz 30 5 5 20 18-50 20

16. Kerkira 30 3 8 19 21-49 17

A góllövőlista élmezőnye: 18 gólos: Gkekasz (Kallithea, Panathinaikosz), 16 gólos: Luciano (Skoda Xanthi), 14 gólos: Konsztantinu (Panathinaikosz), Szalpingidisz (PAOK Szaloniki), 13 gólos: Barkoglu (Aigaleo), Mahlasz (OFI Kréta).

Grúzia

Ahogyan azt várni lehetett, a Dinamo Tbiliszi és a Torpedo Kutaiszi folytatott nagy versenyfutást az aranyéremért, s végül a fővárosiak lettek a győztesek. Fél távnál még azonos pontszámmal állt a két együttes, de a téli erősítés a Dinamónak sikerült jobban: a tbiliszi klub elcsábította a Torpedótól a támadó középpályás Sota Babunasvilit, és megszerezte a veterán Gocsa Dzsamaraulit, valamint Lasa Nozadzét a címvédő WIT Georgia Tbiliszitől – ezzel szemben a kutaisziak senkit sem tudtak igazolni, és Babunasvilin kívül elveszítették a válogatott kapus Zviadi Szturuát is.

A tavaszi rajt ennek megfelelően pocsékul sikeredett a Torpedo számára, négy mérkőzés alatt mindössze egy pontot szerzett a gárda, és a vereségek között volt a Dinamo Tbiliszi elleni rangadó is, amelyet a fővárosiak idegenben nyertek meg 4-1-re. A kutaiszi együttes legnagyobb szerencséjére azért riválisa sem remekelt, hiszen a Dinamo sem gyűjtötte valami nagy hatékonysággal a pontokat; kikapott a WIT-től és az FC Tbiliszitől is, aminek köszönhetően utóbbi feljött a második helyre, és bekerült a bajnoki esélyesek közé. A Dinamónál a formahanyatlást edzőcserével igyekeztek orvosolni, a menesztett Georgi Gegucsadze utódja az egykori válogatott védő, Kahaber Csadadze lett, aki egyben az utánpótlás-válogatott szakvezetője is volt.

A csere jó húzásnak bizonyult, hiszen míg április elején az első három helyezettet csupán két pont választotta el, a Dinamo a hónap végére hatpontos fórt hozott össze, legyőzve menet közben az FC Tbiliszit is. Hogy a hajrá mégis izgalmasabban alakult, az az időközben „feltámadt” Torpedo Kutaiszinak volt köszönhető, amely a 31. fordulóban idegenben győzte le a listavezetőt. Két fordulóval a zárás előtt a Dinamo előnye már csak két pont volt, de a fővárosiak ezt már nem veszítették el, sőt növelni is tudták. Ez annak volt az eredménye, hogy a zárófordulóban megrendezett Torpedo Kutaiszi-FC Tbiliszi rangadót, amely a második hely sorsáról volt hivatott dönteni, nem lehetett befejezni, mert 1-0-s hazai vezetésnél a 85. percben tömegverekedés tört ki a pályán, a szövetség pedig úgy döntött, hogy a meccset mindkét fél számára 3-0-s vereségként könyveli el.

Érdemes még megemlékezni a Dila Gori együtteséről, amely már ősszel sem remekelt, tavasszal azonban egészen pocsékul szerepelt: 18 mérkőzéséből 16-ot elveszített, és mindössze két döntetlent ért el (az első és az utolsó idei fordulóban), a Dinamo Tbiliszi ellen pedig beleszaladt egy 9-0-s vereségbe.

A bajnokság végeredménye

1. Dinamo Tbiliszi 36 23 6 7 73-27 75

2. Torpedo Kutaiszi 36 20 10 6 56-31 70

3. FC Tbiliszi 36 21 6 9 60-40 69

4. Lokomotivi Tbiliszi 36 16 15 5 42-24 63

5. FC Zesztafoni 36 16 5 15 38-48 53

6. WIT Georgia Tbiliszi 36 13 9 14 54-41 48

7. Szioni Bolnisszi 36 12 4 20 35-56 40

8. Dinamo Batumi 36 9 12 15 35-33 39

9. Kolheti Poti 36 9 5 22 32-63 32

10. Dila Gori 36 2 4 30 20-88 10

A góllövőlista élcsoportja: 27 gólos: Melkadze (Dinamo Tbiliszi), 23 gólos: Megreladze (Torpedo Kutaiszi), 13 gólos: Fifia (FC Tbiliszi), 12 gólos: Bobokidze (Lokomotivi Tbiliszi), Marcvaladze (WIT Georgia Tbiliszi), Odikadze (FC Tbiliszi, Dinamo Tbiliszi).

Hollandia

Mindössze egy forduló kellett ahhoz az Eeredivisiében, hogy a téli szünetet követően visszaálljon a „megszokott rend”: az idény meglepetéscsapata, az AZ Alkmaar némileg váratlanul csak döntetlent játszott a NEC Nijmegennel, és így a soros három pontot magabiztosan begyűjtött PSV Eindhoven ismét átvette a vezetést a tabellán. És miután pár héttel később a két csapat rangadóján gól nélküli döntetlen született, a PSV megőrizte előnyét, amelyet szép fokozatosan, fordulóról fordulóra tovább növelt.

A Philips-gyári csapat tavasszal ellenállhatatlanul játszott, hiszen a bajnokság második felét veretlenül abszolválta, és pontot is csak háromszor veszített, fölényét pedig legjobban az Ajax Amsterdam elleni rangadó jelezte, amelyet Phillip Cocuék 4-0-ra nyertek meg. A PSV-nek a támadórészlege sem volt rossz (csak a Feyenoord szerzett több találatot a bajnokcsapatnál), de a védelem magasan kiemelkedett a holland pontvadászatból, a gárda 34 mérkőzésen mindössze 18 gólt kapott. A klub ráadásul a Holland Kupát is begyűjtötte, és a nemzetközi porondon is remekelt, vagyis valóban kivételes szezont zárt, amelyet szinte lehetetlen megismételni, főleg, hogy máris megkezdődött a csapat „szétszedése”: Mark van Bommel az FC Barcelonába, Johan Vogel az AC Milanba szerződött, a hírek szerint pedig Park Ji Sung a Manchester Unitedbe tart.

Az ezüstérem végül az Ajaxé lett, pedig az amszterdamiak meglehetősen zaklatott idényt zártak: a szezon közben edzőcsere történt az együttesnél, és Ronald Koemant Danny Blind váltotta a kispadon. A visszaesésnek több olyan összetevője is volt, amelyről nem Koeman tehetett – leginkább a példátlan sérüléshullámot szokás emlegetni. Kétségtelen tény, hogy olyan kulcsemberek dőltek ki hosszabb-rövidebb időre a sorból, mint a csapatkapitány Tomás Galásek, Rafael van der Vaart, Steven Pienaar vagy éppen Wesley Sneijder, de a csapattól még ezzel együtt is sokkal többet vártak. Koeman mindenesetre elébe ment a menesztésének, és az AJ Auxerre elleni UEFA-kupa-vereség után maga nyújtotta be lemondását, a következő bajnokin pedig két asszisztense, Ruud Krol és Tonny Bruins-Slot irányította a gárdát, hogy újabb egy hét elteltével az addig az utánpótlásnál dolgozott Blindet nevezzék ki a csapat élére. Vezérletével a hajrában egy nyolc meccsből álló győzelmi sorozatot produkált a csapat, és ez, az alkmaariak visszaesésével együtt, elég volt az ezüstéremhez. Az AZ éppen ellenkező utat járt be, hiszen a tavasz végére teljesen szétesett, és utolsó nyolc bajnokijából csak egyet tudott megnyerni, de így is története egyik legjobb szezonját zárta, hiszen az UEFA-kupában is elődöntős volt – kérdés, mi lesz a csapattal a sikeredző, Co Adriaanse nélkül.

A hollandok harmadik sztárklubja, a Feyenoord viszont egyértelműen csalódást okozott: a rotterdamiak hiába szerezték a legtöbb gólt, és soraikból került ki a gólkirály Dirk Kuyt személyében, védekezésük katasztrofális volt, és így csak negyedikek lettek, ami a tréner, Ruud Gullit állásába került.

A bajnokság végeredménye

1. PSV Eindhoven 34 27 6 1 88-18 87

2. Ajax Amsterdam 34 24 5 5 74-33 77

3. AZ Alkmaar 34 19 7 8 71-41 64

4. Feyenoord 34 19 5 10 90-51 62

5. SC Heerenveen 34 18 6 10 64-52 60

6. FC Twente 34 15 9 10 48-38 54

7. Vitesse Arnhem 34 16 6 12 53-49 54

8. Roda JC 34 13 8 13 60-55 47

9. RKC Waalwijk 34 13 8 13 44-51 47

10. Willem II 34 13 6 15 44-56 45

11. FC Utrecht 34 12 8 14 40-43 44

12. FC Groningen 34 11 7 16 50-58 40

13. NEC Nijmegen 34 9 10 15 41-47 37

14. ADO Den Haag 34 10 6 18 44-59 36

15. NAC Breda 34 9 8 17 43-67 35

16. RBC Roosendaal 34 10 2 22 38-77 32

17. De Graafschap 34 4 7 23 32-78 19

18. FC Den Bosch 34 5 4 25 23-75 19

A góllövőlista élmezőnye: 29 gólos: Kuyt (Feyenoord), 20 gólos: S. Kalou (Feyenoord), 19 gólos: Vennegoor of Hesselink (PSV Eindhoven), 17 gólos: Huntelaar (SC Heerenveen), 16 gólos: Nevland (FC Groningen), N”Kufo (FC Twente).

