Forrás: 168 Óra

Amerika és az Al-Káida “franchise”

2005/19 – Glóbusz

Bartus László

Az USA-ban eddig egyetlen ember ellen emeltek vádat a szeptember 11-i terrortámadások kapcsán. A kormányzat és a közvélemény halálos ítéletet vár a marokkói származású Zacarias Moussaouira, de az ítélet kétséges, mert a demokratikus szabályok ezt a bíróságon is hátráltatják. Eközben világszerte erősödik az “Al-Káida-tagadás”. Létezik-e a félelmetes szervezet? Fantom vagy valóság?

Halálra lehet-e ítélni valakit, ha terrorcselekményt tervezett, de valójában nem csinált semmit? Meg lehet-e büntetni azért, amit el akart követni, de nem tette meg? Az amerikaiak újra a megelőző csapás kérdésével kerülnek szembe, most a tárgyalóteremben. Moussaoui ugyanis bizonyíthatóan előkészületet tett arra, hogy terrortámadásban részt vegyen, de passzív maradt. Ugyanakkor a jog szerint az ellene felhozott hat vádpont közül négyben akkor is kiszabható halálos ítélet, ha terrormerényletre irányuló összeesküvésben részt vett. Ezeket pedig a francia állampolgárságú marokkói bevallotta.

Vád és védekezés

Ám a beismerés nem a szeptember 11-i támadásban való részvételre, hanem egy későbbre tervezett akcióra vonatkozott. A vádirat mégis azt állítja: a férfi a szeptember 11-i terrorcselekmények előkészületeiben bűnrészes. Halálra lehetne ítélni azért is, amit beismert, de mással vádolják. Amivel vádolják, azt nem ismeri el, ezért azt bizonyítani kell, és a védekezés minden törvényes lehetőségét meg kell adni neki.

Moussaoui nem kevesebbet kér, mint hogy citálják bíróság elé az Al-Káida három, külföldön fogva tartott tagját, aki mellette tanúskodna. Köztük Bin Laden első helyettesét, szeptember 11-e állítólagos kitervelőjét, Khalid Seikh Muhammadot, akit még 2003-ban fogtak el Pakisztánban. Az amerikaiak ezt, biztonsági okokra hivatkozva, megtagadták. Valójában nem akarják, hogy a terroristák amerikai földre lépjenek. Mert ott rájuk is érvényesek a jogállami normák. Oka van annak is, hogy nem polgári törvények alapján, hanem háborús módszerekkel bánnak velük. A terroristákat nem akarják megtisztelni a “hétköznapi” bűnözők státusával. A doktrína lényege: nem várják meg, amíg a bűntetteket elkövetik, s a bíróság ezt megállapítja; kíméletlenül fel akarják számolni a terrorszervezeteket.

A tálibokat is azért őrzik kubai területen, mert ott amerikai törvények nem érvényesek rájuk. Az USA-nak ma legfontosabb a biztonság. És úgy vélik: akik embereket akarnak ölni, azoknak emberi jogaik nincsenek. A törvények nem terroristák ellen készültek, alkalmatlanok a velük szembeni védekezésre. Az ellentmondás mégis nyilvánvaló: a törvény jogokat adna a terroristának is. Épp ezért nem hozzák őket Amerikába.

Dilemma

Moussaoui esete jól példázza a dilemmát: ha nem ítélik halálra, nem kapnak elégtételt az áldozatok. Ha halálra ítélik anélkül, hogy a védelem tanúit meghallgatnák, vétenek a törvény ellen. A francia állampolgárságú Moussaoui ügyében már jelezték a franciák: elvárják, hogy minden tekintetben törvényes legyen az eljárás. Ám ha a vádirat nem szeptember 11-e miatt teszi felelőssé, nincs ezért büntetés, és igazságtétel sincsen. Mert nem kétséges: Moussaoui volt a huszadik géprabló. Maga Khalid Seikh Muhammad is ezt állította a “9/11” bizottság – megbízhatónak tartott – jelentése szerint. E szerint Moussaoui az Al-Káida tévedése, mert oly gyanúsan viselkedett a pilótaiskolában, hogy idegenrendészeti eljárással már korábban őrizetbe vették.

