Forrás: Magyar Rádió

Dr. Hajdú Mihály névtörténész a középkori nevek vilgába vezet el minket. Kiderül, hogy amíg a VIII. századi Európában – különösen Milánó környékén – a kéttagú nevek voltak használatosak, addig hazánkban csak a XIV. században jöttek ezek divatba.

A középkor a névadás szempontjából is nagyon érdekes időszak -kezdi magyarázatát Hajdú Mihály egyetemi tanár, névtörténész. A nagy változást azt jelentette, hogy az egyházi neveket kezdték használni. Azt tanácsolják a híveknek a püspökök, a korabeli papok, hogy a mártírokról, az egyházért az életüket föláldozó személyekről válasszanak nevet a gyerekeiknek. De ez nem volt kötelező. István az első, illetőleg apja is Géza fejedelem is meg volt keresztelve, és István nevet viselte, és Istvánnak az öccse Mihály is tulajdonképpen keresztény nevet viselt. Ők voltak az elsők, akiknek a nevei fennmaradtak, mint keresztény nevek. A korábbiak, azok ún. pogány nevek, de ez nem jelenti azt, hogy akik a keresztség fölvétele után születtek Magyarországon, azok mind keresztény egyházi nevet kaptak volna. Még a királyaink között is nagyon sok van olyan, aki – pl. Béla, aki nem keresztény nevet kapott.

Anonymus: Gesta Hungarorum XIII. sz. eleje / részlet/

Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álmu-nak

mondják, és az ő születését álom jelezte előre, ezért hívták őt szintén

Álmusnak. Vagy azért hívták Álmusnak – ami latinul annyi, mint

szent – mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak

születendők.

Dr. Hajdú Mihály névtörténész a középkori nevek vilgába vezet el minket. Kiderül, hogy amíg a VIII. századi Európában – különösen Milánó környékén – a két elemű nevek voltak használatosak, addig hazánkban csak a XIV. században, az Anjou-királyok idején jöttek ezek divatba.

Ilosvai Selymes Péter: Sokféle neveknek magyarázatja 1578. / részlet/

Oly sok képpen magyarázzák neveteket Pálok,

Mert deákul bötű szerént tü kisdedek vattok,

Görög nyelvnek szólásából tü csendesek vattok,

Zsidó nyelvnek hívásából választattok vattok.

Sőt az János és az Dávid Isten ajándékja,

Azért minden Jánost kérek, jól eszébe tartsa,

Ha az Isten irgalmából vagyon néki neve,

Nagy hálákat Úr Istennek János adjon érte.

…

Ám már szóljunk asszonyoknak ő nevezetekről,

Halljátok meg tü asszonyok szómat nevetekről,

Ágy éljetek, mit hallotok nevetekről,

Tőletök is az Úr Isten dicsírtessék ezből.

…

Márta jóra ingörködő, Magdolna szép torony,

Szép Ilona válosztatott, Margit szép fényes gyöngy,

Erzsébet az kinek Isten tutorul meg eskütt,

Szófiának magyarsága s Eudémia bölcsesség.

III. Béla király oklevele a dömösi prépostság birtokösszeírásáról 1138. / részlet /

…amikor a jó emlékezetű Álmos hercegnek a fia: a felséges és

győzedelmes II. Béla király uralkodott a kegyelmes királynéval:

Ilonával együtt, amikor a szent esztergomi egyháznak az érseke

Felicián, a szent veszprémi egyháznak a püspöke Péter, a szent szent dömösi egyháznak a prépostja Saul, nádorispán Bozéta fia Fonsol volt, a királyi kúria ispánjának tisztét Krónik fia György látta el, Fejér megye ispánságát pedig Euzídiusz viselte.Koppány faluban ezek a szolga-háznépek, akik a dömösi egyház prépostjának és kanonokjainak kenyeret szolgáltatnak: Besenédi,Bodor, Varidán, Hurcsik, Sipus, Járudi, Jutómuz, Tamás, Káku, Izsép, Viduta, Mikula, Salin, Lükő, Petir, Ülvös, Remén, Küsidi. Hamul faluban: Ülvösa, Vendég. Kuktiban: Fekete, Fiust, Kasu, Fele,Részeg, Györki, Petir.

Nagyon idegenül nhangzó neveket is találunk a felsoroltak között, aminek okát a névtörténész azzal magyarázza, hogy a neveknek nincsenek határai. Több olyan név is szerepel ezek között, melyek olyan népcsoportoknál fordultak elő, akik eltűntek már, de a név megmaradt. Az Árpád-kori neveknek csak egyharmadát tudjuk megmagyarázni, a többit nem. Vannak nagyaon érdekes jövevényszavaink, melyek mást jelentettek anno. Az árpa török jövevényszó, s a növényt jelenti. Az Árpád viszont az ősmagyar korban átvett szavunk, mely nem az árpára utal, hanem atyát jelent.

Később már az előkelők és a szolgák neve különböző volt., bár nem nagyon. A tihanyi szolgák felsorolásánál inkább az a feltünő, hogy nevük mellett az apjuk nevét is említik, s ezzel különböztetik meg őket.

Garai nádor oklevele a Sáros megye részére tartott közgyűlésről 1366. / részlet /

Ezen a közgyűlésünkön az említett Sáros megye nemeseinek

közössége esküdt ülnököknek számunkra Kendi Herke, Ite fia János

fia János, Rikolf fia Kelemen, Makó testvére Domonkos, Perényi

Miklós fia Vince, Dobói György fia Péter, Úz fia János, Zsegenyei

Miklós fia János, Pecses fia Péter, Selmesi Miklós fia Miklós, a

Kecsérneknek mondott Lukács fia Péter és a György fia Mihály

mestereket választotta meg. Ezek az esküdt ülnökök Kátai Dezső

mester alispánnal, Hercsegnek mondott Miklós, Mérgesnek mondott

Mihály, Péter fia Fülöp és Delnei Máté szolgabírákkal Isten iránti

hitükre és a király szent koronája iránti hűségükre esküt tettek.

A megkülönböztetésre használják még azt is, hogy a névhez hozzáteszik, hogy az illető hova valósi.

II. Lajos király 1525. Március 31-én kelt oklevele / részlet /

Futak mezővárosból való: Pál diák, Pajzsgyártó Illés, Szabó Mihály,

Kalamár Péter, Borbél Lukács, Gubacs Ferenc, Varga Balázs, Varga

Márton, Szűcs Gergely, Ispán Gergely, Szabó Fábián, Gombkötő

Márton, Mónár Péter, Somogyi János, Kulpi Benedek, Radszéki Pál,

Szabó Jakab, Mónár György, Engi Gergely, Kovács Antal.

A nemesség neveinél megfigyelhető, hogy nevük elé teszik a birtokukra utaló előnevet.

1279-ben a budai zsinaton úgy döntöttek, hogy ezentúl keresztnevet csak a pap adhat. Ezek a névadások azonban nem nagyon tetszettek az embereknek, mivel nehezen érthető latinos, görögös egyházi nevek voltak. A nép lerövidítette pl Benedictus helyett Bene, vagy megkönnyítette a kiejtését pl. Gergel.

A középkori névdivat példái után a mai névadások különösségeire is utal a kutató, Hajdú Mihály. A külföldiek számára furcsa sorrend a neveinkben urali eredetű. Ám a -né képző hozzátétele az asszonynevekhez pl. Kovácsné a mi nyelvünkben nem Kovács úr birtokát fejezi ki, mint a többi nyelvben, hanem csak a státuszát a hölgynek.

Ágoston István