Horvátország

Alapvetően már az is meglepetést jelentett a horvátoknál, hogy az aranyéremért zajló küzdelem egészen az utolsó játéknapig tartott, hiszen amikor az alapszakasz végén a Dinamo Zagreb nem jutott be a felsőházba, mindenki biztosra vette, hogy a Hajduk Split könnyedén begyűjti a bajnoki címet. A klubvezetés egyébként alaposan megerősítette csapatát a télen, elvégre másfél millió euróért leigazolta a rivális Dinamo Zagreb játékmesterét, Niko Kranjcart, és hazacsábította Spanyolországból egykori csapatkapitányát, Ivan Lekót is.

A splitiek azonban a rájátszás első három mérkőzésén mindössze két pontot szereztek, aminek eredményeképpen menesztették a bosnyák szakvezetőt, Blazs Szliskovicsot (aki egyben hazája válogatottját is irányítja), és a kispadra a sportigazgató, az egykori kiváló védő, Igor Stimac került. Vezérletével a fő rivális Inter Zapresicet sikerült legyőzni, azonban a gárda szereplése továbbra is erősen hullámzó maradt: két győzelmet három döntetlen követett, így az utolsó forduló előtt az Internek ugyanannyi pontja volt, mint a Hajduknak. A splitiek gólkülönbsége viszont sokkal jobb volt, így a zapresicieknek csak akkor lett volna lehetőségük az elsőségre, ha több pontot szereznek, mint a riválisuk.

Ezzel viszont a splitiek is tisztában voltak, és a Hajduk ennek megfelelően is kezdte a Varteks Varazdin elleni összecsapását: Hrvoje Vejic már az első percben megszerezte a vezetést, és ez a gól megadta az alaphangját a találkozónak. A szünetben már 4-0 volt az állás, vagyis eldőlt az aranyérem sorsa, és erről minden bizonnyal az Inter focistái is értesültek, mert az NK Rijeka ellen a hajrában kétgólos előnyt adtak le, így „csak” egy 3-3-as döntetlenre voltak képesek. A Hajduk a második játékrészben még két gólt szerzett (a télen a Dinamótól hatalmas felzúdulást keltve szerződtetett Kranjcar is betalált), így a végeredmény 6-0 lett. A lefújást követő ünneplés közepette Stimac pedig váratlan bejelentést tett: elmondta, hogy a következő idényben az egykori szövetségi kapitány, Miroslav Blazevic irányítja a csapatot. A népszerű Ciro egyébként eddig éppen a Varteks kispadján ült, ami azért kissé érdekessé teszi a varasdiak elleni könnyed győzelmet…

A Dinamo egyébként végül legalább az alsóházi küzdelmeket megnyerte, de így is a legrosszabb idényét zárta az önálló horvát bajnokságban, hiszen korábban még csak a dobogóról sem szorult le soha az együttes. A klubnál az idény közben három edzőcsere is volt: az idényt még Nikola Jurceviccsel a kispadon kezdték a fővárosiak, őt Nenad Gracan váltotta, aki után Ilja Loncarevic következett, végül tavasszal Zvezdan Cvetkovic is kipróbálhatta magát a zágrábiak kispadján.

Az alapszakasz végeredménye

1. Hajduk Split 22 13 3 6 39-23 42

2. NK Rijeka 22 10 8 4 37-23 38

3. Slaven Belupo 22 11 4 7 29-25 37

4. Inter Zapresic 22 10 5 7 25-22 35

5. Varteks Varazdin 22 11 1 10 39-30 34

6. NK Zagreb 22 10 3 9 27-24 33

7. Dinamo Zagreb 22 9 6 7 38-30 33

8. Kamen Ingrad 22 10 2 10 30-28 32

9. NK Osijek 22 7 9 6 29-32 30

10. Pula 22 6 8 8 21-23 26

11. NK Zadar 22 5 1 16 25-55 16

12. Medimurje 22 3 4 15 18-42 13

A felsőház végeredménye

1. Hajduk Split 32 16 8 8 58-33 56

2. Inter Zapresic 32 15 9 8 44-39 54

3. NK Zagreb 32 15 5 12 50-42 50

4. NK Rijeka 32 11 14 7 52-40 47

5. Varteks Varazdin 32 14 3 15 53-50 45

6. Slaven Belupo 32 12 9 11 37-41 45

Az alsóház végeredménye

7. Dinamo Zagreb 32 12 11 9 55-37 47

8. Kamen Ingrad 32 12 5 15 36-39 41

9. NK Osijek 32 9 14 9 41-45 41

10. Pula 32 7 14 11 28-31 35

11. Medimurje 32 9 6 17 29-52 33

12. NK Zadar 32 10 2 20 36-70 32

A góllövőlista élmezőnye: 17 gólos: Erceg (NK Rijeka), 12 gólos: Zuljevic (Medimurje), 11 gólos: Barnjak (NK Zadar), Jukic (NK Osijek), Busic (Hajduk Split), 10 gólos: Karabogdan (Slaven Belupo), Da Silva (Dinamo Zagreb), Primorac (NK Osijek).

Izrael

A Maccabi Haifa rajt-cél győzelmet aratott a Szentföldön, hiszen már az ősszel olyan előnyt szerzett, amely behozhatatlannak tűnt. A bajnokság során volt olyan pillanat, amikor a listavezető előnye 18 pontos volt, és a csapat első vereségét csak a 21. fordulóban szenvedte el.

Ezt követően ugyan jött egy kisebb hullámvölgy, de a fór olyan nagy volt, hogy lehetetlen volt leadni, és ez nem is „sikerült”, az aranyérmet már öt fordulóval a zárás előtt begyűjtötte a gárda, köszönhetően a Maccabi Tel-Aviv elleni 3-1-es győzelemnek. A bajnokcsapatnak elsősorban a támadórészlege emelkedett ki a mezőnyből: messze ők szerezték a legtöbb találatot, és az argentin Roberto Colautti személyében a gólkirály is tőlük került ki – de tíznél többször volt eredményes Idan Tal és Gustavo Bokoli is, és az sem okozott visszaesést, hogy a horvát játékmester, Giovanni Rosso még az ősszel megsérült. A Maccabi Haifa egyébként öt év alatt a negyedik bajnoki címét gyűjtötte be, csak a Maccabi Tel-Aviv tudta megszakítani a sorozatot még 2003-ban, a fővárosiak azonban azt követően a Bajnokok Ligája csoportkörébe is bejutottak, ami a Haifának eddig nem jött össze – azaz a cél továbbra is adott. A szurkolók kissé csalódottan fogadták, hogy a klub nem tartott igényt az Angliából hazatért Eyal Berkowitzra, de a döntés helyesnek bizonyult, hiszen a veterán focista a Maccabi Tel-Avivban nem váltotta meg a világot.

Az ezüstérem végül a Maccabi Petah-Tikváé lett, amely hasonló előnnyel zárt a második helyen, mint ahogyan a listavezető az élen. A csapat számára ez hatalmas siker volt, hiszen a klub utoljára 51 éve végzett ilyen előkelő helyen, és az ezüstérem értékét növelte, hogy az egyesületnél dolgozott az izraeli élvonal, de talán egész Európa egyik legfiatalabb vezetőedzője a mindössze 29 esztendős Guy Luzon személyében, aki elsősorban a védekezésre helyezte a hangsúlyt, és ennek megfelelően a gárda kapta a legkevesebb gólt a bajnokságban.

A bronzérmes Ashdod SC is maximálisan elégedett volt az idény ilyetén alakulásával, elvégre ezzel fennállása legjobb eredményét érte el, és kiléphet a nemzetközi porondra. Az egyesület jövője azonban kérdéses, mivel a tulajdonos, Jacki Ben Zanen a hírek szerint meg akar válni a csapattól.

A bajnokság végeredménye

1. Maccabi Haifa 33 21 8 4 66-27 71

3. Ashdod SC 33 15 5 13 48-44 50

2. Maccabi Petah-Tikva 33 16 12 5 47-23 60

4. Beitar Jerusalem 33 13 8 12 46-44 47

5. Hapoel Nazareth Ilit 33 12 10 11 46-46 46

6. Bnei Yehuda 33 12 8 13 40-46 44

7. Hapoel Petah-Tikva 33 11 9 13 41-46 42

8. Maccabi Tel-Aviv 33 10 10 13 31-42 40

9. Hapoel Tel-Aviv 33 10 9 14 30-34 39

10. Hapoel Bnei Sakhnin 33 10 6 17 40-51 36

11. Hapoel Haifa 33 9 8 16 36-44 35

12. Hapoel Beer-Sheva 33 7 11 15 33-57 32

A góllövőlista élmezőnye: 19 gólos: Colautti (Maccabi Haifa), 15 gólos: Asulin (Beitar Jerusalem), 13 gólos: Holtzman (Ashdod SC), Duarte (Hapoel Nazareth Ilit), I. Tal (Maccabi Haifa), 12 gólos: Nimny (Beitar Jerusalem), Arbeitman (Hapoel Petah-Tikva).

Lengyelország

A Wisla Kraków még úgy is hatalmas fölénnyel végzett az élen, hogy tavasszal korántsem nyújtott olyan kiemelkedő teljesítményt, mint az ősszel, amikor egyetlen vereség sem csúfította a mérlegét. Igaz, a krakkóiak mindkét vereségüket a bajnokság hajrájában szenvedték el, amikor az aranyérem már szinte biztos volt, de azért a Legia Warszawa elleni 1-5 több mint kínos.

