Forrás: Origo

Június a régi idők kalendáriumaiban Nyárelő, vagy Szent Iván hava néven szerepelt. Ez az egyik legzivatarosabb hónapunk, amely, a népi tapasztalatok szerint sok veszélyt rejteget: előbb Medárd, majd Margit és Barnabás napjához kötődő jövendölések mutatják a június eleji eső különleges jelentőségét. Június ezeken kívül sok jeles napot tartogat a számunkra, ekkor van a Szent Iván-éj és Péter-Pál is.

Medárd és Margit veszélyei

A hónap 21-ig az Ikrek, azután a Rák jegyében telik. Június 21-e a nyári napéjegyenlőség dátuma, a csillagászati nyár kezdete. Az év leghosszabb napja ez, amikor a nappal 15 óra 58 percig tart. Sajnos, e naptól kezdve már három perccel újra rövidülnek a nappalok, ám a nyarat élvezők ezt még nemigen veszik észre. Az optikai csalódáshoz hozzájárul a nyári időszámítás is, amely késő estig nyújtja a nappalt.

A nyár első hónapját az ellentétek jellemzik: leghosszabbak a nappalok, legmagasabb a napállás, legnagyobb a napsütés melegítő ereje. A napsütéses órák átlaga 260 – 280 között változik, ennek ellenére a hónap elejétől a végéig mindössze 2-4 Celsius-fokot emelkedik a hőmérséklet, tehát lényegesen lassabban, mint tavasszal. A napi középhőmérséklet a hónap elején 18 – 21 fok, a hónap végén 21 – 24 °C között valószínű. A havi átlagos középhőmérséklet a térségben 20 fok közelében alakul, ami mintegy három fokkal haladja meg a májusi átlagértéket. A maximum hőmérsékletek átlaga 25, a minimumoké 14 fok.

Június 8., Medárd

A népi tapasztalatok szerint a június sok veszélyt rejteget. Még a városlakók is félelemmel kémlelik június 8-án az eget, mert „ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esik”- mondja a népi meteorológia. A Medárd-napi jövendölés így persze nem igaz, de térségünk egyik igen fontos éghajlati jelenségére hívja fel a figyelmet: a mérésekből kitűnik, hogy nálunk a június az év egyik legcsapadékosabb hónapja. A nyugati szél gyakorisága ebben az időszakban jelentősen megnő, és a vele érkező hűvösebb és nedvesebb légtömegek kedvező feltételeket teremtenek a csapadékképződésre, heves záporok-zivatarok kialakulására. Ez a folyamat gyakran már május második felében elkezdődik, és rövidebb megszakításokkal júniusban folytatódik. Tetőpontját általában június első felében éri el, majd júliusra egészen legyengül, befejeződik. Ezt a jelenséget – amely Európa nagy részére kiterjed – a neves természettudós, Cholnoki Jenő professzor mutatta ki, és indiai tapasztalatai alapján „európai nyári monszunjelenség”-nek nevezte el.

Ezt a nagymérvű időjárási jelenséget vette észre az egyszerű földművelő ember, és örökítette meg a Medárd-napi jövendöléssel. A június 8-ához pedig nem szabad ragaszkodnunk, mivel az esősebb időszak rendszerint már korábban megindul. Valószínű, hogy a jövendőmondó azt akarta kifejezni, hogy ha e napon is esik, akkor hosszú tartamú esőzés várható. Természetesen a 40 nap sem lehet irányadó, hiszen térségünkben még soha nem fordult elő 40 napi tartó eső. A bibliai özönvíz 40 napja feltehetőleg nagy hatással lehetett a szabály kialakulására.

Június 10., Margit

Alighogy elmúlt a Medárd-veszély, tizedikén Margit okozhatott meglepetést. „Margit felhőtől fél, égi háborút vél” – mondogatták az öregek arra utalva, hogy a zivatar elveri a gabonát és leveri a gyümölcsöt a fáról. Júniusban inkább már száraz, napos idő lenne kívánatos, mert ez a gabonaérés ideje. „A júniusi eső koldusbotot nyomhat a gazda kezébe” – tartja a népi megfigyelés. Szintén termésjósló nap volt 11-én Barnabás napja, amikor „Ha szép az idő, tele lesz a magtár, ám az eső csak pusztítja a szőlőt.”

