Forrás: Híradó

Egy francia magazin bejelentette, hogy kísérleteik azt bizonyítják, a torinói tepel – mely egyesek szerint a kereszténység legszentebb relikviája – hamisítvány

A kutatók elmondták, egy középkori technika segítségével sikerült bebizonyítaniuk, hogy a lepel hamisítvány. A Science et Vie magazin szerint a lepel védői azt állítják, az valamikor Krisztus testét borította a keresztre feszítés után. A leplen egy vérrel borított férfi halovány képe látszik, kezein lyukak, teste és feje tele sebekkel. A hívők szerint ez nem más, mint a rómaiak által megkínzott Krisztus képe.

1988-ban egy kutatócsapat karbon-14-es vizsgálatot végzett a ruhadarabon, melyről kiderült, hogy az anyag valamikor 1260 és 1390 között készült. A tanulmány azt sugallta, hogy a lepel hamis. Ám idén januárban ismét fellángolt a vita.

Egy, a korábban a szkeptikusok által alkalmazott módszerre támaszkodva a Science et Vie felfogadott egy művészt, hogy készítsen egy síkdomborművet az arcról. Ezt követően egy kutató nedves vászonlepedőt terített a domborműre és hagyta azt megszáradni, így a vékony ruha az egész arcot beborította.

Vatta segítségével aztán óvatosan zselatinnal kevert vas-oxidot vitt fel a ruhára, hogy elkészítse a vérszínű jeleket. Amikor a ruhát aztán kifordították, a felvitt jelek és az egész kísérlet eredményeképpen létrejött a megfeszített Krisztus híres képe. A zselatint – egy kollagénben gazda állati melléktermék – igen gyakran használták a középkori festők, hogy azzal rögzítsék a színezőanyagot a vászonra vagy fára.

A vászonba „nyomódott” kép a kísérlet során bizonyítottan ellenállt a víznek egészen 250 fokig, ráadásul az olyan komolyabb kemikáliák sem hatottak rá, mint a biszulfit, mely zselatin nélkül a vasoxidot annak összetevőjére bontja le. A kísérletek során többen támadták a magazint, mondván, hogy a leplen látható jeleket nem lehetett arra ráfesteni.

A lepel védői is tiltakoznak, mondván, hogy a fotónegatívok és szkennerek képei alapján a férfifej csak egy háromdimenziós objektumból származhat, mely tökéletesen visszaadja a fej életnagyságú méreteit, az arc szélességék, a csontokat és az orrot. Emellett a hívők szerint nyoma sincsen a lepelen ecsetvonásnak. Sőt mit több szerintük egy színezőanyag nem állta volna ki az évszázadok hőjét, fényét és egyéb szennyeződéseit.

Jacques di Costanzo kutató szerint a középkori hamisító vagy síkdomborművet, vagy szobrot, vagy egy testet alkalmazott, hogy megkapja a háromdimenziós nyomatot. A hamisító inkább rongyot és nem ecsetet használt a jelek felvitelére, és zselatinnal hozta létre a kopott, vérszínű képeket, melyeket folyamatosan rögzített.

Az elmélet letesztelésére, di Costanzo vasoxidot alkalmazott, ám zselatint nem, hogy egyéb hasonló nyomatokat is készítsen. Ám ezen eljárás során minden eltűnt, amikor a ruhát kimosta vagy vegyi anyagoknak tette ki. A domborművet is bekente ammónia összetevővel, mely az emberi izzadságot reprezentálta a kísérletben, emellett alkalmazott aloekrémet is, mellyel a zsidók az emberi testeket balzsamozták Krisztus korában.

Ezt követően az anyagot 36 óráig a vásznon hagyta – ez körülbelül annyi idő, mely Krisztus eltemetése és feltámadása között lezajlott – ám ezen idő alatt egyetlen jel sem maradt meg a vásznon. A kutató szerint sokkal könnyebb egy hamis leplet előállítani, mint egy igazit.

A lepel első dokumentált megjelenése 1357-ben keletkezett, amikor Lirey mellett megtalálták egy templomban. 1390-ben a VII. Kelemen pápa kijelentette, hogy a lepel nem igazi, ám használható Krisztus leplének reprezentációjaként.

Idén januárban egy amerikai kémikus, Raymond Rogers megállapította, hogy az 1988-as tanulmány radiokarbon mintái olyan anyagon készültek, melyeket 1532-es tűz után apácák varrtak a nyilvánvalóan károsodott lepel javítására. Rogers szerint az egyéb minták elemzése alapján az derült ki, hogy a lepel 1300 – 3000 éves lehet.

Yahoo News