Forrás: HVGZéró tolerancia a homoszexualitással szemben – e jelszóval és utcai tüntetéssel zárult a hét végén Varsóban az a melegellenes politikai kampány, amelyet egy hónapon keresztül folytattak a nemzeti-radikális és a szélsőjobboldali pártok.
Nemzeti zászlók alatt, fekete nadrágba, fekete trikóba öltözve vonultak végig a hét végén a varsói parlamenttől az óvárosig a Nagylengyel Ifjak nevű szélsőjobbos tömörülés aktivistái és egy harmincas évekbeli félfasiszta mozgalom nevét viselő szervezet, a Nemzeti Radikális Tábor szkinhedjei. A Normálisok Parádéja elnevezésű demonstráció válasz volt a melegek és leszbikusok egy héttel korábbi „Egyenlőségparádéjára”.
A törvényhozás előtti nagygyűlésükön a Nagylengyel Ifjak anyaszervezetének, az alsóházban 8 százalékkal rendelkező Lengyel Családi Ligának az elnöke, Roman Giertych „indokolta meg” a melegek elleni fellépést. „Nem nézünk le senkit, de nem tűrhetjük az abnormitás promócióját, a paráznák, a pedofilok, a narkósok vagy az alkoholisták parádéjával is szembe fogunk szállni – mondta. – A nemzet jövője a családban van, nem pedig a buzikban” – tette hozzá, egyik kezével a mikrofont, a másikkal karon ülő kislányát tartva.
A Családi Liga egyik európai parlamenti képviselője, a Nagylengyel Ifjak volt vezére, Wojciech Wierzejski a második világháború előtti lengyelországi antiszemita kampányok jelszavaira emlékeztető stílusban hirdette meg „a homoszexuális körök elleni zéró toleranciát”. „Ne alkalmazzák a homoszexuálisokat a munkahelyeken, ne tűrjék meg aktivistáikat a társadalmi és a társasági életben, és ne kérkedhessenek azzal, hogy nem normálisak” – harsogta. A demonstráció egyik kopaszra nyírt résztvevője ennél is tovább ment. „A buzikat ki kell irtani – idézte egy kereskedelmi tévének adott nyilatkozatát a Gazeta Wyborcza lengyel balközép napilap. – Hogy hogyan? Hitler megtalálta a módját.”
A homoszexuálisok elleni kampány akkor kezdődött, amikor meleg és leszbikus szervezetek bejelentették szokásos éves diszkriminációellenes „Egyenlőségparádéjukat”. Varsó főpolgármestere, Lech Kaczynski azonban – ugyanúgy, mint tavaly – betiltotta a melegtüntetést, azzal érvelve, hogy a menet a homoszexualitás propagandája lenne. (A melegeket nyíltan abnormálisoknak minősítő szélsőjobbos felvonulás viszont azonnal megkapta az engedélyt.) Nincs min csodálkozni: Kaczynski annak a radikális jobboldali Jog és Igazság pártnak az egyik vezetője, amely katolikus jobboldali ellenforradalmat hirdet, az 1989-es rendszerváltást – mint erkölcstelen alkut – elvetve, új rendszerváltást sürget, tekintélyelvi elnöki rendszert kíván bevezetni, és a közvélemény-kutatások szerint valószínűleg megnyeri a szeptemberi parlamenti választásokat. Maga a főpolgármester pedig az októberi köztársaságielnök-választás legesélyesebb jelöltje.
A törvénysértő betiltás miatt a melegek végül polgári engedetlenségi akció keretében mégis felvonultak, méghozzá a parlament épülete elől indulva. A tiltakozásban osztozva csatlakozott hozzájuk Izabela Jaruga-Nowacka miniszterelnök-helyettes (az egyik radikális baloldali mini pártszövetség elnöke), a kormányőrség katonái által védve. Mellette a németországi zöld párt elnöke, Claudia Roth és alsóházi frakciójának vezetője, Volker Beck lépkedett, de ott volt több közéleti személyiség, köztük a lengyel parlament alsóházának egyik szociáldemokrata alelnöke, Tomasz Nalecz is, aki előző nap bejelentette: „Holnap én is meleg leszek.” Plexipajzsos, sisakos, golyóálló mellényes rendőrök védték a felvonulókat, akik tartózkodtak az olyan radikális követelésektől, mint például a melegházasság legalizálása. A Nagylengyel Ifjak és a „sálasok” (a futballhuligánok lengyel elnevezése) így is több helyen a menet elé feküdtek, tojással, sőt üres üvegekkel, kavicsokkal és nagyobb kövekkel dobálták meg a résztvevőket. Két asszonyt kórházba kellett vinni. A rendőrök a legagresszívabb ellentüntetőket megbilincselték, csaknem 70 személyt őrizetbe vettek, a melegtüntetés pedig vidám piknikké alakult.