„Medárdius tájban a nyár hideg faggyal nem jár” – állítja egy régi népi megfigyelés, amely az ilyenkor még néha előforduló hűvösebb napokra utal. Több a valószínűsége viszont a Margit naphoz fűződő, és a nyugtalanabb időjárást jelző regulának: „Margit felhőtől fél, égi háborút vél”. Mindenesetre a sokévi megfigyelések szerint június az egyik legzivatarosabb hónapunk és a haragvó villámoké is. Nem árt tehát megszívlelni egy másik hajdani figyelmeztetést: „Jól figyelj, s a vihar során / messze kerüld el a tölgyfát. / Lucfenyőtől mindig szaladj, / de a bükkhöz hű maradhatsz.” Egyébként a 10-én esedékes névünnepet sokfelé Retkes Margit napjának is nevezték, merthogy a gazdaasszonyok szerint az ekkor elültetett retekmag ígérte a legjobb termést. Másutt e napot Legyes Margitnak titulálták, és az ablakokat zárva tartották, mert különben abban az évben sok lesz a légy. (Állítólag a kötényében hozza a legyeket, és onnan engedi be a konyhába.) Egyes vidékeken „Hugyos Margit”-ként azért tisztelték, mert e napon gyakran esett az eső – nyilván a Medárdot követő gyakori esőzésekre utalva.

Szent Iván és a meztelen öregasszonyok

Június 15., Szent Vitus

A népi kalendárium jeles napként tartotta számon – 15-én – Szent Vitus ókeresztény vértanú babonás hiedelmekkel átszőtt ünnepét. Nyárkezdő napnak tartották sokfelé, merthogy a pásztorok tapasztalása alapján általában ilyenkor fordul meg az időjárás. A göcseji nép szerint Vid napján jönnek ki a rákok a folyó partjára, jelezvén a várva-várt időváltozást. A napfényt árasztó Vitus jó és bő termést, esője, hidege hetekig tartó hűvös borongást és silányabb gabonahozamot mutat.

Június 21., Alajos és Szent Iván

Alajos napján ránk köszönt a csillagászati nyár. A Rák csillagképébe lépő, jó öreg égi vándorunk a Nap ekkor éri el legnagyobb távolságát a földtől. Nálunk 16 órán át tart a nappal, és ekkor a legrövidebb (mindössze 8 órás) az éjszaka. A nyári napfordulat – amint az közismert – egyben a Nap visszaútját is jelzi, és a hónap végéig 3 perccel csökken a nappalok hossza.

Bár a 21-én bekövetkezett fordulata óta – képzelt égi pályáján – alacsonyabban jár a Nap, visszaútját a legmelegebb évszakunk a nyár koronázza. Ennek a váltásnak az ősrégi hagyományait, a fénykultuszt őrzi a június 21-ről 24-re átigazolt Keresztelő Szent János, vagy ahogy sokfelé ismerik Szent Iván ünnepe. Régebben nálunk is számtalan babona és hiedelem kapcsolódott e naphoz. Előestéjén sokfelé ágat tűztek a tyúkólakra a rontás és a boszorkányok ellen. A Szent Iván éjjelén szedett gyógyfüveknek különleges hatást tulajdonítottak. Hajnalán az öregasszonyok meztelenül járták körül a földjüket, és harmatot szedtek.

Ezen a napon került sor a híres tűzgyújtásra is. A faluvégen, erdőszélen rakott tüzet háromszor kellett átugrani, hogy Szent Iván – vagy Szent János – közbenjárásával a Szentháromságnál kegyelmet nyerjenek. Ám leginkább a „párosítók”, a közös átugrás, az összeéneklés színhelye volt az Iván-napi tűz. A palóc lányok a tűzgyújtás után a legényekkel a kenderföldre mentek, ahol egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. A tűzgyújtás alkalmával a tűzbe vetett gyümölcsnek, főként a Szent Iván-i almának gyógyító erőt tulajdonítottak. Egyes helyeken, hogy a ház le ne égjen, a tűzgyújtáskor viselt koszorút feltűnő helyen a falra akasztották. Úgy tartották, hogy a Szent Iván-napi tűz megvéd a jégesőtől, a dögvésztől, a gonosztól és jó termést biztosít.

