Forrás: BPI

„A világ végén balra”

Villáminterjú az amerikai-izraeli Avi Nesher-rel, a pesti Izraeli filmhét alkalmából. Az amerikai és izraeli filmszakma egyik közismert fenegyereke Avi Nesher, aki talán édesapja politikai száműzetésének köszönhetően került az Amerikai Egyesült Államokba. Mire gyermekei elérik az iskolás kort, elmondása szerint, többet tartózkodik az ígéret földjén, mint korábban. Hogy mindez miért van így? Válasza egyszerű: „úgy döntöttünk, a világhírű fotóművész olaszszármazású feleségemmel, hogy gyermekeink Ramat Ganban szocializálódjanak, és ne Amerikába. Írisz szerint az izraeli oktatás tán a világon a legjobb.” Izraeli filmjeiről csak annyit mond szerényen, hogy a Lahaka az izraeli katonai együttesek történetét dolgozza fel, és szinte nincs Izraelben olyan, aki nem látta volna. Hasonló a helyzet a Dizengoff 99-el is. Szakértők szerint, az új film „A világ végén fordulj balra” az elmúlt tíz év legnagyobb kasszasikere volt az izraeli mozikban. A rendező húsz éve nem rendezett Izraelben, visszatérése nagy visszhangot keltett. A 60-as évek vége, Izrael. A Negev-sivatag határán egy kis izraeli faluban két bevándorló család lakik egymás mellett. Az egyik Marokkóból (francia kulturális háttérrel), a másik Indiából érkezett (angol kulturális háttérrel). Bár mindkét család zsidó származású, és mindegyikük Izraelben képzeli el jövőjét, semmi közös sincs bennük. A családok kulturális háborút vívnak egymással. A feszültséget számtalan apró mozzanat fokozza. A két családban élő, azonos korosztályhoz tartozó tinédzser lányok azonban mély barátságot kötnek egymással. A nemzeti hovatartozás, a kulturális különbség, a családok közötti feszültség nem befolyásolja kapcsolatukat… A rendező jómaga is több izraeli háborúban részt vett. 1952., december 13-án született, és mint mondta, édesapja Romániában született, megjárta a haláltáborokat, majd Izrael függetlenségének kikiáltásakor már odautazott. De, az igaz szocialista, mint amerikai kapitalista halt meg. Arra a kérdésre, hogy hol érzi jobban magát, a minden lehetőségek hazájában, a Hollywood-i stúdiókban, vagy a poros Negev sivatagban, csupán annyit válaszolt: „a szívem mindig visszahúz. Izrael problémáit megpróbálom filmre vinni. Az amerikai filmeket kézzel és eszközökkel, az izraelieket szívvel lélekkel készítem…” Terveiről csupán annyit mondott, hogy az izraeli és magyar filmtörvények adta koprodukciós lehetőségekkel élve, új amerikai filmjének színhelyei Izrael, Magyarország és Kanada. A már hagyománynak számító Pesti-Izraeli filmszemléről szólva, elmondta, hogy a kezdeményezés mintaértékű, amiért külön dicséret jár az Örökmozgónak. Legalább annyira, mint az Edelényi János valamint Bodnár Éva és az izraeli televízió egyik csatornája által tavaly szervezett magyar filmhét volt. Breuer Péter

Comments are closed.