A Wisla azon a mérkőzésen biztosíthatta volna be az elsőségét, ám a focisták minden bizonnyal úgy gondolták, hogy ezt jobb lenne hazai pályán megtenni, és a következő körben meg is verték a Górnik Zabrzét. A bajnoki cím fő letéteményese a Maciej Zurawski-Tomasz Frankowski csatárduó volt, amely egészen elképesztően teljesített: a két válogatott támadó összesen 49 találatot jegyzett (Frankowski 25-tel lett gólkirály, Zurawski csak eggyel maradt el mögötte), és így együttesen többször voltak eredményesek, mint bármelyik másik egyesület, az ezüstérmes Groclin Grodzisk például csak 46 találatot szerzett – és ez volt a második legeredményesebb klub! Nem csoda, hogy mindkét focistának számtalan nyugat-európai kérője van, Zurawskit például a skót Celtic FC vinné.

Az ezüsérem végül a Grocliné lett, amelynek a téli szünetben még kétpontos volt a hátránya a Legia Warszawával szemben, azonban a varsóiak a tavaszi szezon elején produkáltak egy hat mérkőzésből álló nyeretlenségi szériát, míg ellenlábasuk a hajrában egymás után öt meccset nyert, köztük a Legia elleni rangadót is. Nem csoda, hogy a vezetőség egy évvel meghosszabbította a szlovák tréner, Dusan Radolsky szerződését. A Legiánál csak a védelem teljesítményével lehettek elégedettek, a varsói csapat ugyanis csupán 19 gólt kapott az idény során, de a támadórészleg elmaradt a várakozástól, a nagy reményekkel igazolt csatárok, mint Marek Saganowski és Piotr Wlodarczyk nem tudtak egyenletesen jó teljesítményt nyújtani.

A hátsó régiókban az Odra Wodzislaw drukkerei örülhettek a legjobban a liga azon döntésének, hogy a következő szezonban nem 14, hanem 16 csapat alkotja majd az élvonalat, hiszen ennek köszönhetően csak a Dospel Katowice búcsúzott az első osztálytól.

A bajnokság végeredménye

1. Wisla Kraków 26 19 5 2 70-23 62

2. Groclin Grodzisk 26 16 3 7 46-28 51

3. Legia Warszawa 26 13 8 5 42-19 47

4. Wisla Plock 26 12 5 9 35-30 41

5. Cracovia Kraków 26 12 4 10 37-29 40

6. Amica Wronki 26 10 8 8 29-28 38

7. Górnik Leczna 26 10 6 10 36-36 36

8. Lech Poznan 26 10 4 12 34-40 34

9. Pogon Szczecin 26 7 10 9 34-43 31

10. Polonia Warszawa 26 8 5 13 27-52 29

11. Górnik Zabrze 26 7 7 12 27-30 28

12. Zaglebie Lubin 26 6 10 10 31-41 28

13. Odra Wodzislaw 26 7 3 16 27-41 24

14. Dospel Katowice 26 4 4 18 23-58 16

A góllövőlista élmezőnye: 25 gólos: Frankowski (Wisla Kraków), 24 gólos: Zurawski (Wisla Kraków), 14 gólos: Saganowski (Legia Warszawa), 12 gólos: Bania (Cracovia Kraków), Jelen (Wisla Plock), 10 gólos: Slusarski (Groclin Grodzisk).

Luxemburg

A miniállamban az F91 Dudelange két év után visszaszerezte az elsőséget: a klub a kétezres évek elején egyeduralkodónak számított hazájában, egymás után három bajnoki címet is nyert, a legutóbbi két esztendőben azonban lecsúszott az elsőségről.

Tavaly nyáron aztán az egyesület elcsábította a bajnok Jeunesse Eschtől edzőjét, Michel Leflochmoant, akinek vezérletével a Dudelange visszatért az első helyre: az F91 már az alapszakaszt is megnyerte, a rájátszást pedig veretlenül abszolválta – a nagy rivális Etzella Ettelbruckkal ugyan mindkétszer döntetlent játszott a csapat, de a többi összecsapását megnyerte, a Jeunesse ellen például az utolsó játéknapon 7-1-re. A csapat legeredményesebb focistája a francia középpályás, Stéphane Martine volt, aki egymaga hússzor volt eredményes, de a gárdában egyébként is a gall labdarúgók vitték a prímet, ami nem csoda, hiszen a keretben összesen 13 francia szerepelt – több, mint luxemburgi.

A Victoria Rosport számára az idény egyértelműen sikeres volt, hiszen a klub története során először került be a felsőházba, a tavalyi negyedik CS Grevanmacher viszont a rájátszás bevezetése óta először szorult az alsóházba. Érdekesség még, hogy a következő szezonban egy új klub is szerepel majd az első osztályban, a négy fővárosi gárda, az Alliance 01, a Spora, az Union és az Avenir Beggen ugyanis fuzionál, és Racing Luxembourg néven szerepel majd.

Az alapszakasz végeredménye

1. F91 Dudelange 22 18 2 2 56-13 56

2. Etzella Ettelbruck 22 17 1 4 57-23 52

3. Jeunesse Esch 22 12 5 5 50-28 41

4. Victoria Rosport 22 12 5 5 43-33 41

5. CS Grevenmacher 22 9 5 8 40-27 32

6. Swift Hesperange 22 8 5 9 28-34 29

7. Alliance 01 Luxembourg 22 8 4 10 31-47 28

8. CS Pétange 22 8 3 11 38-34 27

9. FC Wiltz 71 22 8 1 13 25-37 25

10. Spora Luxembourg 22 5 3 14 24-54 18

11. Union Luxembourg 22 3 5 14 14-44 14

12. Avenir Beggen 22 2 5 15 20-52 11

A felsőház végeredménye

1. F91 Dudelange 28 22 4 2 74-15 70

2. Etzella Ettelbruck 28 20 4 4 68-29 64

3. Jeunesse Esch 28 13 6 9 58-45 45

4. Victoria Rosport 28 13 5 10 45-47 44

Az alsóház A csoportjának végeredménye

5. Alliance 01 Luxembourg 28 12 5 11 45-54 41

6. CS Grevenmacher 28 11 7 10 57-40 40

9. FC Wiltz 71 28 8 2 18 30-56 26

10. Union Luxembourg 28 6 7 15 26-53 25

Az alsóház B csoportjának végeredménye

7. Swift Hesperange 28 11 6 11 39-46 39

8. CS Pétange 28 10 5 13 50-45 35

11. Avenir Beggen 28 6 6 16 37-60 24

12. Spora Luxembourg 28 5 5 18 29-68 20

A góllövőlista élmezőnye: 24 gólos: Pupovac (Alliance 01 Luxembourg), 22 gólos: Huss (CS Grevenmacher), 20 gólos: Martine (F91 Dudelange).

Macedónia

A Rabotnicski Kometal veszített ugyan az ősszel összeszedett előnyéből, de így is meggyőző fölénnyel végzett az élen, és megszerezte fennállása első bajnoki címét (1980-ban Jugoszlávián belül a csapat megnyerte a macedón pontvadászatot, de az nem számított hivatalosnak, elvégre az ország legjobb csapatai a jugoszláv élvonalban szerepeltek).

Az együttesnek az őszi szezon után tíz pont volt a fórja a Vardar Szkopjéval szemben, és ez csak nagyon lassan csökkent, ráadásul a két gárda rangadója gól nélküli döntetlent hozott, és ezt követően a Vardar kissé visszaesett, amivel el is dőlt a versenyfutás. A Rabotnicski végül négy fordulóval a bajnokság vége előtt biztosította be címét, és ezt követően már azt is megengedhette magának, hogy kiengedjen, így utolsó négy mérkőzéséből mindössze egyet nyert meg, és a legutolsó játéknapon 3-1-re kikapott a Vardartól. Ennek azonban nem volt sok jelentősége, és a Kometal még ezzel együtt is a bajnokság legjobb védelmével büszkélkedhetett, 33 találkozón a csapat mindössze 23 gólt kapott.

A Vardarnál a szezon közben nagy változások voltak: a klub a téli szünetben eladta a tavaly az év játékosának választott Alekszandar Vaszovszkit az Eintracht Frankfurtnak, a csapatkapitány Nikola Gjosevszkit pedig az FK Austria Wiennek, és bár négy új futballista is érkezett, a két kulcsember elvesztését nem tudta megfelelően pótolni a gárda. A kispadon is új szakember ült az idén Vujadin Sztanojkovics személyében, de ő csak annyit ért el, hogy az idény végére a Rabotnicskivel szembeni különbség elviselhetővé csökkent. A címvédő Pobeda Prilepnek meg kellett elégednie a harmadik hellyel, de még mindig jobban járt, mint az 1998 és 2001 között három bajnoki címet szerzett Szloga Jugomagnat, amely kiesett a legjobbak közül.

A bajnokság végeredménye

1. Rabotnicski Kometal 33 25 3 5 66-23 78

2. Vardar Szkopje 33 22 6 5 68-34 72

3. Pobeda Prilep 33 16 7 10 59-49 55

4. Szileksz Kratovo 33 15 6 12 56-37 51

5. Skendija Tetovo 33 15 5 13 59-40 50

6. Baskimi Kumanovo 33 14 7 12 53-47 49

7. Belaszica Strumica 33 14 6 13 53-47 48

8. Bregalnica Stip 33 14 6 13 55-60 48

9. Cementarnica Szkopje 33 13 7 13 54-50 43

10. Madzsari Szolidarnoszt 33 12 5 16 35-46 41

11. Szloga Jugomagnat 33 5 2 26 37-80 17

12. Napredok Kicsevo 33 1 4 28 17-99 7

A góllövőlista élmezőnye: 25 gólos: Sztevica (Szileksz Kratovo), 21 gólos: Sztojanovszki (Belaszica Strumica), 18 gólos: Oliveira (Vardar Szkopje).

