Forrás: Múlt-Kor

www.mult-kor.hu

115 éve született Ferenczy Béni és Noémi

2005. június 17.

115 éve, 1890. június 18-án született Szentendrén Ferenczy Béni és Noémi, két kiemelkedő, Kossuth-díjas képzőművészünk.

Ferenczy Béni

Apjuk Ferenczy Károly, a nagybányai művésztelep vezető egyénisége, a 20. századi magyar festészet egyik meghatározó alakja volt. Anyjuk, Fialka Olga is jelentős festőművész, akárcsak első gyermekük, Valér.

Ferenczy Béni 1907-től Iványi-Grünwald Béla és Réti István tanítványa volt Nagybányán, majd a firenzei Scuola Libera, a müncheni akadémia növendéke volt, 1911-től Párizsban tanult. 1914-ben tért haza, 1919-ben Nagybányára ment, majd részt vett a Tanácsköztársaság kulturális tevékenységében. A bukás után Bécsbe emigrált, itt nősült meg először. 1932-től Moszkvában élt, második felesége orosz volt, de hazatérésük után mindenki Erzsikének nevezte. 1935-től újra Bécsben, majd felváltva ott és Budapesten élt. A második világháború alatt illegális munkát végzett, zsidókat mentett; húszéves fia 1943-ban a Wehrmacht katonájaként esett el. 1946-ban a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, 1948-ban megkapta első Kossuth-díját, de egy évvel később a dogmatikus kultúrpolitika kényszernyugdíjazta. 1956-ban jobb oldala megbénult, de megtanult ballal festeni és mintázni.

1967. június 2-án Budapesten halt meg. Összegyűjtött írásai Árás és kép címmel jelentek meg, kamarakiállítása jelenleg is látható a Nemzeti Galériában. Kisléptékű alkotásaival is nagy szobrászatot hozott létre, s bár egyetlen rendszer sem bízta meg nagy feladatokkal, életműve monumentális hatású. 1965-ben ismét Kossuth-díjat kapott, 1956-ban érdemes, 1958-ban kiváló művész lett.

Művészete a görög emberképen és a humanizmuson alapul, nagy műveltsége és biztos technikai tudása hozta összhangba kora művészeti irányzatait saját belső fejlődésével. Kalandos élete művein alig hagyott nyomot, korai művein az antik tisztelete mellett a szecesszió és a kubizmus hatása is érezhető. Fiatal férfi című 1919-es lírai faszobra kontraposztos beállítású, portréin (Wilde János, Noémi) a személyiség jellegzetességeit hangsúlyozta. 1923-as Térdelő férfi című plasztikáján a primitív és expresszionista irányzatok hatása érződik, 1928-ban Egon Schiele síremlékét készítette el Bécsben. Moszkvában akvarelleket és plaketteket készített, köztük a konstruktivista Pjatiletkát (Ötéves terv). A nagybeteg Ady című érme után számos művészről készített plakettet. Bécsi korszakában női és fiú aktokat készített, Szerelmespár című alkotása a dinamikus egyensúlyt testesíti meg. Nagyszerű grafikáin főként feleségét ábrázolja, köztéri szobra Gyulán a Petőfi-emlékmű, utolsó, balkezes művei közül kiemelkedik az Aranykor. Ferenczy Noémi

Ferenczy Noémi 1912-ben Párizsban, a Manufacture des Gobelins-ben tanulta meg a szövetés technikáját, de jórészt autodidakta volt, szőnyegeit maga tervezte és szőtte. Ő a modern magyar gobelin-művészet megteremtője, művészi állomásai Firenze, Velence, Bécs, München és Berlin voltak. Első nagyméretű munkája . és korai, részletező stílusának fő alkotása – a Nagybányán 1913-ban készült Teremtés. (Hasonló műve a Menekülés Egyiptomból is.) Első kiállítása 1916-ban az Ernst Múzeumban volt apjával és testvéreivel, itt hét gobelinje mellett rajzait és festményeit is bemutatta.

A Tanácsköztársaság idején ő is aktív volt, a bukás után Bécsbe emigrált. Az 1920-as évektől eltávolodott a gobelin klasszikus hagyományaitól, Raffaello és Rubens kartonjainak stílusától s a dolgozó ember került művészete központjába: Ásó ember, Fahordó nő, Gereblyéző, Zsindelyező. E művei egyalakosak, egyszerű színek, világos formák jellemzik őket. Később fejeket is készített (Parasztfej kaszával, Szövő nő), majd lírai tájakat jelenített meg: Tavasz, Erdő. Kompozíciói a műfaj igényeinek megfelelően síkszerűek.

1924-ben a bécsi Nemzetközi Kiállításra egyedüli magyarként hívták meg. 1932-ben Budapesten telepedett le, Párizsban az 1937-es világkiállításon szerepelt, nemzetközi sikerei révén művei Európa számos múzeumába eljutottak. Munkásmozgalmi kötődése egész pályáján érződött, más iparművészeti ágakkal: kerámiával, üvegfestéssel, hímzéssel is kísérletezett. Kései alkotásain szakított a teljes felület kitöltésével, szűkebb képteret, semleges hátteret alkalmazott, s dekoratív elrendezéssel hangsúlyozta kárpitjai műfaji tisztaságát. Felvonulás című műve reliefhatásra épül, azonos jellegű figurái szabályos rendben sorakoznak egymás mellett és fölött. Stílusa festőink közül Bernáth Aurélhoz és Szőnyi Istvánhoz áll közel.

1945-től tanított az Iparművészeti Főiskolán, 1948-ban Kossuth-díjat, 1952-ben érdemes művész címet kapott. 1957. december 20-án Budapesten halt meg.

A Ferenczy-család alkotásainak többsége a szentendrei Ferenczy Múzeumban látható.

(Panoráma)

www.mult-kor.hu?article=10069

Minden jog fenntartva