Forrás: 168 Óra

Pravoszláv feltámadás

2005/20 – Glóbusz

E. Fehér Pál

Egy moszkvai bíróság pénzbüntetésre ítélte az Andrej Szaharov Múzeum és Társadalmi Központ igazgatóját, mert intézménye olyan kiállításnak adott helyet, amely sérti az emberek vallásos érzéseit. Milyen szerepet tölt be az egyház a mai Oroszországban?

A Szaharov-központban másfél éve megnyílt kiállítás címe kétségkívül provokáló: Vigyázat, vallás! Majakovszkij egykori futurista jelszavát idézve: pofont ad a közízlésnek. A figyelemfelkeltés bevett módszere ez világszerte, rendszerint el is éri a célját, mindig akad, aki %u201Ebeugrik%u201D az ötletnek, felháborodik, és kellő propagandát biztosít.

Mit láthattak az érdeklődők a Szaharov-központ tárlatán? Például Jézus-ikont Coca-Cola-reklámnak átalakítva, rajta a felirat: %u201EEz az én vérem!%u201D Aztán egy pravoszláv keresztet, amelyre virslifüzért akasztottak. (A húshiányos Oroszországban a %u201Elétező szocializmus%u201D idején a virsli volt a fő húsétel.) Egy szent portréjából kivágták az arc helyét, és aki óhajtotta, bedughatta a fejét a furcsa ablakba. Fel is háborodott néhány ifjabb korosztályhoz tartozó, jól kigyúrt hívő. Vörös festékkel leöntöttek pár kiállított tárgyat, s beverték a Szaharov-központ épületének ablakait. A rendőrség huliganizmusnak minősítette tettüket, és nyomozásba kezdett. Ám az ügyészt hamar felvilágosították: szó sincs huliganizmusról, a jogos felháborodás kifejezésének aktusát valósították meg a fiatalemberek.

Nem kellett várni a felháborodás további jelentkezésére. Kirill szmolenszki és kalinyingrádi metropolita mint %u201Ehivatalosság%u201D nyilatkozott meg, a kiállítást orosz- és pravoszlávellenes provokációnak minősítvén. Következett a bírósági procedúra, amely lényegében a főpapnak adott igazat. Az ítéletet kommentáló, egykor tekintélyes hetilap, a Lityeraturnaja gazeta %u2013 amely ma már az orosz nacionalizmus szócsöve %u2013 így kommentálta az eseményeket: %u201EAz idealista jogvédőknek meg kell békélniük azzal, hogy a vallás nem a szabad viták területe.%u201D

Az orosz társadalom rég megbékélt ezzel az állapottal. A pravoszlávia egyre inkább közelít ahhoz, hogy állami ideológia rangjára emelkedjék. Ma már nyugtázható: nem sok közös jegy lelhető fel Borisz Jelcin és Vlagyimir Putyin országlása között, ám az egyház protokolláris felértékelése az érintkezési pontok egyike. Egyebek között azért, mert az orosz életben az ideológiáknak mindig kivételes helyük volt.

1917 után nemcsak a bolsevik hatalomátvétel következménye volt az ateizmus térhódítása. A pravoszlávia hitele is megingott. A hivatalos egyház helyét még a cári családon belül is a szekták foglalták el. (Jól ismert példa Grigorij Raszputyin hatása az uralkodócsaládra és az arisztokráciára.) Nem szólva arról, hogy a bolsevik ideológia egyre kevésbé hasonlított a marxista forrásra. Sztálin idején egyre karakteresebb üdvtan formáját öltötte. Noha a diktátor az egyházi segítséget sem vetette meg a háború idején.

Időközben a bolsevik ideológia is lejáratódott mint az életnek értelmet adó jövőkép. Ez magyarázza a szovjet hatalomgyakorlás utolsó két évtizedében az egyház %u201Eillegális%u201D reneszánszát. Sőt: már szekták is megjelentek. Leonyid Brezsnyevet halála előtt %u201Etermészetfeletti erővel%u201D rendelkező kuruzslónővel gyógyították. Jelcinnek és Putyinnak is szüksége volt valamilyen ideológiára. Maradt a pravoszlávia. A rendszerváltás lázában sem feledkeztek meg a Nagy Katalin cárnő által megfogalmazott elvről: %u201EEgy Oroszországhoz hasonló birodalom összeomlik, ha az önkényuralmitól eltérő rendszert honosít meg.%u201D

Senki nem láthat Putyin lelkébe. Vajon valóban megtért az egykori titkosszolgálati tiszt? Avagy a hatalomgyakorlás protokolláris ismérvének tekinti, hogy minden létező alkalommal templomba látogasson, keresztet vessen, gyertyát gyújtson? Miközben a pravoszláv egyház olykor a legváratlanabb ügyekben akarja érvényesíteni tekintélyét.

A bevezetőben említett kiállítás botránya nem kivétel. Ki gondolta volna, hogy Mihail Bulgakov regénye,

A Mester és Margarita mára eretnekgyanússá válik? Azon egyszerű oknál fogva, hogy %u201Ea szovjet értelmiség evangéliuma%u201D nem felel meg a tételes hit elvárásainak. Az Orosz Pravoszláv Egyház Kiadói Tanácsa adta közre Andrej Kurajev atya A Mester és Margarita %u2013 Krisztus pártján vagy ellene című eszmefuttatását. A 42 esztendős szerző édesapja a %u201Etudományos ateizmus%u201D szakoktatója volt, a politikai könyvkiadónál ő szerkesztette a tárgykörbe illeszkedő brosúrákat.