Málta

A Sliema Wanderers lassan egyeduralkodóvá válik a szigetországban, hiszen sorozatban már harmadszor nyerte meg a bajnoki címet, igaz, ezúttal a Birkirkara FC meglehetősen szorossá tette a küzdelmet.

Pedig az ezüstérmes csapat az alapszakasz végén még csak a negyedik pozíciót foglalta el, a playoffban azonban veretlen maradt, és a legtöbb pontot szerezte a rájátszásban. Ahhoz sem kellett volna sok, hogy meg is előzze a Sliemát, hiszen a két csapat bajnokiján a Wanderers csak a hosszabbításban egyenlített – ha azt a 90 percet a Birkirkara megnyerte volna, akkor az aranyérem is az övé. Hazai pályán az ezüstérmes ugyan legyőzte a Sliemát, de a bajnokcsapatnak ez volt az egyetlen veresége a playoffban, és mivel a Valletta FC és a Hibernians túl sok pontot veszített, a címvédő megint az élen végzett.

Különösen nagy siker volt ez az aranyérem a Wanderers trénere, Edward Aquilina számára, aki sorozatban ötödször nyert bajnokságot, hiszen a Sliema előtt kétszer a Valletta FC-vel végzett az élen. A Birkirkara a kupa megnyerésével vigasztalódhatott, a bajnokság ezüstérmese a sorozat elődöntőjében éppen a Sliemát verte, a fináléban pedig a Msida St. Josephet győzte le 2-1-re, és ezzel négy év alatt harmadszor hódította el a trófeát.

Az alapszakasz végeredménye

1. Sliema Wanderers 18 13 3 2 33-15 42

2. Valletta FC 18 11 3 4 42-26 36

3. Hibernians FC 18 10 6 2 34-22 36

4. Birkirkara FC 18 9 5 4 44-25 32

5. Marsaxlokk FC 18 7 5 6 32-23 26

6. Floriana FC 18 6 6 6 21-22 24

7. Pieta Hotspurs 18 5 4 9 34-33 19

8. Msida St. Joseph * 18 4 6 8 27-34 16

9. St. Patrick FC 18 2 3 13 17-45 9

10. Lija Athletic 18 2 1 15 10-49 7

* a Msida St. Josephtől két pontot levontak

A felsőház végeredménye

1. Sliema Wanderers 28 18 7 3 47-23 40

2. Birkirkara FC 28 15 9 4 69-36 38

3. Hibernians FC 28 14 11 3 49-32 35

4. Valletta FC 28 16 4 8 57-41 34

5. Marsaxlokk FC 28 8 6 14 41-47 17

6. Floriana FC 28 7 7 14 28-39 16

Az alsóház végeredménye

7. Pieta Hotspurs 24 8 5 11 44-38 20

8. Msida St. Joseph 24 7 8 9 38-41 19

9. St. Patrick FC 24 5 3 16 27-56 14

10. Lija Athletic 24 3 2 19 13-60 8

A góllövőlista élmezőnye: 21 gólos: Cohen (Hibernians FC), 20 gólos: Woods (Pieta Hotspurs, Sliema Wanderers), 14 gólos: Mi. Galea (Birkirkara FC).

Moldova

Ahogyan korábban a Zimbru Chisinau, úgy most a Seriff Tiraspol tűnik legyőzhetetlennek a moldávoknál, a klub ugyanis sorozatban ötödik bajnoki címét szerezte meg, ráadásul meglehetősen nagy fölénnyel.

A gárda már fél távnál is tíz ponttal vezetett a Nistru Otaci előtt, de erre a tavasszal még rátett hategységnyit, annak ellenére, hogy a bajnokság második felében elveszítette a veretlenségét. Ez persze annak is köszönhető volt, hogy a téli szünetben három alapember is távozott a klubtól, köztük az egykoron a Ferencvárosban nevelkedett Szergej Kuznyecov, de a Nistrutól is elment két futballista. Egyedül a Zimbru tudott erősíteni a télen, az eredményein azonban ez nem nagyon látszott meg, a Bölények a harmadik helyről egészen az ötödik pozícióig estek vissza – viszont júniusban le tudták győzni a Seriffet, ami rajtuk kívül csak az FC Tiraspolnak sikeredett.

A bajnokcsapat egyébként három körrel a zárás előtt biztosította be az aranyérmet, és elsőségéhez semmi kétség nem férhetett: a csapat szerezte a legtöbb és kapta a legkevesebb gólt, arról nem is beszélve, hogy csatára, a román a Razvan Cocis bemutatkozhatott hazája válogatottjában. A moldáv bajnokság legnagyobb szenzációját azonban nem a bajnokcsapat valamelyik tagja okozta, hanem a középmezőny végén szerepelt Tiligul-Tiras Tiraspol, amely a télen hazacsábította az egykori szovjet válogatott, ám moldáv származású Igor Dobrovolszkijt, aki a játékos-edző szerepkörét töltötte be, és pár találkozón ennek megfelelően pályára is lépett.

A bajnokság végeredménye

1. Seriff Tiraspol 28 22 4 2 54-12 70

2. Nistru Otaci 28 17 3 8 51-27 54

3. Dacia Chisinau 28 14 3 11 38-31 45

4. FC Tiraspol 28 12 8 8 41-23 44

5. Zimbru Chisinau 28 12 7 9 29-15 43

6. Tiligul-Tiras Tiraspol 28 11 8 9 32-27 41

7. Unisport-Auto Chisinau 28 3 5 20 16-51 14

8. Steaua Chisinau 28 – 4 24 8-83 4

A góllövőlista élcsoportja: 16 gólos: Lichioiu (Nistru Otaci), 14 gólos: Nesteruc (FC Tiraspol), 12 gólos: Cocis (Seriff Tiraspol), 10 gólos: Japalau (Dacia Chisinau).

Portugália

Minden idők egyik legizgalmasabb portugál pontvadászata a Benfica győzelmével ért véget: a lisszaboniak az utolsó előtti fordulóban megnyerték a Sporting CP elleni városi rangadót, és ezzel hárompontos előnyre tettek szert, amit már nem is adtak le.

Míg az elmúlt években valamelyik klub rendre korán elhúzott a mezőnytől (így a portugál futballdrukkerek már hetekkel a zárás előtt tudták, ki nyeri a bajnokságot), addig a jelenlegi pontvadászat elképesztően izgalmasan alakult. A négy „nagycsapat”, vagyis a Benfica, a Sporting CP, az FC Porto és a Boavista FC mellett még a Sporting Braga is szinte végig versenyben volt az aranyéremért, ám az utolsó előtti játéknapra a küzdelem háromfőssé „szelídült”. Két mérkőzéssel a bajnokság vége előtt a Benfica és a Sporting azonos pontszámmal állt az élen, mögöttük pedig az FC Porto következett háromegységnyivel lemaradva – ez alapján látszólag a Sárkányoknak kevés esélyük volt, ám a két lisszaboni rivális éppen egymás ellen lépett pályára a 33. fordulóban. Ezt a meccset a Benfica a brazil középhátvéd, Luisao fejesével 1-0-ra megnyerte, és ennek köszönhetően megszerezte az aranyérmet.

A lisszaboni Sasok így 11 esztendő elteltével nyertek ismét bajnoki címet, nem csoda, hogy hatalmas volt az öröm a klub háza táján, azonban ez az eufória sem tudta meggyőzni a trénert, Giovanni Trapattonit arról, hogy maradjon az egyesületnél. Az olasz szakember csak nehezen fogadtatta el az idény során a szurkolókkal, hogy kissé defenzívebb felfogásban játszik a csapat – az esetek többségében a Benfica csak egy előretolt ékkel szerepelt, igaz, a középpályán több offenzív focista is játszott, és a bajnoknál csak a Sporting CP ért el több találatot.

Míg a két lisszaboni gárda elsősorban a támadórészlegre támaszkodott, addig az FC Portónak a védelme emelkedett ki, és a Sárkányok végül megszerezték az ezüstérmet, ami kisebb csoda volt, figyelembe véve, hogy az idény során három edző is tevékenykedett a csapatnál. José Mourinho utódját meglehetősen kapkodva keresték: először az olasz Luigi del Nerit nevezték ki a kispadra, aki azonban még a bajnokság kezdete előtt távozott, majd a spanyol Víctor Fernández következett, de az idény végén már José Couceiro ült a kispadon – a következő szezonban pedig a holland Co Adriaanse irányítja majd a csapatot.

A bajnokság végeredménye

1. Benfica 34 19 8 7 51-31 65

2. FC Porto 34 17 11 6 38-26 62

3. Sporting CP 34 18 7 9 66-36 61

4. Sporting Braga 34 16 10 8 45-28 58

5. Vitória Guimaraes 34 15 9 10 38-29 54

6. Boavista FC 34 13 11 10 38-43 50

7. CS Marítimo 34 12 13 9 38-32 49

8. Rio Ave 34 10 17 7 35-35 47

9. Belenenses 34 13 7 14 38-34 46

10. Vitória Setúbal 34 11 11 12 46-45 44

11. Penafiel 34 13 4 17 38-53 43

12. CD Nacional 34 12 5 17 46-48 41

13. Gil Vicente 34 11 7 16 34-40 40

14. Uniao Leiria 34 8 14 12 28-36 38

15. Académica Coimbra 34 9 11 14 28-41 38

16. Moreirense FC 34 7 13 14 30-43 34

17. Estoril 34 8 6 20 38-55 30

18. SC Beira Mar 34 6 12 16 30-56 30

A góllövőlista élmezőnye: 25 gólos: Liedson (Sporting CP), 15 gólos: Simao Sabrosa (Benfica), Joao Tomás (Sporting Braga), 13 gólos: Wesley (Penafiel), 12 gólos: Antchouet (Belenenses), 11 gólos: Meyong (Vitória Setúbal), McCarthy (FC Porto), 10 gólos: Roberto (Penafiel), Zé Manel (Boavista).

