Forrás: Magyar Rádió

Most úgy tűnik, mintha a Newsweek lenne a hibás, pedig mindössze az történt, hogy ez az amerikai hírmagazin közölte le azt az információt – és ez vagy igaz, vagy nem -, miszerint az amerikai vallatók megszentségtelenítették a Koránt, így akarván vallomásra késztetni a Guantanamón őrzött foglyokat, több mohamedán hitű terroristát. Az eset híre az egész iszlám világot mozgásba hozta.

„Visszataszító, hogy ez a történet megjelenhetett!” – mondta az amerikai külügyminiszternő. „Megrázott bennünket ez az ügy” – mennydörögte a Fehér Ház szóvivője. A vezérkari főnök kijelentette, hogy nem bukkantak visszaélésekre az amerikai személyzet részéről. Szóval, Washingtonban mindenki megdöbbent, felháborodott, sokkról beszélt a Newsweek immár hírhedt – és a világban zavargásokat is keltő, halálos áldozatokat hozó – cikke miatt. De volt egy politikusi megnyilatkozás, amely igencsak meggondolkodtatott sokakat:

„Az embernek nagyon elővigyázatosnak kell lennie, hogy mit mond, mint ahogyan nagyon elővigyázatosnak kell lennie abban is, hogy mit tesz”, mondta Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter. Talán csipet önvizsgálat is volt ebben a mondatban, nem tudni; de: rögvest azt az érzetet keltette, hogy ezúttal többről lehet szó, mint az amerikai sajtó egyik újabb, egyszerű hazugságáról.

A történet ma már világhíres, és minden bizonnyal lesz még folytatása is. A hetilap, két héttel ezelőtt, arról írt riportot – meg nem nevezett, de fontos kormányzati forrásokra hivatkozva -, hogy a guantánamói katonai bázison lévő börtönben – ahol terrorizmussal és al-Kaidás kapcsolatokkal vádolt, csaknem kizárólag muszlim vallásúakat tartanak fogva-, szóval, Guantánamón az amerikai kihallgatók a küblire helyezték az iszlám szent könyvét, a Koránt, sőt, az is előfordult, hogy lehúzták a vécében.

A riportban foglaltak olajfoltként terjedtek az egyébként is dühös muszlim világban, és Amerika-ellenes tüntetők lepték el Pakisztán, Jemen, a palesztin területek, Afganisztán utcáit, sőt, afgán földön tizenöt halálos áldozata is lett a zavargásoknak. A Newsweek először habozott, aztán óvatos nyilatkozatot adott ki, amelyben így fogalmazott: „annak alapján, amit ma tudunk, visszavonjuk eredeti riportunkat”. A lap már nem kormányzati forrásokról, hanem egyetlen forrásról beszélt, aztán arról, hogy már maga a forrás sem biztos abban, hogy amit mondott, az igaz, az megfelel a valóságnak, s egy nap elteltével először a lap washingtoni szerkesztőség-vezetője, Daniel Klaidman sajnálkozott és kért bocsánatot, aztán a lap szerkesztője, Mark Whitaker is megszólalt.

A szerkesztő, aki Michael Isikoffal együtt a riportot nyomdába adta, most sajnálkozik, és azt mondja: „Szörnyen érezzük magunkat, én is és a kiadóm is együttérzésünket fejezzük ki mindenkinek, az erőszak valamennyi áldozatának, a szolgálatot teljesítő amerikaiaknak is, akik miattunk kerültek veszélybe.” Kellemetlenül érezzük magunkat, és semmiképpen sem akarjuk csökkenteni felelősségünket, teszi hozzá Whitaker. Bocsánatot kér, végignyilatkozza az amerikai sajtót. De azért mindenütt elmondja azt is, hogy a cikket – megjelenés előtt – bemutatták a Pentagonban, és senki, semmiféle kifogással nem élt.

Nem maradt el a válasz, Richard Myers tábornoktól, a vezérkari főnökök egyesített főparancsnokságának vezetőjétől: „Megvizsgáltuk a kihallgatási jegyzőkönyveinket – mondta Myers tábornok -, és ezekben nem – még nem – találtunk semmit, ami megerősítené, hogy ez a vécélehúzásos incidens valaha is előfordult.”

A viták napok óta folynak szerte Amerikában, leginkább a sajtó felelősségéről. Arról, hogy válságban van-e az amerikai sajtó, hiszen az elmúlt egy-két évben jó néhány hazugságára derült fény (például tavaly a CBS-nél, amikor Bush elnökről közöltek lejáratására alkalmas, de hamis riportot), vagy arról, hogy milyen eszközökkel is szabad élniük az újságíróknak, hogyan kezeljék a nevüket nem vállaló információforrásokat?

Meglehet, hogy a Newsweek tényleg túlságosan is támaszkodott egy bizonytalan információforrásra, vagy összekevert valamit a sztoriban. Meglehet, hogy Guantánamón valóban nem húztak le a vécén Koránt; ámbátor több egykori fogoly panaszt tett ez ügyben, tavaly megírta ezt például a Washington Post, vagy a londoni Daily Mirror is. Sőt: az is kiderült, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt korábban szintén többször jelezte az amerikai védelmi minisztériumnak, hogy Guantánamón nem tartják tiszteletben a Koránt.