A fiú eleinte követte apját. Egyetemi diplomáját a moszkvai egyetem bölcsészkarán szintén a %u201Etudományos ateizmus%u201D elnevezésű tárgyból szerezte. Az oktatás és a papa hatása annyira meggyőző volt, hogy megkeresztelkedett, és már a liberális gorbacsovi érában szeminarista lett. Később II. Alekszij, minden oroszok pátriárkája megbízásából ő rendezte sajtó alá a pravoszláv egyházfő beszédeit, írásait. Ő maga ugyancsak termékeny szerző. Hol Franz Kafka %u201Ekeresztény etikájáról%u201D értekezik, hol a hírhedt Cion bölcseinek jegyzőkönyve szellemiségét megszégyenítve kutatja a %u201Ezsidó világuralom%u201D titkát.

Bulgakov regénye sem tetszik Andrej atyának. Eretneknek, sőt sátánistának tartja, mivel %u201Ea regényben a szerző felmenti Pilátust, sőt… Júdást is, aki vérével kapott feloldást árulásának vétke alól. És a keresztrefeszítők közül amnesztiát nyer az írótól maga a Sátán%u201D.

Normális ember természetesen nem fogadhatja el, hogy egy regényt teológiai traktátusként vitassanak. Andrej atya célja nem is az, hogy Bulgakov eretnekségét bizonyítsa. Azt a dogmákkal szembeszegülő szabadgondolkodói mentalitást ítéli el, amelynek okán a regény csak a szerző halála után negyedszázaddal láthatott napvilágot, és amely a mai napig a legolvasottabb klasszikussá teszi Bulgakovot. (Hab a tortán, hogy Bulgakov alapos kutatásokat végzett a regény bibliai fejezeteinek megírására készülve. Nem szólva arról, hogy gyerekkorától ismerte a témát, édesapja a teológia professzora volt.)

Ahogy már orosz földön történni szokott, a szekták is egyre sűrűbben jelentkeznek a hitre szomjazó társadalomban, amely évszázadok alatt hol a cár atyuskában, hol Sztálinban, hol mindenkiben csalódott… Ezt használja ki Grigorij Grabovoj is, akinek arcátlansága nem ismer határt, de épp ez vonzza azokat, akik a legnyilvánvalóbb képtelenségekért is készpénzzel fizetnek. Legszörnyűbb csalása a beszlani tragédiához kapcsolódik. Ügynökei 39 ezer rubelt (nagyjából 250-300 ezer forintot) követeltek a szülőktől, hogy Grabovoj (aki természetesen nem más, mint Jézus reinkarnációja) feltámassza a túszdrámában életüket vesztett gyermeküket. És a szülők %u2013 többségükben mohamedánok %u2013 fizettek. Grabovoj indul a következő elnökválasztáson. Legfontosabb ígérete: ha megválasztják, 2008-ban betiltja a halált. Félreértés ne essék: nem a halálbüntetést.

Grabovoj nem csupán a beszlani szerencsétleneket fosztja ki. Fél- vagy egészen analfabéta öregasszonyok szavazataira számít. Taskentban kezdte pályafutását, ahol jelentős összegeket kasszírozott a kormánytól a kilencvenes évek elején, mert elhitette: képes arra, hogy természetfeletti képességeivel megelőzze a repülőgép-baleseteket. Nemcsak az üzbégek fizettek. A próféta hamarosan Jelcin környezetében bukkant fel. Nem kisebb ember pártfogolta, mint Georgij Rogozin vezérőrnagy, az elnöki biztonsági szolgálat helyettes vezetője. Egyáltalán nem megvetendő tiszteletdíjáért horoszkópokat gyártott az ország vezetőinek, 1999-re egyenesen termonukleáris háborúval rémisztgetve őket.

Eduard Krugljakov, az Orosz Tudományos Akadémia egyik bizottságának elnöke %u2013 melynek az áltudományokkal vívott küzdelem a feladata %u2013 számtalan képtelenségről számolt be. Például arról, hogy 1991-ben Jelcin Novoszibirszkbe, az ottani %u201Etudósvárosba%u201D látogatott. Láthatóan untatta, amikor az akadémikus a termonukleáris kutatásokról számolt be. Türelmetlenül félbeszakította a tudóst: %u201EÉs tudnak már energiát nyerni kövekből?%u201D Az elképedt Krugljakov bizonygatta a dolog képtelenségét, ám az elnök határozott volt: %u201EEz akadékoskodás. Nekem azt jelentették, hogy ez lehetséges…%u201D Krugljakov később megtudta: Jelcin 120 millióval támogatta a szélhámosokat.

De a fő vonal mégis a pravoszlávia. Ez látszik a jövő győzedelmes állami ideológiájának.

Az ok nem túl talányos. Valentyin Raszputyin, az egykor kiváló szibériai író %u2013 manapság inkább csak próféta %u2013 fejtette ki a háborús győzelem hatvanadik évfordulója előtt, hogy a pravoszlávia eszményeihez való visszatérés %u2013 pontosabban Sztálin és az orosz egyház szövetsége %u2013 mentette meg Oroszországot a náci igától. Ez a mának szóló üzenet. A legújabb variáció.

Comments are closed.