Románia

Április végén még úgy tűnt, hogy a Steaua Bucuresti gond nélkül nyeri meg a román pontvadászatot, hiszen a fővárosi együttes hat ponttal vezette a tabellát. Elég volt azonban egy kisebb hullámvölgy ahhoz, hogy az előny egy pontra csökkenjen, és a klub elnöke, Gigi Becali rögtön menesztette is a szakembert, az olasz Walter Zengát.

A volt talján válogatott kapussal a kispadon az egykori BEK-győztes remekül szerepelt, hiszen nemcsak a bajnokságban menetelt az aranyérem felé, hanem az UEFA-kupában is felülmúlta a várakozásokat azzal, hogy bejutott a legjobb nyolc közé, menet közben kiverve a címvédő Valencia CF-et is. A következő körben azonban a szintén spanyol Villarreal CF búcsúztatta a román gárdát a nemzetközi sorozatból, és a jelek szerint ez megtörte az együttes lendületét. A 21. fordulót követően ugyanis a bajnokságban sorra érték a kínos vereségek a bukarestieket: a Farul Constanta elleni 1-0-s zakót követően a Sportul Studentescet ugyan hasonló arányban megverték, de ezt követően csak egy gól nélküli döntetlenre voltak képesek a Poli Unirea Iasi otthonában, majd 1-0-ra kikaptak az Otelul Galatitól.

Az FCM Bacau elleni 1-0-s győzelem némi reményt adhatott arra, hogy a gárda végre véget vet ennek a rossz sorozatnak, de a hétközi fordulóban a szintén bukaresti FC Nationaltól megint vereséget szenvedett az együttes, amely hat mérkőzésen mindössze két gólt ért el. Ezzel együtt kevesen gondolták volna, hogy a román labdarúgás teljhatalmú urának tartott tulajdonos és elnök, Gigi Becali a szakvezető menesztése mellett dönt, azonban így történt: az olasz tréner vehette kalapját. A kispadra a sportigazgatót, Dumitru Dumitriut nevezték ki, akinek segítője a csapatkapitány és Zenga mellett pályaedzőként is tevékenykedett Dorinel Munteanu, illetve a rutinos középpályás, Florentin Dumitru lett.

Irányításukkal megszakadt a nyeretlenségi sorozat, és előbb az FCM Bacaut, majd az FC Brasovot is legyőzte a gárda, ám mivel a Dinamo sem botlott, az elsőség sorsa csak az utolsó fordulóban dőlt el, amikor a Steaua legyőzte a Politechnica Timisoarát, és ezzel az egykori BEK-győztes megszerezte története 22. bajnoki címét – a csapat utoljára 2001-ben nyert aranyérmet. A drukkerek nem feledkeztek meg Zengáról sem; az utolsó mérkőzésen kifeszítettek egy transzparenst, amelyen a következő volt olvasható: „Walter, ez az aranyérem a tiéd is.”

A bajnokság végeredménye

1. Steaua Bucuresti 30 19 6 5 47-18 63

2. Dinamo Bucuresti 30 20 2 8 60-30 62

3. Rapid Bucuresti 30 16 9 5 51-27 57

4. FC National 30 17 6 7 50-33 57

5. Farul Constanta 30 15 7 8 42-28 52

6. Sportul Studentesc 30 12 9 9 37-27 45

7. Politechnica Timisoara 30 13 6 11 37-34 45

8. Otelul Galati 30 12 4 14 31-32 40

9. Poli Unirea Iasi 30 10 8 12 28-41 38

10. Arges Pitesti 30 8 12 10 32-37 36

11. CFR Cluj 30 9 9 12 33-44 36

12. FCM Bacau 30 8 9 13 20-28 33

13. Gloria Bistrita 30 9 5 16 38-46 32

14. Apulum Alba Iulia 30 6 8 16 28-62 26

15. FC Brasov 30 5 6 19 28-45 21

16. Universitatea Craiova 30 4 8 18 24-54 20

A góllövőlista élmezőnye: 21 gólos: Niculescu (Dinamo Bucuresti), 20 gólos: Bucur (Sportul Studentesc), 14 gólos: Niculae (Rapid Bucuresti), 13 gólos: Iacob (Otelul Galati), 12 gólos: Coroian (Gloria Bistrita), Caramarin (FC National, Politechnica Timisoara).

San Marino

A miniállamban meglehetősen furcsa bajnoki kiírás szerint rendezik a küzdelmeket: az alapszakaszban még nincsen semmi rendkívüli, mindkét csoportból az első három helyezett kerül be a playoffba, a bonyodalmak csak ezután kezdődnek. A rájátszásban ugyanis két vereség kell a kieséshez, vagy ha másképpen fogalmazunk, van egy vigaszág is, a harmadik körben az első két forduló vesztesei csapnak össze.

A Virtus és az SS Murata így jutott be a negyedik fordulóba, ahol azonban előbbi gárda megint vereséget szenvedett, és ezzel immár végképp búcsúzott, az SP Libertas azonban hiába kapott ki az SP Domagnanótól, volt még egy próbálkozása, az elődöntőben éppen a Murata ellen játszhatott, amely tizenegyesekkel jobbnak bizonyult, és így bekerült a fináléba, ahol a Domagnano volt az ellenfele. A döntőbe jutáshoz a Domagnanónak csak kétszer, a Muratának viszont négyszer kellett pályára lépnie a playoffban!

Ezek után már senki sem lepődött volna meg, ha a finálét a utóbbi gárda nyeri meg, de nem így történt, a bajnoki cím a Domagnanóé lett – a klub az elmúlt négy évben háromszor végzett az élen, és tavaly is csak tizenegyesekkel kapott ki a fináléban.

Az A csoport végeredménye

1. SP Tre Penne 20 14 2 4 43-23 44

2. SS Murata 20 11 6 3 39-23 39

3. Tre Fiori 20 10 4 6 38-24 34

4. Pennarossa 20 9 7 4 40-26 34

5. SP La Fiorita 20 6 7 7 27-28 25

6. SP Cailungo 20 4 5 11 27-42 17

7. Cosmos 20 1 2 17 16-71 5

A B csoport végeredménye

1. SP Libertas 21 15 3 3 46-22 48

2. SP Domagnano 21 11 7 3 50-25 40

3. Virtus 21 11 4 6 37-22 37

4. SC Faetano 21 9 6 6 42-27 33

5. Juvenes/Dogana 21 9 6 6 35-22 33

6. SS Folgore/Falciano 21 4 6 11 26-40 18

7. Montevito 21 3 6 12 22-40 15

8. SS San Giovanni 21 1 1 19 16-69 4

A góllövőlista élmezőnye: 19 gólos: Pazzaglia (Montevito), 17 gólos: Shabani (SC Faetano), 16 gólos: Bartoli (Virtus), 15 gólos: Casadei (SP Domagnano), 14 gólos: Di Giuli (SP Tre Penne).

Bajnoki döntő:

SP Domagnano – SS Murata 2-1

gól: Casadei (51.), Fambri (74.), illetve Cecchini (57.).

Skócia

Szokás szerint ebben a szezonban is a két glasgow-i óriás, a Celtic FC és a Rangers FC versengett az aranyéremért, és a küzdelem az utolsó játéknapon dőlt el, mégpedig drámai körülmények között. A forduló előtt még a Celtic állt az élen kétpontos előnnyel, ám a Kelták hiába vezettek a Motherwell FC ellen még a 88. percben is, a hajrában elveszítették a mérkőzést és így a bajnokságot is.

Skóciában utoljára 1985-ben fordult elő, hogy ne az Old Firm valamelyik tagja nyerje az aranyérmet (akkor az Alex Ferguson által irányított Aberdeen FC végzett az élen), és természetesen az idén is a két glasgow-i klub küzdött az elsőségért, azonban az utolsó fordulókban úgy tűnt, mintha egyik csapat sem akarná megnyerni a bajnokságot. Ez persze nyilván nem így volt, de amikor valamelyik gárdának esélye lett volna arra, hogy tetemes előnyre tegyen szert, váratlanul pontot veszített, így aztán hol a Celtic FC, hol pedig a Rangers FC állt az élen. A bajnokság hajrájában aztán a jelek arra mutattak, hogy a Kelták kerülnek ki győztesen ebből a furcsa versenyfutásból, hiszen a záró forduló előtt kétpontos előnyre tettek szert ősi riválisuk előtt, vagyis „mindössze” annyi lett volna a dolguk, hogy legyőzzék a Motherwell FC-t.