Politikai irányultsága szerint számolt be a melegparádéról a lengyel sajtó. A baloldali lapok bírálták a radikális jobboldali varsói főpolgármestert, a jobboldaliak a rendőrséget (és a szociáldemokrata belügyminisztert), amiért nem lépett fel az illegális demonstrációval szemben. A tekintélyes konzervatív Rzeczpospolita a magas rangú politikusok részvételét „az állam anarchiába döntésének” minősítette. A TVP lengyel közszolgálati tévéadó esti híradója – mindkét felet megszólaltatva – objektíven számolt ugyan be a melegmenetről, de rögtön utána bemutatott egy filmtudósítást arról, hogy Párizsban egy melegszervezet aktivistái behatoltak a Notre-Dame székesegyházba, és a hívek megrökönyödésére az oltár előtt eljátszottak egy leszbikus esküvőt. A párizsi eset azonban a varsói melegtüntetésnél egy héttel korábban történt, és könnyű elképzelni, hogy az egymás után adott két beszámoló milyen gondolatokat indíthatott el a magát 95 százalékban hívő katolikusnak valló és a homoszexualitással szemben türelmetlen lengyel közvéleményben.
A durva előítéletekkel még egy bíróság is azonosult a közelmúltban. A nyugat-lengyelországi Poznanban rágalmazásért bepereltek két önkormányzati képviselőt (a varsói főpolgármester pártjából), akik egy hasonló felvonulás betiltását azzal védték, hogy a melegek „a feslettséget… és az olyan hajlamokat propagálják, mint a gyermekekkel, állatokkal és halottakkal való fajtalankodás”. A bíróság – a Gazeta Wyborcza beszámolója szerint – május végén azzal az indoklással szüntette meg az eljárást, hogy nem történt rágalmazás, mivel a kifogásolt kijelentés megegyezik a homoszexualitásról elterjedt általános vélekedéssel, ezért „nem befolyásolja negatívan a homoszexuálisok lengyelországi társadalmi megítélését”.
Közvélemény-kutatások tanúsítják, hogy a lengyelek többsége – 55 százalékuk – egyetért a melegtüntetés betiltásával, és csak harmaduk engedélyezte volna a demonstrációt. A PBS intézet felmérése szerint csupán az egyetemista korúak körében vannak többen a megengedők, mint az ellenzők (ott is csak hajszállal, 47-46 arányban). A parasztpártok szavazóinak 60 százaléka, a radikális és szélsőjobboldali pártok híveinek 70-80 százaléka melegellenes. Csak a baloldalon vannak többségben (néhány százalékkal) a toleránsak.
A lengyel az egész Európai Unió legelutasítóbb társadalma a homoszexualitás kérdésében. Mint a SOFRES közvélemény-kutató intézet 10 tagállam 10 ezer lakosa körében nemrég végzett felmérése mutatja, a lengyeleknek csak a harmada tekinti a homoszexualitást „a nemi kielégülés elfogadható formájának”. (A hollandoknál ez az arány 89, de még a szintén erősen katolikus spanyolok körében is 80 százalék.) A felmérés alapján a lengyelek a legvallásosabbak (messze megelőzve az olaszokat és a spanyolokat), ők a legnagyobb hívei a halálbüntetésnek, és a legkevésbé támogatják az abortuszhoz való jogot.
Ilyen társadalmi hátérrel és már választási kampánylázban égve mindkét fél számára kifizetődőbb volt az illegális megoldást választani. A melegparádé a lapok címoldalára került, a varsói főpolgármester és a pártja pedig a melegellenes fellépéstől sokkal több radikális és szélsőjobboldali szavazatot remélhet, mint amennyi centristát kockáztat.
SCIPIADES IVÁN