De mégis, mindezzel együtt is, valószínűleg jóval többről van szó, mint magáról erről a Newsweek-sztoriról. Nem véletlen, hogy a muszlim világban azonnal hitelt adtak a cikknek. Mert – hihető volt.

Hivatalosan – a védelmi minisztérium tisztségviselői és a hadsereg tisztjei által – is megerősített információk és dokumentumok szerint ugyanis Irakban és Guantánamón és Afganisztánban is olyan kihallgatási-vallatási módszereket alkalmaznak, amelyekbe „belefér” mindenféle-fajta megalázás. Kutyákat használnak, holott tudják, hogy a muszlimok tisztátalan állatnak tartják, és hagyományosan nagyon félnek a kutyáktól; lemeztelenítik a foglyokat, s ráadásul ezt a vallatási technikát maga Donald Rumsfeld hagyta jóvá; a férfi és női foglyokat egyaránt szexuális zaklatásnak teszik ki. Egyébként minderről éppen most fog megjelenni egy könyv, egy volt guantánamói tolmácstól, Erik Saartól, aki – előzetesen adott interjúi szerint – leírja majd, hogy hogyan és miként alázták meg a foglyokat.

Nem vitás, hogy ezeket a kihallgatási módszereket a 2001.szeptember 11-ei terrortámadások sokkja után vezették be, s nem kétséges, hogy Amerikában sokan jogosaknak, de legalábbis igazolhatóaknak tartják őket. Ugyanakkor azonban igencsak sokan vannak – maguk között a kihallgatók között is -, akik szerint ezek a „speciális módszerek” nemcsak hogy nem különösebben célravezetők, hanem éppen ellenkezőleg: akár inspirálhatják is a terroristákat, ahelyett, hogy semlegesítenék őket.

Pedig az Egyesült Államoknak, ha valóban eredményt akar elérni a terrorizmus elleni küzdelemben, akkor – ahogyan egyébként maga a Bush-kormány ezt vallja is -, meg kell nyernie a muszlim világ szívét és eszét is. Ezt mondják egyre többen Washingtonban, de szerte Amerikában is. Amerika imázsa ebben a térségben ugyanis pocsék. És ebben az összefüggésben van a Newsweek-sztori körüli bonyodalmaknak is nagyobb jelentőségük, mint egy egyszerű sajtóvitának.

Shibley Telhami, a Brookings Intézet kutatója sok elemző véleményét fogalmazta meg:

„Ez az egész arról szól, hogy egyre több arabban és muszlimban az a mély meggyőződés alakult ki, hogy az Egyesült Államok kifejezetten konfrontálódni akar a muszlim világgal”, véli Telhami. S szerinte a Newsweek-cikkben ennek az érzésnek az alátámasztását, megerősítését látják, amely ráadásul egyértelműen éppen azokat erősíti, akik amúgy is szítják az Amerika-ellenességet. S történik mindez egy olyan időszakban – mondja a Brookings Intézet kutatója -, amikor Amerika hitele, hitelessége amúgy is elveszőben van, és éppen hogy nem rombolni, hanem javítani kellene az imázsán.

Rabiah Ahmed, a CAIR-nak, az Amerikai-Iszlám Kapcsolatok Tanácsának a munkatársa nem elszigetelt incidenseknek tartja a mostani megmozdulásokat. Felmérésekre hivatkozik, amelyek egyértelműen mutatják az Amerika-ellenes érzelmek és indulatok folyamatos erősödését a muszlim világban. Ennek egyik összetevője az általa helytelennek, félrevezetőnek ítélt amerikai külpolitika a közel-keleti térségben. S példának hozza fel az izraeli-palesztin konfliktus amerikai „kezelését”, Irak megszállását, azt, hogy Irak inváziójára nem nemzetközi támogatással került sor, hogy két évvel a háború megindítása után még mindig úgy élnek Irakban, ahogy: háborúban, bizonytalanságban, nyomorúságban. Bár, mondta Rabiah Ahmed, ez nemcsak Irakra igaz, hanem a muszlim világ más országaira is. De az Amerika-ellenesség erősödéséhez, bizony, jelentősen hozzájárult mindaz, ami az Abu Graib börtönben történt, vagy amit az Afganisztánban lévő amerikai katonák viselkedéséről, kegyetlenkedéseiről hallani.

„Ha nem történik alapos vizsgálat, s nyomában nincs alapos felelősségre vonás, akkor bizony nehéz lesz amerikai imázson javítani, mondta az egyébként muszlim vallású amerikai nő. És ez, szerinte, az amerikai érdekeket is károsítja majd. Példaként, méghozzá negatív példaként említette a múlt héten hozott ítéletet az Abu Graib börtönben kegyetlenkedett egyik katonanő ügyében, akit mindösszesen hat hónapra ítéltek. Nagyon rossz üzenet ez a világnak, és elsősorban a muszlim világnak, teszi hozzá az Amerikai-Iszlám Kapcsolatok Tanácsának munkatársa.

Járai Judit (Washington)