Forrás: HVGErdélyben hónapok óta parázs vita folyik arról, valóban szerepe volt-e néhány írónak – köztük Sütő Andrásnak – abban, hogy az 1956-os magyar forradalommal való szolidaritás vállalása miatt megfosztották állásától, és hallgatásra ítélték az Utunk című lap akkori főszerkesztőjét.
Az erdélyi magyar sajtóban és értelmiségi körökben zajló múltfeltárási vitát Stefano Bottoni fiatal olasz történész egy tanulmánya robbantotta ki. Az 1977-ben Bolognában született Bottoni, aki magyar származású édesanyjának köszönhetően egyformán jól beszél olaszul és magyarul, egyetemi évei alatt döntötte el, hogy az 1952 és 1960 között létezett erdélyi Magyar Autonóm Tartomány történetével szeretne foglalkozni. Doktori dolgozatához – amelyet nemrég védett meg Bolognában – végzett kutatásai során több, korábban nehezen hozzáférhető dokumentumhoz is hozzájutott a Securitate irattárát felügyelő bizottság levéltárában (ACNSAS), a bukaresti központi levéltárban és nem utolsósorban az állami levéltár Maros megyei fiókjában. Ez utóbbiban bukkant rá a Földes-ügy néven elhíresült történetre: az 1956-os forradalom leverése utáni erdélyi magyar közélet ezen „epizódjában” Földes Lászlót, az Utunk című hetilap főszerkesztőjét feljelentették a Román Kommunista Pártnál, és az így támasztott ügy nyomán végül kirekesztették az irodalmi életből.
A történet szálainak kibogozása azért volt különösen kényes, mert két, jelenleg is aktív romániai magyar közéleti szereplőt hoz kínos helyzetbe: Sütő András írót, illetve Gálfalvi Zsoltot, a Román Televízió igazgatótanácsának RMDSZ-es tagját, a bukaresti magyar adás informális felelősét, a Romániai Magyar PEN Klub elnökét. A harmadik szereplőt, Hajdu Győzőt, a marosvásárhelyi Igaz Szó akkori főszerkesztőjét viszont mindez kevéssé érinti, őt az erdélyi magyar közélet amúgy is a kommunista rezsim idején magát végleg kompromittált személyiségként tartja számon.
A Földes László meghurcoltatását leíró, tavaly decemberben az ELTE Szociológiai Intézete történeti szociológia tanszékének Korall című folyóiratában A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma címen megjelent Bottoni-tanulmány 1956-ig megy vissza, amikor Földes az Utunk főszerkesztője lett. Az akkor 34 éves irodalomkritikus és lapszerkesztő „zsidósága erős magyar nemzeti identitással társult, ami az első általa szerkesztett lap számaiból egyértelműen látszik” – ad hátteret Bottoni.
Az 1956. október 23-a után válaszút elé került fiatal, a 40-es évek végén vezető pozícióba került erdélyi magyar „írókáderek” néhány napig – a forradalom leveréséig – saját lelkiismeretük alapján döntötték el, hogyan foglalnak állást a forradalommal kapcsolatban. „Hajdu Győző az első pillanattól igyekezett megerősíteni hatalmi pozícióját, és az Igaz Szó gyűlésein élesen támadta az ellenforradalmat
