Forrás: 168 Óra

Ellentartás

ÚJNYILAS KAMPÁNY NAGYKOVÁCSIBAN

2005/20 – Háttér

Krug Emília

– Tetűk – jellemzi sommásan az idős úr a “hazánk testén élősködő cionkapitalista rezsim” megdöntéséről szóló röpirat terjesztőit. A helyi médiaguru, a nagykovácsi kábeltévé machere bőbeszédűbb. – Felháborodtunk. Nincs erre vevő itt. Adott az e-mail cím, a számlaszám. Ezután a rendőrség dolga, hogy lecsukja őket tíz és fél perc alatt. De úgy látszik, ez a demokrácia – tárja szét karját.

Az étteremben a huszonéves pincérek kevésbé naprakészek. “Mi a kérdés?” Mutatjuk a szórólapot. “Lassan olvasok, kértek addig valamit?” Aztán kiderül: őket ugyan “hidegen hagyja a politika”, ámde ismernek helybélieket, akiknek Nagy-Magyarország-tetkójuk is van, úgy ám, de “halványlila gőzük nincs róla, mit jelent”.

Kilencvenegy éves néni veszi át a papirost. Férje a Don-kanyart is megjárta, elsőkként kerültek ide 46-ban, miután a svábokat a békeszerződés rendelkezése szerint kitelepítették. Tenné már el a lapot, köszöni szépen. Mindennap jön valami a Tescótól is.

Oszlopon felhívás polgári engedetlenségre szólít. “Ne fizesse be az építményadót az élősködő,

Heltai László történészspekuláns önkormányzatnak, képviselőknek. Az alkotmányban megengedett módon erre lehetőség van. Falugyűlést kell összehívni.”

– Gyertek csak el – hív egy asszony, majd súgva folytatja. – Nekem elegem van már a zsidókból, tele vagyunk velük. A 46-os új lakók zöme zsidó. Izrael lesz itt, rövid időn belül. Nekik mindent szabad. Mondom az egyiknek: nyesd meg a sövényedet, szomszéd. Mire ő: nem beszélek veled. Már a falu határában lévő amerikai diplomatagimnáziumba se járhatnak el a gyerekeink úszni. De nem is mondok semmit. Egyedül vagyok, úgyse tudnám magam megvédeni. Na, millió puszi.

A kocsmában tisztul a kép. Azon túl, hogy hamarosan kiderül: “politikával hülyék foglalkoznak, mert lopni, csalni, hazudni túl könnyű”, megtudjuk, vannak bajok a faluban.

– Szegény és gazdag szétszakadt – mondja az egyik korábbi tiltakozó felhívás szervezője (ingatlanadó-ügy). – Kiköltöznek ide az újgazdagok, de csak aludni járnak haza. Még egy étterem sem tud megélni. Ipar meg nincs, köröskörül természetvédelmi övezet. Kellett a pénz, öt éve kivetették az ingatlanadót, kétszázezret fizetek évente. A szegények nem bírják, nagy az irigység.

Bencsik Mónika

polgármester

De a szórólap azért hülyeség. “Lipótmezőn az ilyenek helye.” Ismernek olyat, aki volt már kisnyilas, ávós, nemzetőr meg munkásőr, most éppen nagymagyar – persze mindig “a gyerekek jövője miatt”.

A polgármester asszony, Bencsik Mónika szerint is érzékelhető a feszültség Nagykovácsiban a fővárosi beköltözők miatt.

– Az ötvenes években, főként a téeszeknek köszönhetően, zárt közösségben éltek itt a lakosok. A nyolcvanas évektől folyamatos az értelmiségi és újgazdag réteg bevándorlása. Csak az elmúlt esztendőben kétezer fővel nőtt a lakosság. Nem mindenki nézi jó szemmel a hatvanmilliós házépítőket. Nincs lokálpatriótaérzés, összetartó közösség, támadhatóbbak vagyunk. De nem hiszem, hogy lenne táptalaja az ilyen nyomasztó ideológiának.

Előfordult már, hogy telefújták horogkeresztekkel a hivatal épületét. De a polgármester úgy tudja: nem egyedi eset. Más agglomerációs településeken is megesnek effélék.

