Forrás: Híradó

Túl vagyunk tíz csatán, van tíz nyertesünk, alakul az MTV TOP 12-es listája, a szombat délutáni ismétlésben megnézhetjük, hogyan

A harcmezőre küldött könyvek egyike Nobel-díjas, a másik ma élő magyar szerző műve. Az a közös bennük, hogy családregények. Az egyik jó harminc éves, a másik sokkal fiatalabb. Összemérhetők? Nehezen. A dolog pikantériája: Vámos kedvenc könyve a Száz év magány…

Száz év magány

Gabriel Jose García Marquez regényét Lévai Balázs védte, ebben segített neki Forgách András kritikus és Horvát János médiaszakértő. Az nem kétséges, hogy mindhárman rajonganak a regényért, Horvát János spanyolul mondta el az első mondatokat az irodalmi bíróság színe előtt és felhívta a figyelmet arra is, hogy a múlt század hetvenes éveiben micsoda nagy szó volt, hogy spanyol nyelven íródott regény Nobel-díjat kapott, hiszen addig sokan csak a Spanyolországban született műveket tartották igazán a spanyol irodalom részének, ám a Marquez mű kapcsán változtatni kellett ezen a nézeten.

A legnagyobb kortárs írók közé nem várt helyről, Kolumbiából berobbanó García Márquez. 1955 óta publikál, de csak 1967-ben indult meg élénk érdeklődés személye, és rajta keresztül az egész latin-amerikai irodalom iránt. Ekkor jelent meg Száz év magány című regénye, melyről Pablo Neruda így nyilatkozott: „Talán a legnagyobb reveláció a spanyol nyelvben Cervantes Don Quijoté-ja óta.” A Száz év magányt azóta a világ számos nyelvén nevezték „mesterműnek”.

Apák könyve

Vámos Miklós regényével szállt szembe a fent nevezett alkotás, így azután nem volt könnyű dolga a védőügyvéd Réz Andrásnak, aki maga is nagy hódolója Márqueznek is. Tanúi azonban remekül segítettek neki, elsőként Grecsó Krisztián költő, szerkesztő majd Zelinka Ildikó sportriporter.

Az író sikeres anyaregénye (Anya csak egy van) után megírt könyve vajmi kevéssé hasonlít párdarabjához. Amíg az előző igen koncentráltan ábrázolt egy szűk tárgyi környezetet és emberi világot, ez utóbbi a közép-európai és a magyar história háromszáz esztendejének történelmi dimenziójában fest tablóképet egy zsidó családról, szinte a klasszikus családregények modorában.

A mozaikos történet első epizódja 1705-ben, a Rákóczi-szabadságharc korában, a kuruc-labanc összecsapások zavaros közegében veszi kezdetét, az utolsó pedig az 1999. évi napfogyatkozás napjaiban zárul le, az ezredvég különös, kozmikus hangulatában. Ebben a keretben tizenkét fejezet során beszéli el az író a Stern (utóbb Csillag) família nemzedékeinek életét, éspedig a magánélet fejleményeire koncentrálva.

A műsor végén szavazatukkal döntő esküdtek talán könnyű helyzetben voltak, talán nem. Azt mindenesetre meg lehetett jósolni, hogy nem Krizsó Szilvia bírónőnek kell majd döntenie, mert 4:4 volna az eredmény.

hirado.hu/szth