Forrás: HVG

Két ingatlanfejlesztő cég verseng az elsőségért az egykori gyár- és raktárépületekből kialakítható, óriási légterű loftlakások hazai piacán. Ezekből az 50-100 millió forintba kerülő otthonokból ugyanis egyelőre legfeljebb néhány tucatra lehet vevőt találni.

,,Nem adtunk kedvezményt a cég egyik igazgatósági tagjának sem, aki már lekötötte a jövőre elkészülő loftlakásaink egyikét” – utalt a Magyarországon még kísérleti terepnek számító loftépítés bizonytalan jövedelmezőségére a HVG-nek Robert Snow, a GTC Magyarország Ingatlanfejlesztő Rt. vezérigazgatója. A korlátozott számú potenciális vevő pénzéért harcolva a brit-holland GTC International tagvállalata és az izraeli Engel Group szinte egy időben jelentették be, hogy hajdani ipari létesítményekben nagyméretű, 4-5 méter belmagasságú, egy légterű lakásokat alakítanak ki. Előbbi egy XIII. kerületi gyárromot fazoníroz át a jól hangzó Riverloft apartmanházzá, amelyben 148 modern lakás mellett 27 loft építésére vállalkozik. Utóbbi pedig az egykori óbudai Goldberger-gyárat csinosítja 550 lakásos lakóparkká Sun Palace néven, egyik ósdi épülettömbjében nyolc-tíz loftot elhelyezve. A HVG információi szerint rajtuk kívül az ING-csoport is gondolkodik hasonló fejlesztésekben – egy III. kerületi régi magtárból tervez létrehozni körülbelül húsz loftlakást -, az International Real Estate Services Kft. (IRES) pedig a tervek szerint nem kevesebb mint száz loftot alakítana ki a Soroksári úti, faszerkezetű Gizella-malomból. Szó szerint is hézagpótló hadműveletekről van szó, hiszen ezek a lepusztult gyártelepek évtizedek óta csúfítják Budapestet.

Loftlakásokat – az elnevezés a német Luft (levegő) szóból származik – az 1950-es években építettek először New York Soho városrészében, ahol volt ipari épületeket alakítottak át nagy alapterületű és belmagasságú, általában galériás lakóépületekké. Később a londoni Docklands és az amszterdami kikötő épületeiből jöttek létre ilyen, esetenként több száz négyzetméteres luxuslakások. Magyarországon a fővárosi önkormányzat megbízásából az ipari ingatlanok újrahasznosításáról készített tanulmányukkal a Pro Naos Kft. és az Ecorys Magyarország Kft. szakértői adtak impulzust a fejlesztőknek, azt állítva, hogy a telítődő hazai ingatlanpiacon kitörési lehetőség a loftlakások építése.

Az első fecske, az IVG Holding AG a IX. kerületi Soroksári úton álló Gizella-malom ipari műemlék épületét nézte ki a célra, mégpedig a berlini dokkok között létesített, 36 ezer négyzetméteres “neoloft” mintájára. A projektre alapított Immo-Park Kft. 2001-ben megvásárolta a másfél hektáros ferencvárosi telket a 16 ezer négyzetméteres malommal együtt, amelyben szállodát és mintegy negyven, kétfunkciós (iroda- és lakás-) loftot alakított volna ki, ám hamarosan inkább a telek eladása mellett döntött. “Beláttuk, hogy a mai budapesti lakáspiacon ennyi loftot nem tudtunk volna gazdaságosan értékesíteni, hiszen legfeljebb néhány tucatra van igény” – indokolta a HVG-nek a visszavonulást Gróf Imre, az IVG-hez tartozó Infopark Fejlesztési Rt. elnöke. A Gizella-malom ezt követően az A1 Ingatlan Kft.-hez, majd az IRES-hez került, amely – bár még a részleges bontáshoz szükséges engedélynél sem tart – már a jövő év végére szeretné befejezni a tervezett mintegy száz lakást. “Ezeket piaci felméréseink szerint biztosan el tudjuk adni, méghozzá az átlagosnál kicsit magasabb áron” – fejezte ki optimizmusát a HVG-nek Ezer Rezső, aki a beruházás összegéről és a pontos lakásárakról vonakodott részleteket elárulni.