– Országosan érzékelhető a gazdasági, politikai feszültség – folytatja a polgármester. – Nagykovácsi ehhez képest nincs túlpolitizálva, kiegyenlített a jobb és bal, függetlenként kerültünk a képviselő-testületbe. Nincsenek villongások, nincsenek bőrfejűek. Van viszont kulturális élet, erős a református és a katolikus egyház.

A reformátusok nem is akarnak reagálni a szórólapra. A katolikus parókián pedig a Jóban, rosszban című szappanopera forgatóstábját leszámítva senkit sem találunk. A kocsmában mesélik “beszólt egyszer a plébános”, amikor már százhúszan álltak sorba az oltár előtt szentostyáért, főleg új beköltözők: “Jóemberek, az áldozás nem sport. Gyónni illik előtte.”

Csak találgatások röpködnek: miért épp Nagykovácsit célozták meg a neo-neonyilasok. Bizony ez komoly feladvány. Amíg megoldjuk, marad a kitartás helyett az ellentartás.

Politikai földrajz

Hubai László történész szerint – aki feldolgozta Magyarország huszadik századi választási atlaszát – vannak Magyarországon olyan régiók, amelyekben határozottan kimutatható a politikai szimpátiafolytonosság.

– Mint a buszjárat: egyesek leszállnak, mások fel, de az útvonal ugyanaz. A választói magatartást sok minden befolyásolja. Iskolai végzettség, foglalkozás, vagyoni helyzet, politikai tudatosság.

A borsodi és a nógrádi iparmedence mindig balos volt. Az ércre, szénre kohászat, gépipar épült, a munkások a szociáldemokratákra szavaznak. Angyalföld, Csepel is “vörös”. A jobboldal, Hubai szerint, hagyományosan a politikai katolicizmus által érintett választókerületekben győz.

– Vas megyében, a régi Sopron megyében, Veszprém keleti, Zala északi részén, az Esztergom-Balassagyarmat-tengelyen, a négy belbudai kerületben. Itt népszerű a hitbuzgalom, a konzervatív Nyugatra figyelés. Ezek a tendenciák a húszas évekig nyúlnak vissza. Megfordíthatóak, de nagyon nehezen.

A szélsőjobboldali pártok a városokban voltak népszerűbbek. A nyilasok hívei heterogén társadalmi rétegekből származtak. A nemzeti, a föld- vagy a szociális kérdés megérinthetett arisztokratát, első generációs munkást is. A történész szerint az 1939-es választáson elért huszonöt százalékos nyilas rekorderedmény szezonális hatás volt. A hitleri minta jó válasznak tűnt a náci sikerek csúcsán.

– A most létező nyilascsoport (Bácsfi) parciális jelenség. A demokrácia hordaléka. Nincs előttük jövő, álláslehetőség, de azt látják, hogy minden párt a rendszert védi.

A MIÉP-pel ugyan azonos, szélsőjobb pártcsaládba tartoznak, de Csurkáék elutasítják az ónyilasokat.

A szélsőségek a főváros budai részén s az agglomerációban felülreprezentáltak az országos átlaghoz képest. Ahol a liberálisok is erősek. Hubai szerint “nem a csóringerek szavaznak a MIÉP-re, hanem a középosztály tagjai, értelmiségiek, vállalkozók”. Akik úgy érzik, hogy a Kádár-rendszerben elnyomták őket, most meg “a zsidók” és a “kommunisták” miatt nem tudnak előrébb jutni. Ők is nagyobb számban kiköltöznek a fővárosból, s viszik magukkal politikai identitásukat. De nem lehet őket összemosni a nyilasokkal, így a szórólapozást nem magyarázza a politikai földrajz.

Lapocskák

Az újabb nyilas szórólapok miatt több bejelentés történt. Egy feljelentés is. A rendőrség közösség elleni izgatás megalapozott gyanújával nyomoz ismeretlen tettes után. Vizsgálják, hány postaládába dobták be a papírt, a szöveg által megvalósult-e “a közösség elleni izgatás tényállása”. Ha igen, és ha elfogják is az elkövetőket, három évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatóak. 2000 óta folyamatosan nő a közösség elleni izgatás miatt indított eljárások száma. Akkor még csak öt, 2001-ben már tíz, 2002-ben tizenhárom, 2003-ban tizennégy, 2004-ben tizenhét alkalommal nyomozott hasonló ügyben a rendőrség. Idén ez az első eset.

Comments are closed.