A vádiratból tudható, mikor vásárolt kést, hogy a pilóták torkát elvágja. Hogy Bin Ladennek tett hűségesküje jegyében “amerikaiakat és zsidókat akart gyilkolni, amennyit csak tud”. Hiába. A bíróságon kétséget kizáróan kell bizonyítani a bűnösségét, amit egyesek vitatnak. Anyja szerint például fia ártatlan, nincs nála jobb ember a világon. És ezt sokan el is hiszik.

New Yorkban megszaporodtak az ikertornyokat ábrázoló régi fotók, miután egyesek azt is kétségbe vonják, hogy a szeptember 11-i tragédia megtörtént. Az Amerika-ellenesség egyik megnyilvánulása a legújabb kényszerképzet, az “Al-Káida-tagadás” is, amely ma már nemcsak szélsőséges csoportokra jellemző. Miközben a madridi mészárlás óta például a spanyolok sem úgy gondolnak Bin Laden szervezetére, mint Európa más országaiban.

De Bush ellenfelei Amerikában azt mondják: az elnök fantomot kerget, politikai céljaira használja fel “a nem létező szervezettel való riogatást”. Az egyik véglet szerint az Al-Káida elárasztotta a világot, a másik szerint nem is létezik. Mi az igazság? Hol az Al-Káida?

Piramis, háló

Az Al-Káida az afgán-szovjet háború terméke, Bin Laden és Muhammad Atef afgán háborús veteránokból alapította 1988-ban. Eleinte centralizált szervezet volt, ami csak 1996-ban változott meg, amikor Bin Laden Szudánból visszatért Afganisztánba, és Zawahiri lett az első számú tanácsadója. Amerikai kutatók szerint az ő találmányának lényege, hogy piramis építése helyett hálót (network) kezdett szőni. Képzett teológusként a szerveződés mintáját a nagy vallásokból merítette, ahogy Jézus is halászokat hívott, hogy “hálót” szőjenek, s embereket halásszanak. Elfogott Al-Káida-tagok vallomása szerint egy piramis jól látható, könnyű elpusztítani, de egy hálót megsemmisíteni lehetetlen. Ez az oka, hogy például a piramis felépítésű vallási szervezetek előbb-utóbb államvallássá lesznek, mert csak így vannak biztonságban. A háló önmagát szövi, megfoghatatlan. A sejtek mecsetek körül szerveződnek, Moussaoui is egy londoni mecsetben lett az iszlám dzsihád és az Al-Káida tagja, nem az afgán hegyekben.

Így alakult sejtek lazán szervezett hálójává az Al-Káida. Nincs hierarchia, a sejteket a közös cél, az ideológia és a próféta személye tartja össze. Nem is kell egymást ismerniük. A központ csak logisztikát és kiképzést ad (Moussaoui 1998-ban kapott kiképzést Afganisztánban és Pakisztánban). A szisztéma úgy működik, mint egy McDonald s “franchise”. Ezért mondta Zawahiri, hogy saját fegyverével győzik le a “nagy Sátánt”.

Aki tehát piramist keres, nem talál. De ha azt gondolja, az Al-Káida nem is létezik, téved. Amerikai stratégiai elemzők manapság abban látják a CIA és az USA kudarcának okát, hogy nem kompatibilis a szervezet, amellyel az Al-Káidára vadásznak. Piramis felépítésű szervezettel nem lehet a hálót felszámolni. Bush taktikája piramist feltételez, amely államokkal, kormányokkal nőtt össze. Muhammad Atef ugyan amerikai légitámadásban halt meg, de a “franchise” sértetlen. A háló szövi önmagát tovább.

Comments are closed.