A Rangers mindenesetre hozta a maga összecsapását a Hibernian FC ellen, szurkolói pedig eközben fél füllel a rádióra tapadtak, hogy onnan értesüljenek a Celtic mérkőzésének eredményéről, és eleinte nem jó híreket kaptak. A Kelták ugyanis gyorsan vezetést szereztek a Motherwell ellenében, de az utolsó tíz percben már semmit sem kockáztattak, csak a védekezéssel törődtek. Éppen ez lett azonban a vesztük, mert túlságosan is magukra húzták ellenfelüket, amelyből az ausztrál csatár, Scott McDonald egy látványos, ollózó mozdulattal a 88. percben egyenlített! Rögtön sürgős lett a Celticnek, azonban a fejetlen rohanásnak az lett a következménye, hogy két perccel később McDonald megint betalált, letargiába döntve a Kelták híveit.

Jól jellemzi egyébként a két gárda versenyfutásának szorosságát, hogy a skót bajnokság történetében először két játékos megosztva kapta a legjobb futballistának járó díjat: az újságírók nem tudtak dönteni a celtices John Hartson és a rangerses Fernando Ricksen között – két aranyérmet azonban nem lehetett osztani…

Az alapszakasz végeredménye

1. Celtic FC 33 27 2 4 77-28 83

2. Rangers FC 33 25 6 2 67-17 81

3. Hibernian FC 33 17 5 11 56-49 56

4. Aberdeen FC 33 15 7 11 38-33 52

5. Hearts FC 33 13 9 11 39-33 48

6. Motherwell FC 33 12 7 14 41-41 43

7. Inverness Caledonian 33 11 9 13 39-42 42

8. Kilmarnock FC 33 11 3 19 39-53 36

9. Dundee FC 33 8 7 18 34-61 31

10. Dundee United 33 6 10 17 36-55 28

11. Dunfermline Athletic 33 6 9 18 28-54 27

12. Livingston FC 33 7 6 20 29-57 27

A felsőház végeredménye

1. Rangers FC 38 29 6 3 78-22 93

2. Celtic FC 38 30 2 6 85-35 92

3. Hibernian FC 38 18 7 13 64-57 61

4. Aberdeen FC 38 18 7 13 44-39 61

5. Hearts FC 38 13 11 14 43-41 50

6. Motherwell FC 38 13 9 16 46-49 48

Az alsóház végeredménye

7. Kilmarnock FC 38 15 4 19 48-55 49

8. Inverness Caledonian 38 11 11 16 41-47 44

9. Dundee United 38 8 12 18 41-59 36

10. Livingston FC 38 9 8 21 34-61 35

11. Dunfermline Athletic 38 8 10 20 34-60 34

12. Dundee FC 38 8 9 21 37-71 33

A góllövőlista élmezőnye: 25 gólos: Hartson (Celtic FC), 20 gólos: Riordan (Hibernian FC), 19 gólos: Novo (Rangers FC), 18 gólos: Prso (Rangers FC), 17 gólos: Boyd (Kilmarnock FC), 15 gólos: McDonald (Motherwell FC), 14 gólos: O”Connor (Hibernian FC).

Svájc

A helvéteknél tíz klub kezdte a bajnokságot, de csak kilenc fejezte be, hiszen az augusztusban még az UEFA-kupában az Újpest FC ellen szerepelt (és kiesett) Servette FC a téli szünetben csődbe jutott és kizárták az élvonalból – a klub valószínűleg a harmadik vonalban szerepelhet majd a következő pontvadászatban.

Ennek a bajnoki cím szempontjából azonban nem sok jelentősége volt, elvégre az FC Basel magabiztosan gyűjtötte be az aranyérmet, a téli szünetben meglévő hétpontos előnyére további hármat „rápakolva”. Pedig a tavaszi szezon elején az FC Thun egy pontra megközelítette a listavezetőt, ami persze annak is köszönhető volt, hogy a bázeliek már a második idei fordulóban szabadnaposak voltak. Amikor azonban a 23. fordulóban a két együttes rangadóján a Thun 3-0-ra legyőzte riválisát, a különbség végérvényesen egypontnyira csökkent, és akkor úgy tűnt, hogy a bajnoki hajrá izgalmas lesz. Hogy nem így történt, azt a Basel a Grasshopper-Clubnak köszönhette, a Szöcskék ugyanis előbb 1-0-ra, majd 5-2-re megverték a Thunt, és az így összeszedett hátrányt a klub már nem tudta behozni. A thuniak még így is tíz pontot vertek a GC-re, azonban az elsőségről is éppen ennyivel maradtak le.

A Baselt elsősorban az argentin futballisták „repítették”: a csatár Cristián Giménez 27 találatot ért el, amivel gólkirály lett, Matías Delgado 11 gólja mellett tíz gólpasszt is adott, és az ezúttal kissé gyengébb teljesítményt nyújtott Julio Hernán Rossi is jó volt hat találatra és 12 asszisztra, César Carignano pedig hét találatot és négy gólpasszt könyvelhetett el – a négy argentin tehát összesen 51-szer „köszönt be”. A Thunnál a svájci Mauro Lustrinelli volt a fő gólvágó, de a brazil Gelson (akit idény közben vettek meg a másodosztályú Bellinzonától) fél szezon alatt is 11 találatot ért el. A Servette kizárása miatt az élvonalból egyetlen gárda sem esett ki közvetlenül, az FC Schaffhausen osztályozót játszott az FC Vaduzzal, és a liechtensteini együttes nem tudta kiharcolni a feljutást.

A bajnokság végeredménye

1. FC Basel 34 21 7 6 81-45 70

2. FC Thun 34 18 6 10 69-42 60

3. Grasshopper-Club 34 12 14 8 51-50 50

4. Young Boys 34 12 13 9 60-52 49

5. FC Zürich 34 13 9 12 55-57 48

6. Neuchatel Xamax 34 10 8 16 36-48 38

7. FC St. Gallen 34 8 12 14 51-60 36

8. FC Aarau 34 7 11 16 42-64 32

9. FC Schaffhausen 34 7 11 16 36-59 32

A góllövőlista élmezőnye: 27 gólos: Giménez (FC Basel), 20 gólos: Lustrinelli (FC Thun), 15 gólos: Chapuisat (Young Boys), 13 gólos: Neri (Young Boys), 12 gólos: Häberli (Young Boys), 11 gólos: Gelson (FC Thun), A. Keita (FC Zürich), M”Futi (Neuchatel Xamax), Delgado (FC Basel).

Szerbia és Montenegró

A Crvena Zvezda és a Partizan Beograd a jelenlegi pontvadászatban is kiemelkedett a mezőnyből – az egykori Jugoszlávia szétesése óta mindössze kétszer fordult elő, hogy nem ez a két együttes végzett az első két helyen a pontvadászatban (az Obilics egyszer bajnok, egyszer pedig ezüstérmes lett).

A 2004-2005-ös szezon elején a Zvezda például rengeteg problémával küszködött, edző- és elnökváltás is történt a klubnál, mégis nagy fölénnyel állt a második helyen a két csapat tavaszi rangadója előtt, 13 ponttal megelőzve a harmadik pozíciót elfoglalt Zeta Golubovcit. A Vörös Csillag addig mindössze egyetlen vereséget szenvedett az idényben (még az első fordulóban kapott ki a Borac Csacsaktól), de a Partizan még ennél is jobban szerepelt, elvégre a gárda 23 forduló után veretlenül állt az élen, sőt pontot is csak kétszer veszített, amelynek köszönhetően öt ponttal előzte meg ősi riválisát.

Nem csoda, hogy a Zvezda számára a derbin csak a győzelem lett volna az elfogadható, és ezzel a csapat edzője, Ratko Dosztanics is tisztában volt, aki azt nyilatkozta, hogy fiainak mindenképpen nyerniük kell – a másik oldalon viszont már egy döntetlennel is elégedettek lettek volna. Annál is inkább, mert a Partizan mérlege meglehetősen gyászos a Zvezda vendégeként: 1947 óta a 61 összecsapásból csak tízet tudott megnyerni a Crvena otthonában, ráadásul utoljára 2000 áprilisában volt képes gólt szerezni riválisa stadionjában, utolsó idegenbeli győzelmét pedig 1996-ban könyvelhette el.

A találkozóra több mint harmincezen látogattak ki (a szerb bajnokságban a mérkőzések átlagnézőszáma 1500 fő körüli), és a hazai fanatikusok elsősorban a Nikola Zigics-Marko Pantelics csatárduóban bíztak, amely a fordulóig összesen 31 gólt ért el. Nos, a drukkereknek nem is kellett csalódniuk, mert 12 perc elteltével Zigics visszafejelt egy labdát, és az érkező Pantelics a tizenhatoson belülről laposan a hálóba bombázott, a Zvezda előnye azonban nem tartott sokáig, mert szűk tíz perccel később a vendégek az előrehúzódott középhátvéd, Nenad Djordjevics fejesével egyenlítettek, és a találkozó hátralévő részében inkább a Partizan futballozott fölényben. Újabb gól ugyan nem született, de az 1-1-es végeredmény tökéletesen megfelelt a vendégeknek, akiknek így megmaradt az ötpontos előnyük, és innen már lehetetlen volt elveszíteniük az aranyérmet. A Partizan ráadásul a végén sem engedett ki, és veretlenül zárta az idényt, amit a 2004-2005-ös szezonban egyetlen más gárda sem mondhatott el magáról Európában.