“Inkább a gyors eladásra törekszünk, ezért nem emeljük az árakat az egekbe” – vázolta jóval óvatosabb üzletpolitikáját a HVG-nek Erdős Ildikó, az Engel Group marketingigazgatója. Bár a Sun Palace loftjai csak 2007 végére készülnek el, a beruházó már négy évvel korábban elkezdte a négyzetméterenként 400 ezer forintot kóstáló lakások értékesítését. Szakértők szerint a fejlesztőknek azért nagy rizikó a loftbiznisz, mert egy-egy épületben a 4-5 méteres belmagasság miatt loftlakásból lényegesen kevesebbet lehet kialakítani, mint átlagos belmagasság mellett. Mivel egy loft általában 100-200 négyzetméteres, 300-400 ezer forintos négyzetméterárral számolva 30-80 millió forint is lehet az ára, ezért az összegért pedig már családi házat lehet kapni. Emellett pedig a 200-250 ezer forintos havi rezsiköltség is elrettentheti a vásárlókat. A biztosabb értékesítés végett a Sun Palace építtetője arra sem vállalkozik, hogy – ahogy a nyugat-európai loftok esetében szokás – szerkezetkészen, burkolatok és falak nélkül árusítsa a lakásokat.

“Mivel a loftpiac még csak indulóban van, a hazai fejlesztők ezen a területen is félreértettek egy csomó mindent” – véli Sütő András Balázs építészkritikus, a Pro Naos Kft. vezető konzulense, aki szerint mindazonáltal örvendetes, hogy egyszerre több beruházó is belevágott a régi gyárépületek átalakításába. Hátráltathatja a hazai “loftboomot”, hogy viszonylag kevés az alkalmas, jó helyen lévő, felújítható ipari épület, véli Sütő, pedig szerinte egyre nagyobb lesz a presztízse annak, ha valaki loftban lakik. “Az egyik fő célcsoport a 30-as évei elején járó, nagyon magas jövedelmű, notebookkal szaladgáló, ugyanakkor esténként divatos szórakozóhelyeken tornacipőben “lazázó” réteg, míg a másik a “liberális értelmiség lehet” – tippel.

Nem akart kimaradni a “loftolók” sorából a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő Wallis Ingatlan Rt. sem, ám részben a már bevált, sikersztoriként számon tartott, XI. kerületi Dorottya-ház példáját követve 3 milliárd forintos beruházással inkább irodaházzá alakítja az egykori ferencvárosi Borjúvásárcsarnokot, amelyet előző tulajdonosa távol-keleti elektronikus cikkek raktáraként hasznosított. Az óvatosságot jelzi az is, hogy miközben a régi épületrészek felújítási költségei meghaladják az új építményét – a 3200 négyzetméter nettó alapterületű régi csarnok mellett felhúznak egy csaknem 6 ezer négyzetméteres modern irodaházat is -, a loft-irodahelyiségek bérleti díja elmarad majd az újakétól. “A projekt eredményességét a régi és az új építésű irodaház együttes megtérülésében látjuk” – mondta a HVG-nek Árendás Gergely, a Wallis Ingatlan Rt. vezérigazgató-helyettese. A biztonság kedvéért a Wallis úgy alakítja ki a hatalmas teret, hogy azt igény szerint akár négy kisebb irodára is be lehessen osztani. Szakértők szerint a körültekintés indokolt: a magyarországi cégek jobban szeretik az A kategóriás, minden műszaki igényt kielégítő, jó térkihasználtságú irodákat. “Három-öt éven belül nem várható nagy ugrás a hazai loftirodapiacon” – jósolta a HVG-nek Ward Stocker, a Cushman and Wakefield Healey and Baker Nemzetközi Ingatlan Tanácsadó Kft. irodahelyiségekkel és ipari ingatlanokkal foglalkozó részlegének vezetője. Cége ennek ellenére több nemzetközi fejlesztővel tárgyal, akik a későbbiekben szívesen alakítanának ki loftirodákat és -lakásokat egykori ipari ingatlanokból.

G. TÓTH ILDA

Comments are closed.