Forrás: Mozinet

Megfordul a világ?

Interjúalany: Koltai Lajos

Készűlt: 2005. február 3.

Végre elkészült. Ott az utcákon a sok plakát, az interneten a trailer, és maga a film is a mozikban. A stáb izgatottan várja a reakciókat. Koltai Lajossal az élen. Aki figyel a szavaira, rögtön megérzi, mennyit is jelent az „elsőfilmes rendezőnek” ez az egész. Szereti. Mindent beleadott. És most útjára bocsátja.

A Kertész Imre Sorstalanságában benne van a holocaust drámája. Ebből mi jön át a filmben és mi az, ami nem?

A holocaust nem volt célja a filmnek, ahogy a könyvnek sem az. Kertész nem parabolát akart írni. Az volt a célunk, hogy bemutassuk a fiú ártatlanságát és azt a bölcsességét a végén, amit szerez a megtett út által. Látszik, hogy ez a srác tényleg végigjárta ezt az utat. Kertész Imre is ezt sugallja, csak el kéne olvasni. Abban reménykedem, hogy a film tisztasága meggyőzi az embereket erről.

Hogyan értékeli Pados Gyula munkáját?

Nagyon tehetséges operatőr és úgy gondoltam, hogy jobb nekem, ha egy olyan fiatalembert választok, aki engem tud követni, szeret és becsül annyira, hogy megérti, hogy én nem tudok filmet rendezni, csak kamerán keresztül. Nem volt neki könnyű, ezt tudom, de értette, hogy ez így fog menni. Természetesen meghagytam a saját szabadságát és semmiféle konfliktusunk nem volt – egy másodpercre sem, pedig hatvan nap az hatvan nap.

Eredetileg angol operatőrt akartak…

Mindenki megrettent attól, hogy velem dolgozzon. Féltek, hogy rájuk fogok szállni, kritizálni. Mikor már a harmadik is azt mondta, hogy a „feleségem nem szeretné, ha ennyi időt Magyarországon töltenék”, megkérdeztem egy kollegát, hogy mit szól ehhez, mint angol, mire ő azt mondta, hogy ez marhaság. Szerencsére időközben rájöttem, hogy ezt magyar emberrel kell csinálni.

Akkor miért nem magyar a zeneszerző?

Fel sem merült bennem. Mikor megtudtam, hogy ilyen nagyságrendű filmről van szó, akkor azt mondtam rögtön, hogy Morricone. Felhívtam. Abban a pillanatban vállalta. Azóta úgy hívja, hogy „A filmem”. Nagy A-val.

A Hídember bukása után nem fél, hogy túl nagy elvárásokat támaszt a közönség Önnel szemben?

Abszolút nem. Erre nem szabad gondolni.

Tartott tőle, hogy a sok leállás miatt végül nem készül el a film?

Amikor újra beindult, tudtuk, hogy nem állhatunk le, mert akkor vége. És ez nem is következett be. Tudtam, hogy körülbelül februárra lesz kész és azt is, hogy először Magyarországon kell bemutatni. Ezzel tartozom az országnak.

Hogyan találták meg a főszereplőt?

4000 gyereket láttunk. Egy évbe telt 140 szereplő kiválasztása. Egy hétvégén hazavittem az összes kazettát, megjelent a Marcell arca és hirtelen rájöttem, hogy „ez a gyerek”. Attól kezdve próbáltam őt úgy visszahívni mindig, hogy ne vegye észre, hogy róla van szó, nehogy elkezdjen készülni a filmre, vagy nehogy valaki fölkészítse. Ágy szinte két héttel a film előtt tudta csak meg, hogy ő a főszereplő. Szó szerinte rosszul lett. Nagyon közeli viszony alakult ki köztünk.

Állítólag azért tartották titokban, hogy ki a főszereplő, hogy a média nehogy rászálljon. Volt ebben egy kis szándékos feszültségkeltés is?

Az ártatlanságról szól a szerep az elején. Isten őrizz, hogy egy naponta megjelenő médiasztárral kezdjek el forgatni. Nagyon féltem, hogy elrontják, hogy elvesztem őt és az ártatlanságát.

Hogy érezte magát rendezőként?

Nagyon jól – amikor hagyták, hogy csináljam. Nekem ez nem új, hiszen eddig is nagyon sok filmben úgy voltam igénybe véve, mint egy rendező.

Jövőbeli tervek? Még egy hasonló munka?

Igen, akarok még rendezni.

Szabó Noémi

Nyomtatható változat