Forrás: HVG

Az iráni elnökválasztás eredménye még elmosódóbbá tette az eddig is halvány esélyt, hogy enyhülés következhet be Teherán és Washington kapcsolataiban – vélik diplomaták, külpolitikai elemzők.

Mahmúd Ahmadinedzsád új (még be nem iktatott) iráni elnök szükségesnek tartotta hangsúlyozni megválasztása után tartott első sajtóértekezletén: „Iránnak nincs igazán szüksége arra, hogy helyreállítsa kapcsolatait az Egyesült Államokkal, az ország anélkül is lendületesen fejlődik.”

1980-ban szakadtak meg a két állam kapcsolatai, miután iráni diákok 444 napon át túszként fogva tartottak 52 amerikai diplomatát az Egyesült Államok teheráni nagykövetségén. Azóta Washington gazdasági embargót tart érvényben Irán ellen, és befagyasztva tartja az ázsiai ország amerikai bankokban elhelyezett betéteit.

George Bush amerikai elnök „a gonosz tengelyébe” sorolta Iránt, a nemzetközi terrorizmus támogatásával gyanúsítja, és feltételezi róla, hogy titokban atomfegyver megszerzésére tör. Éles szavakkal bírálta a most lezajlott iráni elnökválasztás menetét is.

Ágy tehát még ha jobb belátásra térne is Teherán, nem biztos, hogy a másik oldalon meglenne a fogadókészség. Ahmadinedzsád jó ideig az iszlám köztársaság egyik legszilárdabb ideológiai és belpolitikai támaszának, a Forradalmi Gárdának a tisztje volt. A forradalmi gárdisták azt festik rakétáikra, hogy „letöröljük Izraelt a térképről”. Az amerikai vezetők nem szívesen állnak szóba ilyen emberekkel – mondta egy névtelenül nyilatkozó diplomata.

Ahmadinedzsád legyőzött vetélytársa, Ali Akbar Hasemi Rafszandzsani legalább félig nyitva hagyta az ajtót a Washingtonnal folytatandó tárgyalások előtt. Győzelme esetén is csekély lett volna az esély a kapcsolatok helyreállítására, de lett volna némi esély. Rafszandzsani úgy képzelte el a közeledést, hogy első lépésként az amerikaiak visszaadják a befagyasztott iráni javakat. Ez irreális elképzelés, de legalább benne rejlik egy kompromisszum halvány lehetősége. Az elnökválasztás kimenetele véget vetett ennek a lehetőségnek is – fejtegette egy nyugati állam teheráni nagykövete.

Igaz ugyan, hogy egy ilyen horderejű kérdésben nem az elnök dönt, akinek az iráni alkotmány meglehetősen szűkre szabta a hatáskörét, hanem Ali Hamenei, az iszlám köztársaság legfőbb vallási és politikai vezetője, ám ha a rezsim valamikor úgy gondolja majd, hogy ideje lenne felújítani a kapcsolatokat, akkor az államfőnek is nyilván lesz szava a végső döntés kialakításában. Rafszandzsaninak van némi befolyása Hameneire, és van meggyőző ereje is. Mindezt valószínűleg az Irán és Amerika közti közeledésre használta volna fel.

Az elnökválasztás eredménye azt tükrözi, hogy az iráni társadalom nagy része (főleg a szegények rétege) előbbre valónak tartja gazdasági nehézségeinek orvoslását, mint az ország nemzetközi kapcsolatrendszerének kérdését. Ahmadinedzsád arra építette választási kampányát, hogy gyors és látványos javulást ígért a legszegényebb rétegek életszínvonalában. Ágéretei eleve arra kötelezik, hogy ő és kormánya jó ideig az ország belső problémáira összpontosítson, és kerülje a nagy horderejű külpolitikai kezdeményezéseket – vélekedett egy neves gazdasági lap szakértője.

MTI