Forrás: Híradó

Nobel-díját a XX.század elidegenedett, de lelkében szárnyaló emberének hű ábrázolásáért kapta

Kilencven éve, 1915. június 10-én született a quebeci Lacnine-ban Saul Bellow Nobel-díjas amerikai író, a 20. századi amerikai irodalom kiemelkedő alakja.

Orosz szülők gyermeke

Szülei 1913-ban vándoroltak ki Oroszországból Montrealba, majd Chicagóba költöztek, Bellow gyermekkorában megtanult angolul, héberül, jiddisül és franciául. Anyja talmudistát akart faragni belőle, őt azonban az irodalom vonzotta. A Chicagói, majd a Northwestern Egyetem hallgatójaként antropológiát és szociológiát hallgatott. 1937-ben szerzett diplomát, ezután több egyetemen tanított, és sorra írta regényeit. A Láblógázó ember (1944) egy sorozásra váró férfi naplója, Az áldozat (1947) tanulmány egy zsidó és egy keresztény kapcsolatáról és az antiszemitizmusról. A második világháború alatt a kereskedelmi flottánál szolgált.

Sikerkönyvek

Az első nagyobb sikert az Augie March kalandjaival (1953) érte el, ez a regény elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat. Itt alkalmazta először laza, lendületes stílusát, kortársainak formai tökéletességre való törekvésével szemben. A regény pikareszk jellegű, sokszor mulatságos történet egy szegény chicagói zsidó fiatalember kalandjairól a 20. században, és próbálkozásairól, melyekkel abszurd sorsának értelmét megkísérli felfogni. A Henderson, az esőkirály (1959) egy különc milliomos afrikai kutatóútjáról szól, ő az első Bellow hősei közt, aki nem passzív áldozat, hanem az egyéni és társadalmi lét értelmét kutatja.

A napjaid gyümölcse (1956) a kudarcot ábrázolja egy, a sikerre orientált társadalomban, hőse egy sikertelen fiatalember, aki apja bűvköréből nem tud szabadulni. A Herzog (1961) egy jó szándékú egyetemi tanár a világgal és önmagával folytatott harcának, kissé komikus lázadásának története, mely teljes megalkuvással végződik. Az értelmes életet és szeretetet kereső entellektüel hős leveleket ír mindenkihez, akikhez valaha köze volt, végül Istenhez is.

A legjobb regényének tartott Mr. Sammler bolygója (1970) a holokausztot túlélő értelmiségi viaskodását ábrázolja a modern világ káoszával és az elmúlás fenyegetésével. Egy költőbarátjáról, Delmora Schwartzról mintázta a Humboldt adománya (1975) című könyve lecsúszott, enyhén hóbortos hősének alakját. A dékán decembere (1982) Romániában és Chicagóban játszódik, nem annyira események sorából, inkább visszaemlékezésekből áll, hőse töprengései során a társadalmi cselekvés és a konfliktusok vállalása mellett dönt. Magyarul nemrég jelent meg Ravelstein című regénye, amelyben egy nagystílű életet élő, hedonista, szuperintelligens politológus és visszahúzódó, gátlásos életrajzírója cserél eszmét egy párizsi utazás során.

1976 – Nobel-díj

Bellow az amerikai prózairodalom intellektuális vonulatának egyik vezéralakja, műveire az angol pikareszken kívül Joyce, Kafka és a francia kortárs írók hatottak. Nemzedékének új típusú, entellektüel írója volt, szemben a provinciális szerzők sokaságával. A kortárs próza modern eszköztárú és formavilágú hagyományosan realista ágához tartozott, szembe szállt kora nihilizmusával. Műveinek fő témája hőseinek önkeresése és szabadulási vágya a társadalmi kötöttségektől, az emberi méltóság és humanitás védelme.

Hősei, a légüres térben vegetáló egzisztenciális krakélerek, a naiv keresők, az aktív, intellektuális kutató figurák egyaránt abban reménykednek, hogy egyéniségük megőrzése mellett különbékét köthetnek a gonoszság erőivel. 1976-ban irodalmi Nobel-díjat kapott a modern kor urbanizálódott és elidegenedett, de lelkében szárnyaló emberének hű ábrázolásáért. 1994-ben felesége mentette meg egy ételmérgezés következményeitől, amikor romlott halat evett a Karib-szigeteken. Élete végéig termékeny maradt, utolsó gyermekét nyolcvannégy évesen, 1999-ben nemzette. Az író 2005. április 5-én halt meg a massachusettsi Brookline-ban.

Bellow regényeiben az értelmiségi válságokat a komoly alaphang mellett sok humorral és öniróniával boncolgatja. Hőseinek belső monológjai a fennkölt és az abszurd között csaponganak, miközben az őket körülvevő világ realizmusa folyton visszarántja a földre intellektuális elmélkedéseiket. Fő újítása a kulturális kifinomultság és a flaszter-bölcsességek elegyítése. Figuráinak és életérzéseinek megfelelő műfaj a pikareszk regény, amely a szatíra eszköze, egyben a hős fejlődésének lehetőségét hordozza. Az utazás, a kalandok sorozata igen alkalmas a személyek próbájára, a régi és új határainak kipróbálására. Salinger Zabhegyezője, Ellison A láthatatlan-ja, Kerouac Úton-ja mellett az Augie March kalandjai e vonulat legjellemzőbb darabjai.

hirado.hu