Forrás: HVG

Jézus Krisztus halálát valószínűleg a tüdejébe jutott vérrög – vagyis tüdőembólia -, s nem a fulladás és a keresztre feszítés okozta vérveszteség – véli egy izraeli kutató, aki ezzel heves ellenkezést váltott ki az eddigi elmélet híveinek körében.

Dr. Benjamin Brenner, a haifai Rambam Medical Center kutatója kifejtette: elmélete közzétételével fel akarja hívni a figyelmet a máig sem teljesen tisztázott eredetű tüdőembólia jelentőségére. Annál is inkább, mivel ez több mint kétezer év után is pusztít: a hosszú távú repülések alatt egyes utasoknál hasonló probléma jelentkezik. Lényege, hogy az órákig tartó mozdulatlanság miatt a lábban vérrög keletkezhet, amely a tüdőbe jutva légszomjat, mellkasi fájdalmat okoz, és gyakran halálhoz vezet.

Brenner Jézus halálának okával kapcsolatos elméletét az Újszövetség, illetve mai vallási források alapján 1986-ban született tudományos munkára alapozza, amely egyébként a Journal of the American Medical Association című folyóiratban jelent meg annak idején. Eszerint a keresztre feszítés előtt Jézus mintegy fél napon át nem evett, nem ivott semmit, érzelmi stressz állapotában volt, össze-vissza verték, a hátán kellett cipelni a nehéz gerendákat, amelyekből aztán a keresztet ácsolták számára, és a megfeszítés előtt még egyszer súlyosan megkorbácsolták, ami vérveszteséget okozott.

Az izraeli orvos felhívta a figyelmet arra, hogy többszörös sérülés, mozdulatlanság és kiszáradás esetén a halál közvetlen oka általában a tüdőembólia, s rámutatott, hogy ezt az esetek mintegy 80 százalékában ma is csak a boncolásnál diagnosztizálják egyértelműen.

Brenner szerint az 1986-ban íródott tanulmány szerzői vélhetően azért hagyták figyelmen kívül a vérrög keletkezésének lehetőségét, mert abban az időszakban a tüdőembólia kiváltó okai még kevéssé voltak ismertek, továbbá mert azóta a tudomány sok új ismertetet szerzett a véralvadásról.

Krisztus kereszthalálának okával kapcsolatos korábbi elmélet támogatói szinte azonnal reagáltak, elutasítva az izraeli kutató nézetét. Az 1986-os összegzés egyik szerzője, a rochesteri Mayo klinikán dolgozó dr. Wiliam D. Edwards kijelentette, hogy természetesen már húsz évvel ezelőtt is tisztában volt a tüdőembólia és a rögképződés mibenlétével, ezt azonban a munkacsoport nem tekintette valószínű haláloknak. Dr. Edwards szerint Jézus Krisztus mintegy hat órán át volt a keresztfán, s ez az idő kevés ahhoz, hogy végzetes tüdőembóliát okozó, nagy, mélyvénás trombózis alakulhasson ki a lábszárak ereiben.

Megszólalt viszont egy jeruzsálemi bibliatudós, Stephen Pfann, s azzal zárta le a vitát: érdekes a Jézus halálát kiváltó fizikai okról szóló elmélet, de a fizikai megpróbáltatások túlhangsúlyozása eltereli a figyelmet a szerinte ennél sokkal fontosabb, döntő tényezőről, a kiállt lelki gyötrelmekről, amelyek minden bizonnyal a legfőbb traumát jelentették Jézus számára.

MTI

Comments are closed.