A bajnokság végeredménye

1. Partizan Beograd 30 25 5 – 81-20 80

2. Crvena Zvezda 30 23 5 2 66-18 74

3. Zeta Golubovci 30 18 5 7 52-30 59

4. OFK Beograd 30 16 2 12 51-36 50

5. FK Zemun 30 12 7 11 31-34 43

6. Buducsnoszt Podgorica 30 12 5 13 37-37 41

7. Hajduk Kula 30 10 9 11 34-37 39

8. Vojvodina 30 10 8 12 31-37 38

9. Zseleznik Beograd 30 11 5 14 38-45 38

10. FK Szmederevo 30 9 10 11 28-36 37

11. Obilics 30 10 6 14 35-47 36

12. Radnicski Beograd 30 10 5 15 33-38 35

13. Borac Csacsak 30 9 7 14 34-44 34

14. Csukaricski Beograd 30 8 8 14 32-41 32

15. Szutjeszka Niksics 30 5 7 18 21-48 22

16. Hajduk Beograd 30 2 6 22 20-76 12

A góllövőlista élmezőnye: 21 gólos: Pantelics (Crvena Zvezda), 16 gólos: Sztojanovics (Borac Csacsak), Sz. Ilics (Partizan Beograd), 15 gólos: Zigics (Crvena Zvezda), 12 gólos: Trajkovics (Zeta Golubovci), Purovics (Buducsnoszt Podgorica).

Szlovákia

Északi szomszédunknál megszakadt az MSK Zilina sorozata, a zsolnaiak ugyanis három év után kénytelenek voltak másnak átengedni a bajnoki címet, bár az ezüstérem miatt egyáltalán nem kell szégyenkezniük. Az elsőséget végül egy olyan klub gyűjtötte be, amely korábban sohasem végzett az élen: az Artmedia Petrzalka a dobogón is csak egyszer szerepelt, két évvel ezelőtt a második helyet szerezte meg.

A Pozsony egyik külvárosában található egyesület sohasem számított az élcsapatok közé Szlovákiában, most viszont fennállása legnagyobb sikerét érte el. Az Artmedia a tavaszi szezont egy 12 mérkőzésből álló veretlenségi sorozattal nyitotta, de a címvédő tartani tudta a lépést vele, így a május elején sorra került rangadónak különösen nagy jelentősége volt. A mérkőzés gól nélküli döntetlent hozott, és innen kezdve a zsolnaiak már csak abban bízhattak, hogy vetélytársuk esetleg megbotlik – a Petrzalka azonban nem tette meg ezt a szívességet, sőt az együttes egész tavasszal veretlen maradt, utolsó vereségét még októberben szenvedte el. A bajnokcsapat tavaszi menetelésének egyik fő letéteményese az utánpótlás-válogatott csatár, Filip Sebo volt, aki összesen 22 találatot szerzett, és ezzel elhódította a gólkirályi címet – pedig az ősszel csak négyszer volt eredményes, az utolsó 11 fordulóban azonban 18 találatot ért el!

Az Artmedia bajnoki címe mellett az Inter Bratislava kiesése jelenthetett volna még nagy szenzációt, de a patinás pozsonyi együttes végül megmenekült, köszönhetően annak, hogy a hajrában meglepően jól szerepelt, míg fő vetélytársa, a Rimavská Sobota produkált egy hét mérkőzésből álló vereségsorozatot. Az Inter tehát bennmaradt az élvonalban, a tavaly kiesett Slovan viszont nem tudott visszakerülni a legjobbak közé, a sokszoros szlovák bajnokcsapat csak harmadik lett a másodosztályban.

A bajnokság végeredménye

1. Artmedia Petrzalka 36 20 12 4 64-28 72

2. MSK Zilina 36 19 8 9 73-34 65

3. Dukla Banská Bystrica 36 13 13 10 45-38 52

4. ZTS Dubnica 36 13 12 11 42-43 51

5. Spartak Trnava 36 12 10 14 39-37 46

6. Matador Púchov 36 12 10 14 31-43 46

7. MFK Ruzomberok 36 11 10 15 50-57 43

8. AS Trencín 36 12 7 17 36-50 43

9. Inter Bratislava 36 9 11 16 37-60 38

10. Rimavská Sobota 36 7 11 18 30-57 32

A góllövőlista élmezőnye: 22 gólos: Sebo (Artmedia Petrzalka), 18 gólos: Bartos (MSK Zilina), 14 gólos: Jakubko (Dukla Banská Bystrica), 13 gólos: Sesták (MSK Zilina), 12 gólos: Halenár (Inter Bratislava), Semeník (Dukla Banská Bystrica).

Szlovénia

A HIT Nova Goricának sikerült megvédenie bajnoki címét, mégpedig meglehetősen simán, hiszen az első helye tulajdonképpen egyetlen pillanatig sem forgott veszélyben. Volt olyan időszak, amikor az együttes előnye 14 pont volt a második helyezettel szemben, és bár ez a bajnokság végére a felére csökkent, ezen a klubnál különösebben nem mérgelődtek.

A HIT aranyérme már csak azért is meggyőző, mert az egyesület a téli szünetben eladta első számú csatárát, Aleksandar Rodicot az angol Portsmouth FC-nek, a csapatkapitány Miran Srebrenic pedig sérülés miatt dőlt ki a sorból, de ez sem vetette vissza jelentősen a gárdát. A csapat végül négy fordulóval a zárás előtt biztosította be az aranyérmet, de ezt követően sem engedett ki, hiszen a bajnokság hajrájában is veretlen maradt. A sikert a helyi szakírók elsősorban az olasz tréner, Pavel Pinni érdemének tekintik, akinek sikerült sztárok nélküli, valódi csapatot kialakítania, amely Rodic kivételével két éve szinte változatlan összetételben szerepel.

Az ezüstérmes NK Domzale számára a második hely nagy sikernek számít, hiszen a klub korábban sohasem végzett ilyen előkelő helyen a pontvadászatban, és a második pozíciónak köszönhetően kiléphet a nemzetközi porondra. A Publikum Celje a kupa megnyerésével vigasztalódhatott, a korábbi egyeduralkodó Maribor Pivovarna Laskónak azonban ez sem maradt, a hétszeres bajnokcsapat ráadásul még a felsőházba sem fért be. Ez már csak azért is érdekes, mert azt már az idény közben tudni lehetett, hogy az Olimpija Ljubljana a következő szezonra nem kapja meg az élvonalbeli induláshoz szükséges licencet, ám ennek ellenére nem zárták ki a bajnokságból.

Az alapszakasz végeredménye

1. HIT Nova Gorica 22 14 5 3 39-20 47

2. Publikum Celje 22 11 4 7 33-18 37

3. Primorje Ajdovscina 22 10 5 7 28-20 35

4. Olimpija Ljubljana 22 10 5 7 28-26 35

5. NK Domzale 22 9 6 7 33-27 33

6. Maribor Pivovarna Lasko 22 9 5 8 30-27 32

7. Drava 22 9 5 8 27-27 32

8. NK Ljubljana 22 7 8 7 30-32 29

9. Mura Murska Sobota 22 7 7 8 31-28 28

10. Bela Krajina 22 5 6 11 20-39 21

11. FC Koper 22 4 7 11 20-30 19

12. Zagorje 22 2 7 13 11-36 13

A felsőház végeredménye

1. HIT Nova Gorica 32 18 11 3 49-23 65

2. NK Domzale 32 14 10 8 48-36 52

3. Publikum Celje 32 16 4 12 47-28 52

4. Primorje Ajdovscina 32 12 10 10 37-30 46

5. Drava 32 12 10 10 40-36 46

6. Olimpija Ljubljana 32 10 7 15 34-52 37

Az alsóház végeredménye

7. Maribor Pivovarna Lasko 32 15 6 11 47-36 51

8. Mura Murska Sobota 32 11 11 10 43-38 44

9. NK Ljubljana 32 10 12 10 38-43 42

10. Bela Krajina 32 9 10 13 31-44 37

11. FC Koper 32 9 9 14 38-41 36

12. Zagorje 32 2 8 22 17-62 14

A góllövőlista élmezőnye: 18 gólos: Bozgo (Maribor Pivovarna Lasko), 14 gólos: Ranic (HIT Nova Gorica), 13 gólos: Djuric (NK Koper), Zilics (Drava), 10 gólos: Cimirotic (Olimpija Ljubljana), Ekpoki (NK Ljubljana), Rakovic (Mura Murska Sobota), Stevanovic, Dvorancic (NK Domzale), Zezelj (Primorje Ajdovscina).

Törökország

A jelenlegi pontvadászatban szokás szerint a Fenerbahcét, a Galatasarayt, illetve a Besiktast tartották aranyesélyesnek, ám miközben a Besiktasról gyorsan kiderült, hogy ezúttal nem lesz versenyben az elsőségért, a másik két isztambuli együttes mellé felzárkózott a Trabzonspor, amely főleg azt követően jött lendületbe, hogy novemberben a volt szövetségi kapitány, Senol Günes került a kispadjára.

A csapat öt győzelemmel kezdte az esztendőt, ám márciusban kisebb hullámvölgybe került, három mérkőzés alatt csak egy pontot szerzett, és úgy tűnt, hogy ezzel ki is esett a versenyből. A trabzoniaknak azonban ezután rögtön idegenben sikerült nyerniük a Galatasaray ellen, és ezt követően sokáig nem veszítettek pontot. Eközben a Fener egy drámai mérkőzésen vereséget szenvedett a Besiktastól (a találkozó hajrájában a Besiktas kapusát, Óscar Córdobát kiállították, és mivel a csapatnak nem volt több cseréje, a román csatár, Daniel Pancu állt a kapuba, és első megmozdulásaként kivédett egy tizenegyest, az ellentámadásból pedig a Besiktas megszerezte a győztes gólt). Ágy aztán a 30. fordulóban sorra került Fenerbahce-Trabzonspor 90 percnek ismét nagy tétje lett.