A népi jövendölés szerint, „ha a kakukk Szent Iván napja előtt megszólal, úgy olcsó lesz a gabona, ha utána, úgy drága”. Egyes vidékeken azt tartották, „ha Szent Iván napján eső esik, úgy mind mogyoró, mind pedig dió kevés lészen, így tehát dió helyett sültalmát ehetünk. Egy megkésett európai monszun megfigyelés szerint: „ha Szent Iván napján esik, úgy még 40 napig esni fog”! A faluvégen, erdőszélen rakott tüzet háromszor kellett átugrani, hogy Szent János (vagy Szent Iván) közbenjárásával a Szentháromságnál kegyelmet nyerjenek. Ám leginkább a párosítók, a közös átugrás, az összeéneklés színhelye volt az Iván-napi tűz. A palóc lányok a tűzgyújtás után a legényekkel a kenderföldre mentek, ahol egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. A tűzgyújtás alkalmával a parázsba dobott gyümölcsnek, főként a Szent Iváni almának gyógyító erőt tulajdonítottak. Sokhelyütt, hogy a ház le ne égjen, a tűzgyújtáskor viselt koszorút, feltűnő helyen a falra akasztották. Úgy tartották, hogy a Szent Iván napi tűz megvéd a jégesőtől, a dögvésztől, a gonosztól és bő termést biztosít.

Szent Iván a korán elhunyt gyermekek védőszentje. A gyermeküket korán elvesztet fiatalasszonyok, a tüzet körülülő gyermekeknek gyümölcsöt osztogattak, míg ők maguk nem ehettek belőle. Keresztelő Szent János vértanúhalálát dolgozza fel híres operájában, a Saloméban Richard Strauss német zeneszerző, és Shakespeare bájos, vérbő komédiája, a Szent Iván-éji álom is ezt a nyári éjszakát idézi fel a néphagyomány oldaláról.

Péter-Pál

A hónap végén, június 29-én  két apostolt is ünnepeltek és ünnepelnek ma is: Pétert és Pált. Az első az apostolfejedelem, a másik a népek apostola volt. Ezen a napon kezdődik az aratás, mivel a néphit úgy tartja, hogy a búza töve „Péterpálkor” megszakad. Szent Péter a halászok védőszentje, hiszen maga is halász volt, mielőtt Jézus tanítványai közé állt. A halászok régen ezen a napon tartották a céhgyűlést, a legény- és a mesteravatást. A lakatosok is patrónusuknak tekintették, mivel ábrázolásain a mennyország kulcsát tartja a kezében. „Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalt” – mondotta Jézus Simonnak, aki a mester első tanítványai közé tartozott, majd Péter néven apostol lett. Őt az újszövetségi szentírás az apostolok fejedelmeként említi, ő kapta meg a mennyország kulcsait, őrá bízta Krisztus az egész nyáját, a bárányok és juhok legeltetését, vagyis a hívek és az apostolok igazgatását. A Néró uralkodása alatti kegyetlen keresztényüldözés során őt is elfogták, és keresztre feszítették.

Szent Péter és Szent Pál szobra a római Szent Péter bazilika előtt

Az előkelő zsidó családból származó római ifjú, Saul a Damaszkuszba vezető úton történtek hatására (fényözönnel kísérve megjelent előtte az Üdvözítő és szelíd hangon megszólította) hírhedt keresztényüldözőből Jézus hűséges követője lett, aki Pál apostol néven Kis-Ázsiában, Görögországban, Rómában hirdette az igét. Üldözői elfogták, börtönbe vetették, és Kr. u. 67-ben kivégezték. Pál apostol érdeme, hogy tanításaiban minden népnek egyenlő jogokat hirdetett az üdvösséghez, ezért a nemzetek apostolának is nevezik.

Péter és Pál emléknapja, mint az aratás kezdete vált ismertté a néphagyományban. Sokfelé ekkor kezdték vágni a rozsot, a búzát. Ha ez utóbbi még nem érett meg a betakarításra, akkor egy-két kaszasuhintást végeztek, csak hogy képletesen megkezdjék az aratást. Péter-Pál, valamikor dologtiltó nap volt. Sokfelé ekkor fogadták fel a gazdák a kaszálni tudó részes aratókat és a napszámosokat. A hiedelem szerint a hajadonok közül, aki elsőként hallja meg a harangszót, év végéig biztosan férjhez megy.

[origo]