Forrás: HVG

Itt az ideje egy roma kortárs művészeti múzeum létrehozásának – állítják roma értelmiségiek, élükön Junghaus Tímea 29 éves művészettörténésszel (akinek apja, Junghaus Gusztáv ismert bokszoló volt). Ambíciójukat jelzi, hogy csoportjuk neve – RomaMoma – a New York-i Modern Művészetek Múzeumát (MOMA) idézi.

HVG: Miért van szükség külön roma kortárs művészeti múzeumra? Miért nem lehet egy már meglevőbe bevinni a roma művészek munkáit?

J. T.: Más országokban teljesen természetes, hogy a kisebbségek reprezentációja a saját intézményeikben történik. A magyar kortárs művészeti intézményekben a minimálisnál is kevesebb hely jut ezeknek az alkotóknak. Csoportunk, a RomaMoma bekapcsolódott a múzeum létrehozásáról szóló, régóta tartó vitába. Éles gondolkodásbeli váltással olyan intézményt akarunk létrehozni, amely kifejezetten kortárs művészettel foglalkozik, és korszerű módon csatlakozik az európai kortárs művészethez is.

HVG: Nem vezet ez a művészetben is gettósodáshoz? Érdekli-e majd egy ilyen hely a többségi társadalmat? Vagyis bemennek-e a gádzsók?

J. T.: Balázs János és Péli Tamás nevét az elmúlt évtizedekben a művészeti szakma és a közönség is megismerte. Külföldön már a fiatalabbakét is tudják. Számos olyan magyarországi roma kortárs művész van, aki trendinek számít Európában. Ilyen például Orsós Teréz. Az ő munkáiban a kétszeres kisebbségi lét jelenik meg, hiszen női művészről van szó. Van egy sorozata, amely asszonyverőket ábrázol. Gyakran készít olyan képeket, amelyek a migrációval vagy a kényszer-költöztetésekkel foglalkoznak.

HVG: Festőket említett. Feltűntek-e roma művészek más területeken is, készítenek-e például videót vagy installációt?

J. T.: Ameddig otthon kénytelenek alkotni, és ők teremtik elő a műveikhez szükséges eszközöket, addig főleg farostlemezre dolgoznak, 60-szor 80 centis farostra, amelyet a legkönnyebb beszerezni. Volt azonban már olyan kiállítás – az Elhallgatott holokauszt, 2004-ben -, ahol a művészek szabad kezet kaptak a technika megválasztásában. Ágy készült például a Könnyeső projekt, Balogh Tibor alkotása. Ő az első hivatalosan képzett kortárs roma grafikusművész Magyarországon. A Könnyeső akcióban a résztvevők egy fülkébe léphettek, amelyet a művész a romák meghurcolásáról szóló dokumentumokkal tapétázott ki. A bent lévők, az instrukcióknak megfelelően, összegyűjthették könnycseppjeiket. Az akció során 120 üvegcsében gyűlt össze a könny, amelyeket a művész az építmény körül lógatott fel.

HVG: Ezek nyilván érdekes kísérletek, de vajon mennyire színvonalasak? A nem roma mezőnyhöz viszonyítva mennyire tartja kvalitásos műveknek a szakma a kortárs roma alkotásokat?

J. T.: Balogh Tibor vagy Omara, a fiatal, magukat hiperrealistának tartó művészek jó műveket hoznak létre. Omara már nemzetközi szinten is elismert kortárs roma művésznő. Azt mondja magáról, csak firkálgat, de a képei, amelyeket feliratokkal is ellát, nagyon fontos üzeneteket közvetítenek a többségi társadalomnak. Egyébként nemcsak a kvalitás a fontos, hanem a jelenség egésze.

HVG.: A RomaMoma szerint el kell dobni bizonyos, a roma művészet leírására eddig használt fogalmakat. Mire gondolnak?

J. T.: A szakirodalom, az érdeklődő laikusok még gyakorta a naiv jelzőt használják. A roma értelmiség fiatal generációja pontosan látja, hogy nem használhatjuk tovább. A barbár, ősi, primitív, eredeti jelzők szintén vállalhatatlanok. Mindez egzotikusnak állítja be a roma művészetet és magukat a cigányokat is. Ezek a művek súlyos és olykor megrázó történetekről beszélnek, direkt és brutális üzeneteket hordoznak a kisebbség és a többség viszonyáról, és levetik magukról ezeket a fogalmakat.

HVG: Gyűjtenek ma Magyarországon közintézményben roma műveket?

J. T.: A magyarországi cigány képzőművészet legnagyobb gyűjtőhelye a Fővárosi Önkormányzat Romano Kher (Cigányház) raktárában van, Újpesten. Ez nem alkalmas képzőművészeti tárgyak raktározására. Több mint 1300 mű van mégis itt; havonta ideiglenes kiállításokat hoznak létre belőlük a Roma Parlament épületében. A másik nagyon jelentős gyűjtemény a Néprajzi Múzeumé.

HVG: Vannak már gyűjtők, akik éppen ezt keresik, veszik?

J. T.: Egyes roma művészeknek már vannak gyűjtőik. Ilyen például Omara is. Ismert televíziós személyiségek, bankárok látogatják a műtermét. A műterem persze idézőjeles, mert a Kecskemét melletti Városföldön, egy bakterházban lakik és dolgozik. A házban a falon sorakoznak a hírességek fotói, akik nála jártak vásárolni. Oláh Jolán és férje, Balogh Balázs András munkáit is keresik egyes gyűjtők. De mindegyik művésznek van polgári foglalkozása. Egyikük takarít, a másik adminisztratív munkát végez, van köztük nyugdíjas is – olyat nem ismerek, aki a művészetéből élne.

HVG: Hogyan reagálnak a múzeum ötletére a roma politikusok?

J. T.: A RomaMoma csoport valóban más nézeteket képvisel, mint a roma közösség idősebb értelmiségi vezetői. Ők egy etnográfiai alapú gyűjteményt, történeti, zenetörténeti kiállításokat szeretnének. Mi úgy gondoljuk, a kortárs művészet eszköztára mindegyik tematika bemutatására képes.

HVG: Az önök számításai szerint a múzeum 120 millió forintba kerülne, éves fenntartása nagyjából ugyanennyi lenne. Biztosan vannak, akik szerint ennek a pénznek máshol fontosabb helye volna a roma társadalomban.

J. T.: Roma évtized címmel kormányzati szintű program zajlik 2005 és 2015 között. Ebben azonban nemigen szerepel a kultúra támogatása. A múzeum ügyében nemcsak a konkrét művek bemutatása a fontos, hanem hogy új terület nyílik meg a romák előtt.

NAGY GERGELY

További részletek és tárlat: www.hvg.hu/kultura.aspx