Ezt a találkozót a Fener megnyerte, és ezzel a trabzoniakat sikerült leráznia, a Galatasarayt viszont nem, ráadásul az utolsó előtti fordulóban a két ősi rivális egymás ellen lépett pályára. Ezt a meccset végül a címvédő a brazil Márcio Nobre találatával megnyerte 1-0-ra, és ezzel egyrészt bebiztosította a bajnoki címet, másrészt pedig visszavágott a Galatának a kupadöntőben elszenvedett 5-1-es vereségért.

Christoph Daum csapatában egyébként a brazilok vitték a prímet, a középpályás Alex 23 alkalommal, Márcio Nobre pedig 18-szor talált be – a télen igazolt Nicolas Anelka csak négy gólig jutott. A Galatában az öreg harcos Hakan Sükür ismét megtalálta góllövő cipőjét, hiszen 17 gólt ért el, ennek ellenére kiszorult a válogatottból – ami tulajdonképpen tökéletesen érhető, hiszen az a Fatih Tekke került a helyére, aki 31 találattal lett gólkirály.

A bajnokság végeredménye

1. Fenerbahce 34 26 2 6 77-24 80

2. Trabzonspor 34 24 5 5 73-29 77

3. Galatasaray 34 24 4 6 64-25 76

4. Besiktas 34 20 9 5 70-39 69

5. Genclerbirligi 34 14 9 11 52-41 51

6. Denizlispor 34 13 10 11 46-45 49

7. Ankaraspor 34 13 9 12 52-48 48

8. Konyaspor 34 11 12 11 62-62 45

9. Gaziantepspor 34 13 5 16 49-55 44

10. Rizespor 34 11 10 13 36-37 43

11. Malatyaspor 34 12 7 15 47-53 43

12. Samsunspor 34 10 8 16 40-55 38

13. Ankaragücü 34 10 8 16 37-61 38

14. Diyarbakirspor 34 9 7 18 31-53 34

15. Kayserispor 34 8 10 16 42-65 34

16. Sakaryaspor 34 9 5 20 51-72 32

17. Istanbulspor 34 5 12 17 32-59 27

18. Sebatspor 34 3 10 21 40-78 19

A góllövőlista élmezőnye: 31 gólos: Fatih Tekke (Trabzonspor), 23 gólos: Alex (Fenerbahce), 18 gólos: Márcio Nobre (Fenerbahce), Zafer (Konyaspor), 17 gólos: Cenk (Ankaragücü), Hakan Sükür (Galatasaray), Jabá (Ankaraspor).

Ukrajna

Fél távnál még csak egy pont volt a Sahtar Doneck előnye az ősi rivális Dinamo Kijev előtt, azonban a bajnokság végére ez hétegységnyire nőtt, vagyis a tavasszal a doneckiek sokkal jobb teljesítményt nyújtottak.

Mircea Lucescu gárdája az idén veretlen maradt hazája bajnokságában, csupán két alkalommal veszített pontot, míg Dinamo kétszer is kikapott – ezek közül a huszadik fordulóban a Metalurh Zaporizzsjától elszenvedett 2-0-s vereség volt a meglepőbb, és ez bizonyult döntőnek is, hiszen így a két élcsapat utolsó játéknapon sorra került rangadójának a presztízsen kívül más jelentősége már nem volt. A Sahtar azért a „biztonság kedvéért” a derbit is megnyerte, végképp bebizonyítva, hogy erősebb gárdát alkot, mint a kijeviek. Ez persze nem csoda, hiszen a doneckiek az elmúlt szezon előtt, illetve közben összesen 34 millió eurót költöttek új focistákra: a legdrágább a brazil középpályás, Matuzalem volt, aki 14 millióba került, a télen igazolt Elano 7,6 milliót, az ugyanakkor szerződtetett Jadson pedig ötmilliót kóstált.

Persze a Dinamónál is a légiósok vitték a prímet, a kijeviek azonban nem annyira, Brazíliából, hanem Kelet-Európából erősítenek, így aztán náluk volt horvát, szerb, fehérorosz, román, bolgár, lett és üzbég labdarúgó is – nem csoda, hogy az ukrán válogatottba manapság már a Dnipro Dnipropetrovszk adja a legtöbb futballistát. A gólkirály viszont egy hazai futballista lett, bár ehhez a címhez a Csernomorec Odessza játékosának, Olekszandr Koszirinnak 14 találat is elegendő volt.

A bajnokság végeredménye

1. Sahtar Doneck 30 26 2 2 63-19 80

2. Dinamo Kijev 30 23 4 3 58-14 73

3. Metalurh Doneck 30 14 7 9 38-35 49

4. Dnipro Dnipropetrovszk 30 13 9 8 38-34 48

5. Illicsivec 30 12 8 10 38-34 44

6. Csernomorec Odessza 30 12 6 12 29-29 42

7. Tavrija Szimferopol 30 11 9 10 34-28 42

8. SC Volin-1 Luck 30 11 7 12 35-37 40

9. Arszenal Kijev 30 9 10 11 30-33 37

10. Metalurh Zaporizzsja 30 8 11 11 25-32 35

11. Metaliszt Harkiv 30 9 7 14 25-37 34

12. Zakarpattyja Uzshorod 30 7 10 13 21-30 31

13. Krivbassz Krivij Rih 30 7 10 13 24-38 31

14. Vorszkla Poltava 30 8 6 16 18-35 30

15. Obolon Kijev 30 4 9 17 18-43 21

16. Boriszfen 30 3 11 16 15-31 20

A góllövőlista élmezőnye: 14 gólos: Koszirin (Csernomorec Odessza), 12 gólos: Mendoza (Metalurh Doneck), Zakarljuka (Illicsivec), Szacsko (SC Volin-1 Luck), Brandao (Sahtar Doneck), 11 gólos: Sackih (Dinamo Kijev).

Wales

Walesben csupán a Total Network Solutions, röviden TNS mondhatja el magáról, hogy professzionális egyesület, és a játékosoknak csak a sportággal kell foglalkozniuk, ennek megfelelően az aranyérem legnagyobb esélyesének is ez a gárda számított.

Ugyanakkor az előző szezonban is hasonló volt a helyzet, mégsem a llansantffraidi egyesület lett az aranyérmes, hanem a Rhyl FC, amelyet most is az első számú riválisnak tartottak. A TNS azonban ezúttal nem hagyta, hogy kiénekeljék a sajtot a szájából, már az első fordulókban az élre állt, és egy rövid hullámvölgytől eltekintve (januárban öt mérkőzésből csak kettőt tudott megnyerni a gárda) végig vezette a pontvadászatot, miközben a Rhyl kisebb-nagyobb különbséggel lemaradva a második helyen állt – e két együttes jelentősen kiemelkedett a mezőnyből.

A bajnokság állása azonban kissé áttekinthetetlen volt, hiszen aligha akad még egy olyan pontvadászat Európában, ahol több lenne az elmaradt mérkőzések száma, mint Walesben. A 33. forduló előtt csak pár csapat játszotta le valamennyi kiírt mérkőzését – a többség csak 32 összecsapást tudott le, a CPD Porthmadog számára viszont már egy találkozó sem volt hátra. A listavezető sem lépett pályára az utolsó előtti játéknap hétvégéjén, a TNS azonban még szerdán lejátszotta egy korábbról elmaradt összecsapását, és a Carmarthen Town 1-0-s legyőzésével behozhatatlan előnyre tett szert.

A mindent eldöntő találatot természetesen a góllövőlista élén végzett csatár, Marc Lloyd-Williams érte el, akinek ez már a 33. gólja volt a szezon során, és végül 34-gyel zárta a bajnokságot. Lloyd-Williams egyébként az önálló walesi pontvadászat (amely 1992 óta létezik) történetének legeredményesebb támadója, karrierje során 209 alkalommal volt eredményes a walesi bajnokságban, és a profivilágban is kipróbálta már magát – Angliában a Stockport Countyban, a Halifaxban és a York Cityben is futballozott, mérsékelt sikerrel.

A bajnokság végeredménye

1. TNS Llansantffraid 34 23 9 2 83-25 78

2. Rhyl FC 34 23 5 6 70-31 74

3. Bangor City 34 20 7 7 73-44 67

4. Haverfordwest County 34 17 12 5 50-28 63

5. Caersws FC 34 19 5 10 67-39 62

6. Carmarthen Town 34 17 10 7 60-34 61

7. Cwmbran Town 34 15 8 11 52-47 53

8. Aberystwyth Town 34 15 8 11 45-40 53

9. Welshpool Town 34 14 9 11 55-46 51

10. Newtown 34 13 7 14 49-55 46

11. CPD Porthmadog 34 11 12 11 38-39 45

12. Connah”s Quay Nomads 34 9 9 16 48-58 36

13. Port Talbot Town 34 6 11 17 36-49 29

14. Llanelli 34 8 5 21 42-85 29

15. Caernarfon Town 34 7 7 20 29-72 28

16. Airbus UK 34 5 9 20 36-76 24

17. Newi Cefn Druids 34 5 7 22 30-72 22

18. Afan Lido * 34 6 6 22 29-52 21

* az Afan Lidótól három pontot levontak

A góllövőlista élmezőnye: 34 gólos: Lloyd-Williams (TNS Llansantffraid), 24 gólos: P. Roberts (Bangor City), 20 gólos: G. Evans (Caersws FC), 19 gólos: Wilde (TNS Llansantffraid), 18 gólos: S. Rogers (Welshpool Town).

(FOCIVILÁG)

Comments are closed.

Az őszi-tavaszi bajnokságok végeredményei – 2005

Első segély

Archívum

Friss hírek

Közelgő események

Naptárak

100%